Papp Andrea

Magyari Sára

Balázs Géza

Balázs Géza

Cservenka Judit

Cservenka Judit

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

Blankó Miklós

BlankoM

Dede Éva

Dede Éva

Vízkeleti Szilveszter

Vízkeleti Szilveszter

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Takázás
1-45.

Horváth Péter Iván

Magyari Sára 45 nyelvi esszéje

Írások

Szólás-mentés 1–50.

Pomozi Péter

Pomozi Péter 50 írása

Írások

Korrekt troll 1-77.

Halmai Tamás

Halmai Tamás 77 korrektorglosszája

Írások

Nyelv és iskola 1-16.

Kóródi Bence

Kóródi Bence 16 írása

Írások

Kávéházi szeglet 1-26.

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán 26 esszéje

Írások

Borostyánkő 1-88.

Puszay János

Puszay János 88 esszéje

Írások

„Mert szemben ülsz velem…” 4.
Irodalmi szóbeszéd 7.

2020.05.14.nincs hozzászólás

Flóra ahogy a versekkel, úgy azzal sem tudott igazán azonosulni, hogy József Attila felesége legyen.

Leveleiből is kitűnik, hogy ő valójában segíteni szeretett volna neki, megküzdeni a költő szorongásaival, és megmenteni őt, de egyre világosabbá vált számára az is, hogy a költő sürgető házassági ajánlatára nem mondhat nemet. „Maga nélkül nincs semminek értelme. Nincs értelme annak sem, hogy éljek.” – fogalmazta meg József Attila többször sokféleképpen április végén, két hónappal a megismerkedésük után.

A halál-motívum visszatérése nem újkeletű József Attila művészetében, de újdonságként jelenik meg a Flóra-versekben a kezdeti harmónia-érzés után-, – illetve mellett megjelenő halál-elfogadás témája, ami egyben a magány beteljesedése is (Beney, 1999.) A Megméressél című versben már nem is az evilági szerelemről, -világról, hanem egy idealizált mitikus istennőről szól.

Kozmutza Flórában természetéből eredően gyermekkora óta élt az altruizmus-logikája (Valachi, 2007), tehát mindig és mindenhol azt kereste, miképp tudna segíteni a rászorulókon, amire József Attiláról szóló könyvének Guyau- tól származó mottója is utal: „Cet être souffre, donc je l’aime”, azaz „szenved, tehát szeretem”.

Naplójában is ennek megfelelően fogalmaz:

„Befolyásolhatta József Attila iránti viselkedésemet kislánykori ábrándozásom is. Amióta csak fölmerült bennem, hogy egyszer majd férjhez megyek, úgy képzeltem el a házasságot, hogy a férjem valamilyen föltaláló vagy művész lesz, festő, szobrász (sohasem gondoltam, hogy író!), akit csak a halála után fedeznek föl, ismernek el. Én fogom segíteni a munkáját, dolgozom rá. Ennek az ábrándnak talán olyasmi lehetett az alapja-gondoltam később, felnőtten-, hogy mivel magamat nem tartottam képesnek, elég tehetségesnek nagy alkotó munkára, csak másokon át tehetek valami értékeset.”

A József Attila-irodalomból ismert, hogy előbb Komutza Flóra betegsége, majd József Attila kórházba kerülése, végül tragikus halála meghiúsítja a költő eredeti terveit. Ahogy Domokos Mátyás írja (2005), egyre nagyobb szakadékot képzett „a beteg psziché” és a „versteremtő költői személyiség” József Attilában, ezáltal Flóra helyett ismét anyja alakja kapta a főszerepet műveiben.

Kozmutza Flóra lemondások árán is segítő támasza volt utolsó hónapjaiban a súlyos pszichikai betegséggel küzdő költőnek, látogatta a kórházban és számos levelet váltottak annak halálig. Amikor 1938-ban Németh Andor összeállította az elhunyt költő válogatott verseinek első posztumusz kiadását,  Illyés Gyula, József Attila régi barátja és pályatársa is őszinte meghatottsággal, elismerően nyilatkozott (Valachi, 2005):

„Nem egyszer fogott el hirtelen támadt szomjúságként az írhatnék, hogy József Attiláról való emlékeimet megmentsem. Ha jól emlékszem, kétszer is belekezdtem első találkozásunk leírásába. Néhány lap volt, föllehetetlenül elmerült abbahagyott kézirataim valamelyik szénakazlában.”-emlékszik Illyés Gyula Naplójegyzeteiben.

Illyés Gyula a Nyugat 1937. decemberi számában megjelent nekrológjában annak idején szintén megrendülten búcsúzott József Attilától. Életük több ponton összefonódott, gyakran kerültek összetűzésbe az élet különböző területein, de a közös célok olykor barátokká tették őket. Illyés Gyula több ízben hajlandó volt lemondani saját boldogságáról a nála rosszabb életű költő javára. Például 1928-ban Vágó Mártáért folyt közös érdeklődés esetében, de ami sokkal nagyobb áldozat, hogy Illyés  megértette, hogy József Attilának Flóra jelentheti az utolsó esélyt, a „kétes létben a bizonyosságot”(ahogy József Attila fogalmaz egy Flórának írt, 1937. június 16-án keltezett levelében).

„Nyúltál azért, kit én találtam, vitted volna magadnak

a köd-világba hogy csatádban

segítsen tántorgó agyadnak

én oda adtam volna és ő

ment is-szívnél különb a lélek.

De lett minden egyszerre késő-

berántott a köd karma téged-”

(A töredéket közreadta Illyés Gyuláné a József Attila utolsó hónapjairól című könyvében 1984-ben.)

A kép forrása: Illyés Gyuláné és Illyés Gyula. Forrás: Családi hagyaték — Illyés Mária

Illyés Gyuláné 1983-tól férje, Illyés Gyula halála után, annak hagyatékának a rendezésével és közlésével foglalkozott. Megjelentette Illyés Gyula posztumusz verseskötetét (A Semmi közelít), az Illyés Gyula Emlékkönyvet és Illyés Gyula Naplójegyzeteinek 8 kötetét.

Illyés Gyuláné Kozmutza Flóra huszonöt éve, 1995. május 14-én halt meg.

           

Új hozzászólás