Pusztay János

Puszay János

Halmai Tamás

Halmai Tamás

Papp Andrea

Magyari Sára

Balázs Géza

Balázs Géza

Kóródi Bence

Kóródi Bence

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

Blankó Miklós

BlankoM

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Takázás
1-45.

Horváth Péter Iván

Magyari Sára 45 nyelvi esszéje

Írások

Szólás-mentés 1–50.

Pomozi Péter

Pomozi Péter 50 írása

Írások

Könnyű nyári olvasmányok után – gondolatok a szerelemről
Léleknyelv 13.

2019.08.29.nincs hozzászólás

A nyaraláshoz, nyári időszakra gyakran ajánlanak könnyű olvasmányokat, pl. szerelmes regényeket, melyekben sokféle élményt, leírást olvashatunk.

Ám aki e témáról nem a könnyű olvasmányokból akar tájékozódni, annak másféle írásokat ajánlok. Idézetek következnek tehát a szerelemről.

– Létezik ugyebár a viszonzatlan szerelem, ez az egyik fajtája a szerelemnek, a másik a kölcsönös. A viszonzatlan bárkit is ragad el, azt körültekintővé és ékesszólóvá, ügyeinek intézésében nagylelkűvé, a tréfákban elméssé, a játékokban könnyeddé, a komoly dolgokban pedig bátorrá teszi. A kölcsönös szerelem a veszélyek elhárításával biztonságot, a nézeteltérések megszüntetésével egyetértést, a szerencsétlenségek elkerülésével boldogságot nyújt. (Ficino, 59.) – A következő dolog is csodálatosnak tűnik. Ha ugyanis, miután önmagamat elvesztettem, általad visszaszerzem magam, általad birtokolom önmagamat; ha általad birtokolom önmagamat, téged előbb és inkább birtokollak mint magamat; közelebb állok hozzád mint magamhoz, hiszen magamhoz a te közvetítéseden keresztül kapcsolódom. (Ficino, 25.)

– Egészen kicsiny adag reménység is elég a szerelem megszületéséhez. (Stendhal, 42.) – A szerelem olyan, mint a láz, megszületik és elmúlik anélkül, hogy abba akaratunk beleavatkoznék. Ez az egyik lényeges különbség a kedvelés-szerelem és a szenvedély-szerelem között, senki nem dicsekedhetik több joggal szerelmese szép tulajdonságaival, mint egy szerencsés véletlennel. (Stendhal, 47.)

Stendhal. Kép: wikipedia.hu

– Én tehát úgy vélem, a szerelem figyelmünk jelensége, éspedig normális emberekben előforduló rendellenes állapota. Már a szerelem kezdete is erre mutat. A társadalom egyre-másra találkozó nők és férfiak sokaságából áll. Míg teljes a közöny, a férfiak s a nők figyelme a más neműek között csapongva fordul hol egyikük, hol másikuk felé. Meglehet, a nő néhány férfit régebben ismer, egyesek közelebb állnak hozzá, s ezért rájuk jobban figyel, mint másokra, a különbség azonban elenyésző. Egy hasonlattal élve, egyenlő távol áll minden férfi a nő figyelméhez, egymáshoz képest pedig egy körív vonalán. Eljön azonban az a nap, mikor egyensúlyát veszti a figyelem. A mérleg nyelve kibillen, a nő pedig, maga sem érti, miért, egy férfira fölfigyel, s máris csak nagy erőfeszítések árán tud elszakadni tőle gondolatban, hogy másokkal vagy közömbös ügyekkel foglalkozzék. A szerelem kezdetben nem is több, csak ennyi: a figyelem rendellenes rögzülése egy másik személyre. (Ortega y Gasset, 48.)

Ortega y Gasset. Kép: wikipedia.hu

– Ha a szerelemről akarunk írni, a nyelv zűrzavarával szembesülünk: az őrülés területével, a hol a nyelv egyszerre túl sok és túl kevés, egyszerre terjengős (az én korlátlan kiterjeszkedése, az érzelmi alámerülés révén) és szegényes (a sémák miatt, amelyekre a szerelem ráfanyalodik és amelyek ellaposítják az írást). (Barthes, 123.) – Az első vallomás elmúltával a „szeretlek”-nek nincs többé információértéke; mindössze megerősíti – rejtélyes módon, mivel annyira üresen kong – az egykori üzenetet (amelyet talán nem is ezzel a szóval fejeztek ki). Ezt az üzenetet ismételgetem nyakra-főre; csakhogy az üzenet túlnő a nyelven, kilép belőle, de vajon merre veszi az útját? […] A „szeretlek”-nek nincsenek árnyalatai. Nincs szüksége magyarázatokra, kiegészítésekre vagy kiigazításokra, nincsenek fokozatai, elhallgattatja a kételyeket. Bizonyos értelemben – ez a nyelv óriási paradoxona – ha azt mondjuk, szeretlek, az annyit tesz, mintha azt állítanánk, hogy a szavak mindig csak a valóságot tükrözhetik, merthogy ez a szó mindig igaz (nincs más referense, csak a kimondása: performatív kijelentés). (Barthes, 180.)

Roland Barthes. Kép: imbd.com

Irodalom
Barthes, Roland (1997): Beszédtöredékek a szerelemről. Atlantisz Könyvkiadó, Budapest.
Ficino, M. (2001): A szerelemről. Kommentár Platón A lakoma című művéhez. Arcticus, Budapest.
Ortega y Gasset, Jose (1991): A szerelemről. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Stendhal (1958): A szerelemről. Gondolat, Budapest.

Új hozzászólás