Szövegtanból szövegnyelvészet felé

A modern szövegtan a 20. században kialakuló, alapvetően tudományközi tudomány – ez adja nehézségét, ugyanakkor biztosítja termékenységét. A sokfajta szóbeli, írásbeli, tömegkommunikációs szöveg vizsgálatának igénye az 1930-as évek jelelméletétől kezdve erősödött, és az 1960-as évek kommunikáció-elméletében vált megkerülhetetlenné. Az 1970-es évektől a leíró nyelvészet figyelme egyértelműen az élőnyelvi szövegek felé fordult. A kutatók egymást váltó, de tagadva megőrző, megújuló klasszikus és modern elméleti hátteret kerestek a szöveg fogalmának meghatározásához és az egyes szövegtípusok vizsgálatához: retorika, stilisztika, szemiotika, strukturalista nyelvészet, funkcionális nyelvészet, kommunikációelmélet, pragmatika, kognitív nyelvészet. A dimenzióváltások következtében váltotta föl a szövegtan elnevezést a szövegnyelvészet, és kerültek előtérbe az érvényes módszerekkel leírható újabb jelenségek.

A retorikai-stilisztikai hagyomány és a strukturalizmus főként a sztenderd, azon belül az írásbeli, szépirodalmi szöveg elemeivel, szerkezetével, megalkotottságával foglalkozott. A szemiotika-kommunikációelmélet-pragmatika jól formált vagy elfogadható vagy prototipikus szövegfogalommal kezd el dolgozni, mind a verbális, mind a multimediális szöveget üzenetként értelmezi, így elsősorban a megalkotás és a befogadás körülményeit vizsgálja. A funkcionális-kognitív szövegnyelvészetben a szöveghasználat tudati folyamatainak modellálása kerül a kutatás fókuszába. Ma a szövegnyelvészet művelői választhatnak az egymást átfedő érvényes elméleti keretekből, illetve munkájukban dominálhat egy elméleti dimenzió, ha például didaktikai célokat tartanak szem előtt. A sokszínű teória indokolta módszertani engedékenység megkönnyíti a mediatizált vagy multimediális korpuszok körülhatárolását, interdiszciplináris jelenségek tanulmányozását, ezáltal mindenképpen új eredményekkel gazdagodik a szövegek nyelvészete.

A gyakorlattól az elméletig

Balázs Géza tudományos pályáját kezdetektől fogva meghatározta a szövegekkel való foglalkozás, hiszen magyar-népművelés-néprajz szakos egyetemi hallgatóként folklóralkotások ölelték körül, járatos volt a szociolingvisztikai és pragmatikai megalapozottságú ún. „külső nyelvészetben”. Bölcsészdoktori értekezését a magyar nyelv fatikus elemeiről írta (1993), amely vizsgálatot a hagyományos grammatikát meghaladva, a nyelvhasználók felé fordított figyelemmel lehetett elvégezni. Balázs Gézát a nyelvet használó ember és közösség megfigyelése sokszáz társas nyelvészeti (nyelvművelő, helyesírási) tanács megfogalmazásához, valamint különféle rövid szövegek leírásához vezette. Többek között a feliratok, tetoválások, jelszavak, sms-ek szövegtípusának tanulmányozására vállalkozott, amelyekről akkor a grammatikusnak, de még a beszélés körülményeire figyelő retorikusnak és stilisztának sem volt túl sok tudományos mondanivalója. A nyelvészeti terepmunka gyakorlata és a bővülő szemiotikai, szociolingvisztikai, pragmatikai kutatás Balázs Géza kiteljesedő tudományos pályáján nyelvstratégiát, továbbá antropológiai szövegelméletet eredményezett, ami alkalmasnak bizonyult az álom nyelvének vizsgálatára (Balázs 2017). Általános nyelvelméletét karanténtrilógiájában (Balázs 2020, 2021, 2022) foglalta össze, ami saját maga szerinti tudományos pályacsúcs.

(1) Szöveggyűjtemények, tankönyvek

Az egyetemi oktató Balázs Géza a gyakorlat igénye miatt kezdett el szövegtannal foglalkozni, hiszen az 1980-90-es években kevés forrás állt rendelkezésre a szemináriumok megtartásához. Az ELTE Mai Magyar Nyelvi Tanszékén 1985-ben vezették be a tantárgyat, s őt azonnal az oktatásával bízták meg. A Szövegtani gyakorlatok, vázlatok és tanulmányok c. szöveggyűjtemény (Balázs 1994a) a feladatokon kívül magába foglalja a szövegtan addigi kutatási eredményeit is. A szöveggyűjtemény folytatja az ELTE Mai magyar nyelvi gyakorlatok I-III. sorozatot, ami mutatja, hogy a 20. századi leíró nyelvészetben a szótani, mondattani, jelentéstani egységek vizsgálatán át vezetett az út a szövegstilisztikáig és a szövegtanig. A kötetben Balázs Géza elvégzi Hajnóczy Péter novellájának és Ady Endre újságcikkének komplex szövegelemzését (238-241, 244-250), ezáltal csatlakozik az évtized végén kibontakozó, átfogó igénnyel fellépő szemiotikai szövegvizsgálat áramához.

