Pusztay János

Puszay János

Halmai Tamás

Halmai Tamás

Papp Andrea

Magyari Sára

Balázs Géza

Balázs Géza

Kóródi Bence

Kóródi Bence

Szűts Zoltán

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

Dede Éva

Dede Éva

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Takázás
1-45.

Horváth Péter Iván

Magyari Sára 45 nyelvi esszéje

Írások

Szólás-mentés 1–50.

Pomozi Péter

Pomozi Péter 50 írása

Írások

Kimaxolt újrafordítás, illetve -írás
Színház és nyelv 59.

2019.08.25.nincs hozzászólás

Odüsszeusz, a homlesz

A Színház folyóirat kerekasztal-beszélgetést szervezett, majd közölt le a lap 2018/12. számában. A beszélgetés résztvevői voltak Radnóti Zsuzsa dramaturg, Darida Veronika esztéta, Imre Zoltán színháztörténész és Závada Péter költő. A moderátor Bíró Bence volt. Íme, egy részlet a felvezető gondolatokból: „A színházak repertoárja látszólag bővelkedik kortárs magyar színpadi szövegekben, ám igazán jelentős drámai műveket vagy a mai magyar valóságra élesen reflektáló előadásokat nehezen találni köztük. A rendezők többsége szívesebben mesél klasszikus történeteket, minthogy direkt reflexiókat fogalmazzon meg a közéletre.” Ezenkívül – teszem hozzá én – jelentős az újraírók, illetve -fordítók tábora, akik „kimaxolják” a nyelvi, stiláris, szóhasználati lehetőségeket. Korábban erről írtam a Fülembe forró bolhát öntsetek! (Színház és nyelv 44.) írásomban. Újfent érdemes a témát elővenni, ugyanis Závada Péter és Szabó-Székely Ármin Ithaka címmel egy igen újszerű Odüsszeiával jelentkezett. Ez a fordításon alapuló mai átírás, sőt parafrázis. Mi több, ha a következő ajánlót olvassuk, akár blaszfémiának is tekintheti bárki. Vérmérséklet kérdése. „A héroszok hérosza, a férfiideál, filozófus, politikus, apa, férj és szoknyapecér húsz éven át bolyong, mert bár haza, Ithakába vágyik, a legrövidebb útnál mindig jobban vonzzák a szomszédos sziget felfedezésében rejlő kalandok.” Székely Kriszta, a darab Katona József színházbeli rendezője ekként nyilatkozott: „Az átírás valamelyest elemzi is a szöveget, új olvasatban értelmezi a történetet. Azt is szerettem volna, hogy a humora, bizonyos hangsúlyai mai fül számára ismert szófordulatokká alakuljanak. Závada Péter felfrissítette, hangolta, szabad verssé formálta az eposz szövegét.”

Az átírás egyik legjellemzőbb eszköze a stílushiba erényként való felhasználása, így például a stílustörésé. Penelopé így szól a kérőkhöz: „Hallgassatok ide, ti nemes kérők, kik évek óta / szerényen szólva is all inclusive ellátásban / részesültök, és a ház számlájára esztek és isztok.” „De szóljatok, ha tévedek. Benne van a pakliban.” Az idegen szó használata, illetve a bizalmas szóhasználat jelenti a törést. Ugyanilyen szerepben áll hasonlat is: „[Odüsszeusz] És mint a rocksztár, aki kedvenc Fender Stratocaterét / készül fölhúrozni, úgy idegezi föl könnyedén a halálos / hangszert.” Vagy: „Elég átlátszó csel, de Priamosz, Trója királya úgy / benyalja, mint a bélyeget.” „Mint a faék vagy a pattintott kőbalta, olyan primitívek. / Az oktalan állat ezekhez képest magfizikus.” Változnak a műben az állandó jelzők is, például: Zeusz, a fennendörgő. A látszólagos patetizmus és bizalmas nyelvhasználat óriási kontrasztot teremt az átírt eposzban például akkor, amikor Pallas Athéné ekképp idézi apja szavát: „Lányom, nehogy egy szárnyas pofonnal be találjam / dönteni fogad kerítését.” Ugyanez a keveredés megtörténhet a szaknyelvi kifejezésekkel: „Nem látod, ahogy könnyeivel a homokos / fövenyt áztatja teste komplett folyadékháztartását / fölhasználva?” Az új, egyedi szó alkotása még eredetibbé teszi a művet, Nauszikaá így mesél: „És akkor mondom a csajoknak, hogy nauszikáljunk / kicsit.” Azaz anyaszült meztelenre vetkőznek és fürdenek. Odüsszeusz dicsérő hasonlata Nauszikaá szépségére ugyancsak sajátos: „Esküszöm, olyan szép vagy, mint egykor Déloszban / az a kivilágított trafóház, nem messze az Apollón- / oltártól.” Nauszikaá pedig a következőképpen jellemzi a partra vetődött Odüsszeuszt: „Mosdatlan macsó, szexi favágó, egye fene: homeless.” Ugyanakkor gyakran szerepelnek szövegrészletek az eredeti műből, Devecseri Gábor fordításában, Madách Trégédiájából, sőt dalszövegrészletek is. Nyelvi kavalkád, stílusbeli „háború”.

Závada Péter a mű előszavában így összegez többek között: „A dramatikus alakok jellemének, viszonyainak pszichológiai realista ábrázolása helyett a költői leírás eszközével él, valamint gyakran használ mai, az antik szöveg kontextusától és regiszterétől eltérő metaforákat és hasonlatokat.” Hogy a szöveg miképpen teljesedett ki az előadásban, erről nyilatkozni nem tudok, mivel nem láttam. De igyekszem pótolni.

A kép forrása: szinhaz.net

Új hozzászólás