Pusztay János

Puszay János

Halmai Tamás

Halmai Tamás

Papp Andrea

Magyari Sára

Kóródi Bence

Kóródi Bence

Szűts-Novák Rita

Fráter Zoltán

Szűts Zoltán

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

Blankó Miklós

BlankoM

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Takázás
1-45.

Horváth Péter Iván

Magyari Sára 45 nyelvi esszéje

Írások

Szólás-mentés 1–50.

Pomozi Péter

Pomozi Péter 50 írása

Írások

Kimaxolt újrafordítás, illetve -írás
Színház és nyelv 59.

2019.08.25.nincs hozzászólás

Odüsszeusz, a homlesz

A Színház folyóirat kerekasztal-beszélgetést szervezett, majd közölt le a lap 2018/12. számában. A beszélgetés résztvevői voltak Radnóti Zsuzsa dramaturg, Darida Veronika esztéta, Imre Zoltán színháztörténész és Závada Péter költő. A moderátor Bíró Bence volt. Íme, egy részlet a felvezető gondolatokból: „A színházak repertoárja látszólag bővelkedik kortárs magyar színpadi szövegekben, ám igazán jelentős drámai műveket vagy a mai magyar valóságra élesen reflektáló előadásokat nehezen találni köztük. A rendezők többsége szívesebben mesél klasszikus történeteket, minthogy direkt reflexiókat fogalmazzon meg a közéletre.” Ezenkívül – teszem hozzá én – jelentős az újraírók, illetve -fordítók tábora, akik „kimaxolják” a nyelvi, stiláris, szóhasználati lehetőségeket. Korábban erről írtam a Fülembe forró bolhát öntsetek! (Színház és nyelv 44.) írásomban. Újfent érdemes a témát elővenni, ugyanis Závada Péter és Szabó-Székely Ármin Ithaka címmel egy igen újszerű Odüsszeiával jelentkezett. Ez a fordításon alapuló mai átírás, sőt parafrázis. Mi több, ha a következő ajánlót olvassuk, akár blaszfémiának is tekintheti bárki. Vérmérséklet kérdése. „A héroszok hérosza, a férfiideál, filozófus, politikus, apa, férj és szoknyapecér húsz éven át bolyong, mert bár haza, Ithakába vágyik, a legrövidebb útnál mindig jobban vonzzák a szomszédos sziget felfedezésében rejlő kalandok.” Székely Kriszta, a darab Katona József színházbeli rendezője ekként nyilatkozott: „Az átírás valamelyest elemzi is a szöveget, új olvasatban értelmezi a történetet. Azt is szerettem volna, hogy a humora, bizonyos hangsúlyai mai fül számára ismert szófordulatokká alakuljanak. Závada Péter felfrissítette, hangolta, szabad verssé formálta az eposz szövegét.”

Az átírás egyik legjellemzőbb eszköze a stílushiba erényként való felhasználása, így például a stílustörésé. Penelopé így szól a kérőkhöz: „Hallgassatok ide, ti nemes kérők, kik évek óta / szerényen szólva is all inclusive ellátásban / részesültök, és a ház számlájára esztek és isztok.” „De szóljatok, ha tévedek. Benne van a pakliban.” Az idegen szó használata, illetve a bizalmas szóhasználat jelenti a törést. Ugyanilyen szerepben áll hasonlat is: „[Odüsszeusz] És mint a rocksztár, aki kedvenc Fender Stratocaterét / készül fölhúrozni, úgy idegezi föl könnyedén a halálos / hangszert.” Vagy: „Elég átlátszó csel, de Priamosz, Trója királya úgy / benyalja, mint a bélyeget.” „Mint a faék vagy a pattintott kőbalta, olyan primitívek. / Az oktalan állat ezekhez képest magfizikus.” Változnak a műben az állandó jelzők is, például: Zeusz, a fennendörgő. A látszólagos patetizmus és bizalmas nyelvhasználat óriási kontrasztot teremt az átírt eposzban például akkor, amikor Pallas Athéné ekképp idézi apja szavát: „Lányom, nehogy egy szárnyas pofonnal be találjam / dönteni fogad kerítését.” Ugyanez a keveredés megtörténhet a szaknyelvi kifejezésekkel: „Nem látod, ahogy könnyeivel a homokos / fövenyt áztatja teste komplett folyadékháztartását / fölhasználva?” Az új, egyedi szó alkotása még eredetibbé teszi a művet, Nauszikaá így mesél: „És akkor mondom a csajoknak, hogy nauszikáljunk / kicsit.” Azaz anyaszült meztelenre vetkőznek és fürdenek. Odüsszeusz dicsérő hasonlata Nauszikaá szépségére ugyancsak sajátos: „Esküszöm, olyan szép vagy, mint egykor Déloszban / az a kivilágított trafóház, nem messze az Apollón- / oltártól.” Nauszikaá pedig a következőképpen jellemzi a partra vetődött Odüsszeuszt: „Mosdatlan macsó, szexi favágó, egye fene: homeless.” Ugyanakkor gyakran szerepelnek szövegrészletek az eredeti műből, Devecseri Gábor fordításában, Madách Trégédiájából, sőt dalszövegrészletek is. Nyelvi kavalkád, stílusbeli „háború”.

Závada Péter a mű előszavában így összegez többek között: „A dramatikus alakok jellemének, viszonyainak pszichológiai realista ábrázolása helyett a költői leírás eszközével él, valamint gyakran használ mai, az antik szöveg kontextusától és regiszterétől eltérő metaforákat és hasonlatokat.” Hogy a szöveg miképpen teljesedett ki az előadásban, erről nyilatkozni nem tudok, mivel nem láttam. De igyekszem pótolni.

A kép forrása: szinhaz.net

Új hozzászólás