Skip to main content

Oltakozik

Horváth László - 2021. 03. 26.

A ’beoltatja magát’ jelentésű oltakozik 2020-ban a koronavírus-járványról szóló híradások révén vált közismertté. Balázs Géza a nem szótározott szavakat tartalmazó gyűjteményében ennél korábban, 2019-ben (ÉA 2: 23) adatolta az igét az orvosi szleng elemeként. Az interneten, egy Fejér megyei hírportálon rábukkantam egy még előbbi, 2010-es, az akkori influenzajárvánnyal kapcsolatos adatra: „Oltakozni viszont érdemes továbbra is.” A szó minden bizonnyal ennél régebben is megvolt az orvosok egymás közötti bizalmas nyelvhasználatában, de a köztudatba csak tavaly került be.

Nem csupán bekerült – egyenesen berobbant. Ismétlődő felbukkanása élénk visszhangot váltott ki. Félrevezető lett volna, ha azt írom, hogy vitát eredményezett. Valójában ugyanis az internetet böngészve alig tapasztaltam mást, mint heves ellenállást, erőteljes – hol gúnyolódó, hol durvaságba hajló – tiltakozást; annak ellenére is, hogy Balázs Géza az E-nyelv Magazinban az ige védelmére kelt. A támadások nem nyelvi vonatkozású felhangjaival nem kívánok foglalkozni. Ehelyett a szónak csakis nyelvészeti jellemzésére törekszem, és igyekszem választ adni arra a kérdésre, rászolgál-e ez az ige a helytelenítésre.

Ha a támadásokról lehántjuk azt a burkot, amely a nyelvészet illetékességi körén kívül esik, akkor ezt láthatjuk: az oltakozik alkalmazását azért kifogásolják az ellenzői, mert – képzője miatt – visszaható igének tartják, tehát szerintük ez az ige azt a látszatot kelti, hogy az alany, vagyis a páciens önmagát oltja be. Első ránézésre ez az érvelés tetszetős, hiszen a visszaható igéket valóban az jellemzi, hogy az alany cselekszik, és cselekvése önmagára irányul. Képlettel: igei alapszó + visszaható képző = visszaható ige ~ „igei alapszó + magát” szerkezet. Példával: töröl + -közik = törölközik ~ törli magát. Tehát az oltakozik bírálói szerint: olt + -(a)kozik = oltakozik ~ oltja magát.

Ez a levezetés azonban – a látszat ellenére – téves. A -kozik/-kezik/-közik képzőnek csakugyan lehet visszaható szerepe, ahogy ezt a törölközik példáján láthattuk. Csakhogy nem minden ilyen képzőjű ige visszaható! Az oltakozik egyik bírálója visszahatóként említi például a szánakozikot. De gondoljunk bele: aki szánakozik, az nem önmagát szánja, hanem más valakit. Még szerencse, hogy nem az imádkozikot hozta példaként: ott az ’imádja magát’ értelmezés végképp visszás volna…

Mindezeket figyelembe véve tényleg visszaható ige-e az oltakozik? Nem, mivel a cselekvésnek, az oltásnak az igazi végrehajtója nem az alany, hanem egy orvos. De a szánakozik, imádkozik igékétől is különbözik az oltakozik viselkedése, mivel a cselekvés (szemben amazokkal) az alanyra irányul. Ez az utóbbi jegy közelíti az oltakozikot a visszaható igékhez.

Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy ugyan nem az alany a cselekvésnek (az oltásnak) a tényleges végrehajtója, de ő a kezdeményezője: valaki mást (egy orvost) megbíz azzal, hogy hajtsa végre őrajta, az alanyon a cselekvést. Ez a kapcsolat pedig az oltakozikot a műveltető igékkel rokonítja, amilyen például a beoltat.

Az oltakozik tehát átmenetet képez a visszaható és a műveltető igék között. Szabálytalanság-e, helytelenség-e ez az átmenetiség? Ha vannak még ilyen természetű igék, akkor aligha nevezhető annak. Márpedig vannak. A következőkben ennek az igazolására szeretnék néhány példát bemutatni. Már előre szeretném azonban jelezni azt, hogy ezeknek az igéknek a viselkedése nem teljesen egységes, az azonos vonások mellett egyéni megkülönböztető jegyek is felfedezhetők bennük. És többük esetében a nyelvhasználói szokásokban szintén akadnak különbségek.