A felsőoktatási segédanyag mellett Balázs Géza Magyar nyelv (2005²) címmel középiskolai tankönyvet is szerkesztett, amelynek ő írta – több más résszel együtt – szövegtani fejezetét. A tankönyv 1993-as első kiadása óta olyannyira megnőtt az internetes szövegek szerepe életünkben, hogy a szövegtani témák között immár helyet kapott az intertextualitás és a számítógépes szövegvilág, a tananyag részét képezte az adatbázis, e-könyv, digitális könyvtár, hypertextualitás fogalma. A tankönyvhöz 1996-ban Magyar nyelvi gyakorlatok címmel segédkönyvet adott ki.

(2) Szövegtípusok vizsgálata

Balázs Gézát a szövegtípusok kutatásához és az antropológiai szövegfogalom kialakításához a foklórszövegek vezették el. A folklór irodalomban mindig is világos volt, hogy a művek nem az írók kompozíciós szándékából, hanem mintegy „önmaguktól” jönnek létre, a hagyományozódó szövegformákat műfajnak nevezték, a műfajok alapelemeit a gondolkodás és a nyelv sajátos műveleteiből vezették le (Balázs 2007b: 112).

A sátorfirkálások, a feliratok a gödöllői héven, a pálinkanevek nyelvészeti leírását szintén a néprajzból ismert terepmunka módszertana segítette. Így ír erről: „Mint látható, egyéni kutatási területem különösen a rövidebb, apróbb szövegműfajokra vonatkozik: a dokumentáláson, gyűjtésen kívül az elrendezést, a tipológiát, a hagyományozódást, a szemantikai  és pragmatikai vizsgálatokat tartom fontosnak és gyümölcsözőnek. Itt kapcsolódik ez a terület a szemiotikához, s részben a szemiotikai szövegtanhoz is. Bár a magam részéről nem a szövegeknek a modulrendszerű felépítettségét vizsgálom (mint például Petőfi S. János), hanem inkább a szövegeknek a jelszerű viselkedését, társadalmi megjelenését. Erre ösztönöz a néprajzi szemlélet, de egy másik nyelvészeti irány: a szociolingvisztika is” (Balázs 1994b: 255).

A 2000-es években kiterjedő nemzetközi kutatások a világhálón keletkezett szövegtípusokat folklórjelenségnek tartják, ezért lehetséges őket e-folklórnak nevezni (saját terminusa), és külső nyelvtudományi szemlélettel elemezni (Balázs 2004: 37). Balázs Géza remekel a honlapokon végzett terepmunkában, így deríthet fel minimálfolklór szövegtípusokat, mint pl. az elektronikusan tárolt vagy emailben továbbított viccek, tanácsok, listák, spamek, sms-üzenetek, kör-email (Balázs 2007a: 89, 91, 94). A 2002-es választási sms-ek vizsgálatában kimutatta ennek a rövid szövegtípusnak rokonságát a grafittivel, ugyanakkor leírta átmeneti jellegét is: az üzenet még az írásbeliség logikája szerint szerveződik, de az érvelési kategóriák felbomlani látszanak a szóbeliségre jellemzően (Balázs 2004: 48).

A rövid szövegek komplex leírásában tekintettel van a szövegtípusok történetiségére és jelenére, funkciójára, a változatképződésre, a kommunikációs kódra, az intertextualitásra, a technikai és kontextuális determinizmusra (Balázs 2004: 41). A sokszempontúság vethette fel kutatásában azt a kérdést, hogy létezik-e tipikusan magyar szöveg, és ha igen, vannak-e univerzális, illetve unikális jellemzői (Balázs 1996: 17). Fónagy Iván, Bartók Béla és Karácsony Sándor megállapításai nyomán jut el a magyar népköltési szövegek, nyelvemlékek antropológiai jellemzőjéhez, a mellérendelt izometrikus sorok adta zeneiséghez és az antropomorfizmusból fakadó képszerűséghez (Balázs 1996: 19, 20). Így teszi meg az első lépéseket ahhoz, hogy szövegelmélete, az antropológiai szövegnyelvészet megszülessen.

