Pusztay János

Puszay János

Halmai Tamás

Halmai Tamás

Papp Andrea

Magyari Sára

Balázs Géza

Balázs Géza

Kóródi Bence

Kóródi Bence

Szűts Zoltán

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

Dede Éva

Dede Éva

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Takázás
1-45.

Horváth Péter Iván

Magyari Sára 45 nyelvi esszéje

Írások

Szólás-mentés 1–50.

Pomozi Péter

Pomozi Péter 50 írása

Írások
Balázs Géza

Archaikus és leértékelő tegezés Tetten ért szavak 125.

2019.09.10.nincs hozzászólás

Minden nyelvben kezdetben volt az általános tegeződés.

A tegeződés egyenes, közvetlen. Ahogy hierarchizálódott a társadalom, létrejöttek a társadalmi tagolódást mutató, nemtegező formák. De a tegeződés ma is visszaüt kritikus helyzetekben, ösztönös nyelvhasználatban.

A kisgyermek, amikor megtanul beszélni, tegeződik. A nagyon öreg ember, amikor már nehezen beszél, tegeződik. A kettő között a közeli barátok tegeződnek. A családban egykor volt megszólítási különbségek a 20. század végére egyszerűsödtek. Nemcsak a szülő tegezi a gyerekét, hanem a gyerek is a szülőt. Ez egyfajta demokratizálódás.

Falvédőfelirat: „Férjecském ha itthon nem maradsz Legközelebb helyettest találhatsz!”

Hirtelen felszakadó indulatos felszólításban az emberek tegeződnek: Vigyázz! Figyelj!

A sportolókat tegeződve irányítják: Jobb oldalon vedd a levegőt! Ez a sportpertu.

A káromkodásban előtör a tegeződési ösztön: Hülye vagy! B…d meg!

Az adott nyelvet nem értő külföldit sokszor tegezik: Menj egyenesen, és ott lesz jobbra!

Médiában szereplő neves ember – kontrollálatlan helyzetben – gyakran letegeznek: Ne hazudj! Pedig a királynőt letegezni nem lehet, de a háta mögött…

A súlyos, magatehetetlen embert is letegezik. Ezt olvasom: „A kimerültet még magázzuk, de a hőgutást már tegezzük”.

A letegezés tehát főleg a kontroll nélküli, ösztönös nyelvhasználatban bukkan fel. Kiváltóoka a bennünk lévő ősi nyelvi ösztön, valamint talán az ökonómia: a tegezés egyszerűbb.

Három tegeződési forma az ősidőkbe vezet vissza. Az egyik a fennvaló, Isten tegezése az ősi imákban: Mi atyánk, ki vagy a mennyekben. Ez a tegezés a nyelvi archaizmus: olyan időkbe vezet vissza, amikor még nem volt magázás. Nem is érezzük sértőnek. A másik a halott letegezése. Ahogy Konrád György írja A látogatóban: „Ott állt… a lámpalázas dalárda is a letegezett és felmagasztalt hulla körül”. Ennek oka: a halott elveszíti hatalmát, a hierarchiában elfoglalt rangját; ismét egyszerű, egyenrangú lesz. A harmadik – általános – tegeződési helyzet: az állatokkal való kommunikáció. Az állatokat kivétel nélkül tegezzük: Ülj! Takarodj! Bár a székely mondás úgy tartja: a medve nem játék, nem szabad letegezni”. De ez újabb szólás.

Van, aki vágyja a tegezést: „ha lenne / egy unokám / ki letegez / letatáz” (Simonfy József: Még mindig).

A letegez igének kialakult egy új jelentése: lenéz, leértékel. Erre utal az imént felhozott székely mondás: a medvét nem szabad letegezni. Hallottam olyat is: nem szabad letegezni a gépet, a hegyet – mert bosszút áll. Adjuk meg tiszteletet a tárgyaknak és természetnek is.

Megjegyzés: Balázs Géza Tetten ért szavak címmel új rovatot is indított honlapján: balazsgeza.hu

Új hozzászólás