162. (Megvilágosodás esőben) „Zuhogok!”

163. Weöres: a szellem mitizált pluralizmusa, de zsigeri mágiában rekedt nyelv. Pilinszky: megvilágosodott szív (integrál lélek), de mitikus/fundamentalista szinten lebéklyózott elme. Tandori: integrál, egységtudatos költészet, de énközpontúvá szűkülő horizont. – S ahogy zsenivé őrli őket ez a disszonancia.

164. A keresztnek is fájtak a szegek, a szegeknek is fájt a kereszt. – Jézus szenvedését bizonyosan ez is tetézte.

165. Mesterséges intelligencia (android? kiborg? virtuális tudat?), akiből guru lesz, spirituális origó. – Metaszingularitás.

166. Egy jógázó android. Egy kiborg csakrái. Egy virtuális elme meditációs praxisa.

167. A természeti szingularitás már bekövetkezett: nem értjük a fákat, a delfineket.

168. Pillanatlan idő.

169. Egy android orvosolhatatlan (mert detektálhatatlan) honvágya.

170. Fölkapaszkodni – életestül – a Nagy Göncölre.

171. „Mindent tudok!”, büszkélkedett a tanítvány. „Melyik mindent?”, mosolygott a mester.

172. Hajléktalan: nincs vers a feje fölött.

173. A Blue Marlin teraszán ülni Vernazzában pipával, borral, verseskötettel: üdvösségdimenzió ez is.

174. „Nem fér a fejembe a Semmi.”

175. Aki unalmasnak találja a tengert. Túl sík; sehol egy bucka, egy lanka, egy ösvény a víztetőre.

176. Híf alatt is tükröződik az égbolt. A halak szívében.

177. Patakban úszó tenger.

178. Brandon Hackett (Markovics Botond): A poszthumán döntés. Nyelvi-poétikai vonatkozásban nem gáncstalan mű, de a kettős témairány (virtuális lét vs. metafizikus távlatok) bizonyos értelemben mégis felülmúlhatatlan sci-fivé teszi.)

179. Az alternatív lélek, melyet felébreszt bennünk egy-egy vers, madrigál, ölelés.

180. „Mire vársz?” „Hogy megszülessem.” „Akkor mire vársz?”