A nyiratkozik igének nemcsak a képzője azonos az oltakozikéval, hanem a cselekvés szereplőinek viszonya is olyan, mint abban. Az alany mással (a fodrásszal) végezteti el a cselekvést (ez műveltető vonás), maga a cselekvés pedig az alanyra hat (ez pedig a visszahatásra emlékeztet). A saját nyelvhasználatomban és nagyon sokakéban a nyiratkozik viselkedése mindig ilyen. Mások azonban úgy is alkalmazzák az igét, hogy tisztán visszaható, azaz a cselekvést maga az alany végzi. Most Mikszáthnak egy 1883-ból való parlamenti tudósításából vett részlettel szemléltetem ezt: „Magyarország miniszterelnöke enkezeivel nyiratkozik a tükörből, mert nem telik neki szegénynek a borbélyra. Innen van az, hogy némely helyütt hosszabbak a hajaszálai, másutt rövidebbek.”

A nyelvhasználókat tekintve a borotválkozik esete ennek éppen a fordítottja. Inkább tisztán visszaható ige ’borotválja magát’ jelentéssel, de nem kevesen így is mondják: „Én a fodrászhoz járok borotválkozni.” Itt az utóbbi megoldás felel meg az oltakoziknak. Hozzáteszem, hogy nekem a fodrásznál borotválkozik furcsa; ha rólam kérdeznének, így mondanám: „Már évtizedek óta nem borotválkozom, hanem a fodrásszal nyíratom rövidre a szakállamat és a bajuszomat.”

A szépítkezik tisztán visszaható is, de az oltakozik módjára átmeneti is lehet, attól függően, hogy valaki önmaga csinosítja-e magát, vagy pedig fodrásznak, kozmetikusnak a segítségét veszi igénybe.

A beiratkozik biztosan ugyanúgy átmeneti jellegű, mint az oltakozik, hiszen az alany nem önmagát írja be valahová (iskolába, tanfolyamra, könyvtárba, egyesületbe stb.), hanem arra illetékes személlyel véteti magát nyilvántartásba.

Egészen más környezetbe, a vallási életbe tartozik a bérmálkozik, de ugyanúgy egybefonódik benne a visszahatás és a műveltetés mozzanata, mint a beiratkozik és oltakozik igékben. Az alany, egy katolikus serdülő olyan ünnepélyes szertartásnak veti alá magát, amely őrá hat: megerősíti a hitében. A szertartást pedig természetesen pap (püspök) végzi.

Bár nem a -kozik képzővel, hanem testvérével, a -kodikkal jött létre, itt említhetem a szintén vallási hamvazkodik igét. Hamvazószerdán az alany aláveti magát a hamvazás szertartásának: a pap hamuba mártott ujjal keresztet rajzol a hívő homlokára a halandóságra való emlékeztetésül.

A temetkezik is átmeneti ige az efféle mondatokban: „A család már vagy száz éve a domb tövében temetkezett.” A temetést az alany kezdeményezi (végrendelete által), és persze a cselekvés őrá hat, a szertartást és a műveletet viszont magától értetődően mások végzik: a pap, illetőleg a sírásók. Az újságjába temetkezett szerkezetben viszont tisztán visszaható az ige, hiszen maga az alany „temeti” magát a lapba.

Remélem, szemlémmel sikerült igazolnom, hogy az oltakozik csak újdonsága miatt szokatlan, nem pedig szabálytalan vagy helytelen használatú ige.

Vele kapcsolatban engem némileg az zavar, hogy túl erősnek érzem benne a gyakorítás jegyét. Márpedig az oltakozás (remélhetőleg) nem olyan rendszeresen végzett cselekvés, mint például a nyiratkozás. De ez a kritikai megjegyzésem nem egészen helytálló, hiszen például ugyanabba az intézménybe általában csak egyszer iratkozunk be (bár vannak kivételek), a bérmálkozás pedig kétségtelenül egyszeri esemény.

Elemzésemet hadd zárjam egy személyes megjegyzéssel! Az oltakozik ige használatát nem tartom helytelennek, de járványos időben én változatlanul így töprengek: oltassam-e be magam?

A szerző nyelvész, a Nyelvtudományi Intézet munkatársa.

Megjelent az Édes Anyanyelvünk 2021/2. számában. A szerk.

Nincs hozzászólás!

Your Email address will not be published.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

x