(3) Az antropológiai szövegnyelvészet megfogalmazása

Kutatásának további lépéseit a komplexitás igényével fellépő nemzetközi és hazai szövegnyelvészek hatása ösztönzi. Balázs Géza az 1990-2000-es években részletesen megismeri Teun van Dijk diskurzuselemzését, Petőfi S. János és munkatársa, Benkes Zsuzsa szemiotikai szövegnyelvészetét, valamint Szabó Zoltán szövegstilisztikai elméletét (Balázs 2007b: 14-15). Petőfi S. János először Szegeden, majd Debrecenben teremt szemiotikai szövegnyelvészeti iskolát. A kutatás dokumentációjának tarthatók a Szemiotikai szövegtan (1990-2007), illetve az Officina Textologica (1997-) sorozat kötetei. Az előbbi sorozat indulásáról Balázs Géza is kifejti elismerő véleményét, különösen a nyelvészeten túlmutató, integratív szemlélet szükségességével ért egyet a multimediális kommunikáció eredményes kutatásának érdekében (Balázs 1992b).

Petőfi S. János nemcsak a komplexitás, hanem a teljesség igényével lép fel: modelljében a szövegstruktúra kiemelkedő jeleivel foglalkozik, ami lehetőséget ad mind a moduláris (analitikus), mind a holisztikus megközelítésre. Balázs Géza kitart a szövegegész jelszerűségének prioritása mellett, így az utóbbi megközelítést választja. Ha „a világ, a kultúra ismerete, tudása nyelvben (szövegekben) van kódolva” (Balázs 2007b: 11), akkor ennek a kódolásnak a vizsgálata antropológiai szemléletű nyelvtudományt igényel. A szakrális szövegek bizonyítják, hogy beszédünkben folyamatos a határátlépés élet és szöveg között, mindennapi tapasztalatunk az intertextualitás, ugyanakkor „a nyelvhasználat közösségi szempontból jóváhagyott, ellenőrzött tudás, …nem lehet büntetlenül a nyelv vagy a nyelvi közösség ellen poetizálni” (Balázs 2007b: 24-25, 35). A szövegek alkotását és befogadását egyetemes gondolkodási formák, retorikai alakzatok határozzák meg: a ráismerés, az ismétlés öröme, a várakozás keltése, majd ennek a feszültségnek a feloldása és a többi (Balázs 2007b, 2008). Az általános emberi viselkedésminták keresése nem zárja ki az egyes beszédhelyzetben létrehozott szöveg moduláris tényezőinek feltárását.

Balázs Géza szövegelméletének érvényességét gyakorlati példákkal is igazolja (Balázs 2007b: 143-164). Visszatér Hajnóczy Péter: A pad c. novellájának elemzéséhez, és részletezi, hogyan járul hozzá az automatikus írás a novella zeneiségéhez és többértelmű zárlatához. József Attila Tudod, hogy nincs bocsánat c. versének elemzését az antropológiai szempont azzal gazdagítja, hogy feltárja az önmegszólítás evolúciós nézőpontváltás mivoltát: csak az ember képes önmagát mások nézőpontjából szemlélni. A versben beszélő tagja az emberiségnek („S ezt az emberiséget/ hisz ember vagy, ne vesd meg”), ismételgetett önmegszólításaival személyiségválságának tényét hangsúlyozza  („Légy, ami lennél: férfi”). Temesi Ferenc Por-Híd-Pest c. regénytrilógiájának posztmodern jellegét a mai kultúrából érthetjük meg. A trilógia együtt előforduló szövegek és nyelvváltozatok halmaza, amelyek keletkezését és lassan használati szabályait is elmossa a popularitás.

A kíváncsi szövegnyelvész a jövőben

Az áttekintés Balázs Géza szövegtani munkásságának válogatott fejezeteire (kialakulására, a rövidszöveg-típusok nyelvészetére, az antropológiai szövegelmélet megfogalmazására) koncentrált, ugyanakkor érzékeltetni akarja, hogy a pályán mindvégig kíváncsisággal jelen lévő nyelvész kutatásai korántsem zárultak le. Szakmai hitvallása szerint „…Amikor napjainkban egyre nő a tapasztalatnélküliség, pontosabban a közvetlen (megszenvedett) tapasztalatok hiánya, s a világ információi mint közvetített, áttételes (gyakran csak a média által közvetített, manipulált) információként állnak rendelkezésünkre, az önmagát megismerni és kiteljesíteni akaró ember számára nincs alapvetőbb, fontosabb, mint a megértés, az információk relativizálása, a kritikus gondolkodás kialakítása. Ehhez a maga módszereivel hozzájárulhat a felfedező, az értő szövegelemzés” (Balázs 2007b: 135).

