Pusztay János

Puszay János

Halmai Tamás

Halmai Tamás

Papp Andrea

Magyari Sára

Kóródi Bence

Kóródi Bence

Szűts-Novák Rita

Fráter Zoltán

Szűts Zoltán

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

Blankó Miklós

BlankoM

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Takázás
1-45.

Horváth Péter Iván

Magyari Sára 45 nyelvi esszéje

Írások

Szólás-mentés 1–50.

Pomozi Péter

Pomozi Péter 50 írása

Írások

Könnyű nyári olvasmányok után – gondolatok a szerelemről
Léleknyelv 13.

2019.08.29.nincs hozzászólás

A nyaraláshoz, nyári időszakra gyakran ajánlanak könnyű olvasmányokat, pl. szerelmes regényeket, melyekben sokféle élményt, leírást olvashatunk.

Ám aki e témáról nem a könnyű olvasmányokból akar tájékozódni, annak másféle írásokat ajánlok. Idézetek következnek tehát a szerelemről.

– Létezik ugyebár a viszonzatlan szerelem, ez az egyik fajtája a szerelemnek, a másik a kölcsönös. A viszonzatlan bárkit is ragad el, azt körültekintővé és ékesszólóvá, ügyeinek intézésében nagylelkűvé, a tréfákban elméssé, a játékokban könnyeddé, a komoly dolgokban pedig bátorrá teszi. A kölcsönös szerelem a veszélyek elhárításával biztonságot, a nézeteltérések megszüntetésével egyetértést, a szerencsétlenségek elkerülésével boldogságot nyújt. (Ficino, 59.) – A következő dolog is csodálatosnak tűnik. Ha ugyanis, miután önmagamat elvesztettem, általad visszaszerzem magam, általad birtokolom önmagamat; ha általad birtokolom önmagamat, téged előbb és inkább birtokollak mint magamat; közelebb állok hozzád mint magamhoz, hiszen magamhoz a te közvetítéseden keresztül kapcsolódom. (Ficino, 25.)

– Egészen kicsiny adag reménység is elég a szerelem megszületéséhez. (Stendhal, 42.) – A szerelem olyan, mint a láz, megszületik és elmúlik anélkül, hogy abba akaratunk beleavatkoznék. Ez az egyik lényeges különbség a kedvelés-szerelem és a szenvedély-szerelem között, senki nem dicsekedhetik több joggal szerelmese szép tulajdonságaival, mint egy szerencsés véletlennel. (Stendhal, 47.)

Stendhal. Kép: wikipedia.hu

– Én tehát úgy vélem, a szerelem figyelmünk jelensége, éspedig normális emberekben előforduló rendellenes állapota. Már a szerelem kezdete is erre mutat. A társadalom egyre-másra találkozó nők és férfiak sokaságából áll. Míg teljes a közöny, a férfiak s a nők figyelme a más neműek között csapongva fordul hol egyikük, hol másikuk felé. Meglehet, a nő néhány férfit régebben ismer, egyesek közelebb állnak hozzá, s ezért rájuk jobban figyel, mint másokra, a különbség azonban elenyésző. Egy hasonlattal élve, egyenlő távol áll minden férfi a nő figyelméhez, egymáshoz képest pedig egy körív vonalán. Eljön azonban az a nap, mikor egyensúlyát veszti a figyelem. A mérleg nyelve kibillen, a nő pedig, maga sem érti, miért, egy férfira fölfigyel, s máris csak nagy erőfeszítések árán tud elszakadni tőle gondolatban, hogy másokkal vagy közömbös ügyekkel foglalkozzék. A szerelem kezdetben nem is több, csak ennyi: a figyelem rendellenes rögzülése egy másik személyre. (Ortega y Gasset, 48.)

Ortega y Gasset. Kép: wikipedia.hu

– Ha a szerelemről akarunk írni, a nyelv zűrzavarával szembesülünk: az őrülés területével, a hol a nyelv egyszerre túl sok és túl kevés, egyszerre terjengős (az én korlátlan kiterjeszkedése, az érzelmi alámerülés révén) és szegényes (a sémák miatt, amelyekre a szerelem ráfanyalodik és amelyek ellaposítják az írást). (Barthes, 123.) – Az első vallomás elmúltával a „szeretlek”-nek nincs többé információértéke; mindössze megerősíti – rejtélyes módon, mivel annyira üresen kong – az egykori üzenetet (amelyet talán nem is ezzel a szóval fejeztek ki). Ezt az üzenetet ismételgetem nyakra-főre; csakhogy az üzenet túlnő a nyelven, kilép belőle, de vajon merre veszi az útját? […] A „szeretlek”-nek nincsenek árnyalatai. Nincs szüksége magyarázatokra, kiegészítésekre vagy kiigazításokra, nincsenek fokozatai, elhallgattatja a kételyeket. Bizonyos értelemben – ez a nyelv óriási paradoxona – ha azt mondjuk, szeretlek, az annyit tesz, mintha azt állítanánk, hogy a szavak mindig csak a valóságot tükrözhetik, merthogy ez a szó mindig igaz (nincs más referense, csak a kimondása: performatív kijelentés). (Barthes, 180.)

Roland Barthes. Kép: imbd.com

Irodalom
Barthes, Roland (1997): Beszédtöredékek a szerelemről. Atlantisz Könyvkiadó, Budapest.
Ficino, M. (2001): A szerelemről. Kommentár Platón A lakoma című művéhez. Arcticus, Budapest.
Ortega y Gasset, Jose (1991): A szerelemről. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Stendhal (1958): A szerelemről. Gondolat, Budapest.

Új hozzászólás