Papp Andrea

Magyari Sára

Balázs Géza

Balázs Géza

Cservenka Judit

Cservenka Judit

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

Blankó Miklós

BlankoM

Dede Éva

Dede Éva

Vízkeleti Szilveszter

Vízkeleti Szilveszter

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Takázás
1-45.

Horváth Péter Iván

Magyari Sára 45 nyelvi esszéje

Írások

Szólás-mentés 1–50.

Pomozi Péter

Pomozi Péter 50 írása

Írások

Korrekt troll 1-77.

Halmai Tamás

Halmai Tamás 77 korrektorglosszája

Írások

Nyelv és iskola 1-16.

Kóródi Bence

Kóródi Bence 16 írása

Írások

Kávéházi szeglet 1-26.

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán 26 esszéje

Írások

Borostyánkő 1-88.

Puszay János

Puszay János 88 esszéje

Írások
Balázs Géza

Kazinczy 250. születésnapján Tetten ért szavak 07.

2009.10.27.nincs hozzászólás

Kazinczy megtalálta az örömöt a művészetekben, az állandó alkotásban, a levelező-kapcsolattartásban, a közösségszervezésben, kertje (és anyanyelve) ápolásában.

Mikor nem látsz már színeket
Fáradtan induló reggelen
Hidd el hogy én is érzem
S nekem te nem vagy idegen

Mikor nem látod már a célt
S tán a hited sem töretlen
Húzódj csak félre s úgy gondold végig
Mitől jó élni és mitől nem…

Egy rádióműsorban ez hangzik el: „Kétszázötven éves lenne Kazinczy Ferenc…” Nos, aligha lenne. Nincsen kétszázötven éves ember. Szerencsére Kazinczy öröksége él: észrevétlenül mindennapi nyelvhasználatunkban, dalainkban, és egyre jobban tudatosulva – A magyar nyelv éve, A Magyar Nyelv Múzeuma, a Kazinczy Társaság és még sokan mások jóvoltából.

Ma, október 27-én ünnepnap van Széphalomban (ott úgy mondják, egyébként Széphalmon): megnyílik az Akadémiai terem. Ez már a sokadik kiállítás a másfél éve megnyílt múzeumban. Azért különösen fontos, mert az épület tervezője, Radványi György Kazinczy kéziratos akadémiai asztala „köré” álmodta meg az épületet. Ez a jellegzetes rész, az Akadémiai terem egy nagy, felülről világított ovális helyiséget rejt: amelyben először gyűltek volna össze az „akadémikusok”.

Kazinczy megálmodta, megtervezte, lelevelezte, azután Pesten örömmel-furcsán fogadták, s pesti látogatása a „szent öregnek” hattyúdala is lett, nem választották meg akadémiai titkárnak. Miért is? Talán tudták, hogy egy év múlva váratlanul elviszi a kolera.

Kazinczy nagyon kevés elismerést, örömet kapott kívülről, sorsa az „értelmes szomorúaké”. Sorai igen elgondolkodtatóak: „Az én sorsom méltó, hogy még a pogány is szánjon, annál inkább a jók, kiknek lelkek iszonyodik az igazságtalanságtól…” Illik rá a mai dal igazsága:

Mikor győztesként veszítesz
Amiért könnyeid látom a szemedben
A válasz itt van, csak nem vetted észre
Vénülő fákban s porladó kövekben

Kazinczy megtalálta az örömöt a művészetekben, az állandó alkotásban, a levelező-kapcsolattartásban, a közösségszervezésben, kertje (és anyanyelve) ápolásában. Maga telepítette fáinak egy része ma is megvan, a modern magyar nyelvről nem is beszélve.

Magad választod a nehezebb sorsot
És megbecsülöd az őszinte szót
Attól vagy ember, hogy különb tudsz lenni
S felismered a rosszat s a jót

Kazinczy fölismerte. Ars poétikája így hangzik:

Híven szeretni a jót,
Gyűlölni vesztig a gonoszt…
Eszköze lenni az isteni kéznek,
Egy nem haszontalan tagja az Egésznek,
Férfiak! ez gyönyörű jutalom!

Most itt állunk, énekeljük a Himnuszt, a Szózatot, örülünk a kiállításoknak, az emlékévnek, a kiadványoknak, a Kazinczy-vetélkedőnek, s úgy gondoljuk, hogy ha így áll a helyzet, akkor nincs veszve semmi.

Persze tudjuk, főként Kazinczynak köszönhetően, hogy a magyar ma egy mindenre használható nyelv, s hogy „nem romlik”; de hogyan magyarázzuk el a „szent öregnek”, hogy a korábbiakkal ellentétben ma nem egy, hanem sok országban beszélik, s a legtöbb helyen, persze időről-időre váltakozva nem nagyon örülnek a magyar szónak, ezért sok helyen pusztul a mindennapi magyar szó, annál is erőteljesebben a magyar terminológia, mert tiltó szabályok, a megfélemlítés, megalázás légköre veszi körül a magyar beszédet…

Annak biztosan örülne, hogy ma magyarul beszélünk a Kárpát-medencében, de ha elmondanánk neki, hogy a magyar nép vélhetően egy nagy trauma előtt áll: a határon túli magyar nyelv elvesztése előtt…, nem tudom, hogy ezt hogyan mondhatnánk el, egyáltalán, hogyan vallhatnánk be magunknak is. Körülnézünk, vannak társaink, az „értelmes szomorúak”, és nem nyugtatnak meg a bátorító szavak:

Mennyit ér, aki nem tud, csak tudni vél
Mennyit ér, aki korlátok nélkül él
Mennyit ér, aki úgy fordul, mint a szél
Mennyit ér, aki kér csak, de adni fél.

Petőfi azt írta, minden „emelkedettebb lelkületű magyarnak” életében egyszer el kellene zarándokolnia Széphalomba. Amikor felépült a múzeum, sokan úgy gondolták, az Akadémia rögtön kihelyezett ülést tart ott. Nem lett úgy. S akadémikus se nagyon járt arrafelé. Persze nyelvművelő nincs is köztük.

Dalszöveg: Ismerős Arcok

Új hozzászólás