„Az élet éppen elég hosszú” – választotta honlapja mottójául az önmagát, életútját, szakmai sikereit és kudarcait antropológiai szempontból meghatározó tudós. „Azt szoktuk mondani, hogy minden ember az emberiség által sajátos közegbe (a saját életébe) küldött felderítő. De nem csak az új világok felderítője, hanem az emberiség kincseinek őrzője is. A nyelv őrzése, a különböző hagyományok őrzése, egy kultúra önazonosságának őrzése: az utazó szenvedélyéhez hasonló szenvedélyes értékőrzés, kincsőrzés. Az a fajta szolgálat, amit a népmesék hősei látnak el, amikor nem szabad elaludniuk az életfát (az emberiség életfáját) megdézsmálni készülő sárkányok és tündérek bűvös leheletétől. És ez a szolgálat Balázs Géza oly termékeny tudományos pályáját is áthatja” (Kapitány-Kapitány 2019: 18).

Források:

Balázs Géza 1992a: Szövegvilágok, a szövegalkotó ember. (Vélemény a szövegtani kutatásról). In Petőfi S. János-Békési Imre-Vass László (szerk.): Szemiotikai szövegtan 5. Szövegtani kutatás: témák, eredmények, feladatok. JGYTF Kiadó. Szeged. 19-25.

Balázs Géza 1993: Kapcsolatra utaló (fatikus) elemek a magyar nyelvben. Akadémiai Kiadó. Budapest. (NytudÉrt. 137.)

Balázs Géza 1996: Magyar nyelvi gyakorlatok Érettségi témakörök, tételek. 500 gyakorlat megoldásokkal. Corvina. Budapest.

Balázs Géza 2017: Az álom nyelve. Álomesemény, álomemlék, álomelbeszélés, álomértelmezés. Antropológiai nyelvészeti tanulmány. Inter/IKU. Budapest.

Balázs Géza 2020: Nyelvszokások. A nyelvszokások mint szimbolikus nyelvi cselekvések. Írások az antropológiai nyelvészet köréből. Inter-IKU. Budapest.

Balázs Géza 2021: A művészet és a nyelv születése. MNYKNT-IKU. Budapest.

Balázs Géza 2022: Folklór és nyelv. Folklór, művészet, irodalom, nyelv. Folklórlingvisztikai tanulmányok. IKU. Budapest.

Irodalom:

Balázs Géza 1989: Szövegszerkezeti sajátosságok Temesi Ferenc Por című regényében. Magyar Nyelvőr 113: 314-26. és Balázs 2007b: 152-164.

Balázs Géza 1992b: Szemiotikai szövegtan 1. A szövegtani kutatás néhány alapkérdése. JGYTF Kiadó. Szeged. Magyar Nyelv: 228-230. (Ismertetés).

Balázs Géza 1994a: Szövegtani gyakorlatok, vázlatok és tanulmányok. ELTE Mai magyar nyelvi gyakorlatok IV. Nemzeti Tankönyvkiadó. Budapest.

Balázs Géza 1994b: Szövegvilágok, a szövegalkotó ember. (Vélemény a szövegtani kutatásról). In Balázs 1994a: 251-259.

Balázs Géza 1996: A magyar szöveg. (Folklórlingvisztikai–szövegtani gondolatok.) In R. Molnár Emma (főszerk.): Absztrakció és valóság. Békési Imre köszöntése. JGYTF Kiadó. Szeged. 17–25.

Balázs Géza 2004: Választási sms-ek folklorisztikai-szövegtani vizsgálata. Magyar Nyelvőr: 36–53.

Balázs Géza 2005: József Attila verseinek modern nyelvészeti megközelítése. Egy példa: Tudod, hogy nincs bocsánat. Magyar Nyelvőr 129: 452-461. és Balázs 2007b: 143-152.

Balázs Géza (szerk.) 2005²: Magyar nyelv. Új érettségi. Corvina.

Balázs Géza 2007a: Az sms-folklór szövegtípusai. In Balázs Géza–H. Varga Gyula (szerk.): Szemiotika és tipológia. A komplex jelek kutatása. Magyar Szemiotikai Társaság. Budapest. Líceum Kiadó. Eger. (Semiotica Agriensis 4.) 86–101.

Balázs Géza 2007b: Szövegantropológia. Szövegek többirányú megközelítése. Berzsenyi Dániel Főiskola. Szombathely. Inter Kultúra-, Nyelv- és Médiakutató Központ. Budapest.

Balázs Géza 2008: Gondolkodási formák, gondolatalakzatok, szövegalaptípusok. A szövegtípusok antropológiai jellegű megközelítései. In Tátrai Szilárd, Tolcsvai áNagy Gábor (szerk.): Szöveg, szövegtípus, nyelvtan. Tinta Könyvkiadó. Budapest. (Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához 80.) 79–88. és Magyar Nyelvőr 222-234.

Kapitány Ágnes-Kapitány Gábor 2019: Az utazó őr. Hommage á Balázs Géza. In Blankó Miklós-Pölcz Ádám (szerk.): „Az élet éppen elég hosszú”. Írások Balázs Géza 60. születésnapjára. Inter Nonprofit Kft. Budapest.