Papp Andrea

Magyari Sára
  • Bók
    2020. 11. 5. 06:00

Balázs Géza

Balázs Géza

Cservenka Judit

Cservenka Judit

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál
  • Répa
    2020. 11. 27. 06:00

Blankó Miklós

BlankoM

Dede Éva

Dede Éva

Vízkeleti Szilveszter

Vízkeleti Szilveszter

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Takázás
1-45.

Horváth Péter Iván

Magyari Sára 45 nyelvi esszéje

Írások

Szólás-mentés 1–50.

Pomozi Péter

Pomozi Péter 50 írása

Írások

Korrekt troll 1-77.

Halmai Tamás

Halmai Tamás 77 korrektorglosszája

Írások

Nyelv és iskola 1-16.

Kóródi Bence

Kóródi Bence 16 írása

Írások

Kávéházi szeglet 1-26.

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán 26 esszéje

Írások

Borostyánkő 1-88.

Puszay János

Puszay János 88 esszéje

Írások

Őskövületek?
Levelek a Borostyánkőútról 73.

2019.05.1.nincs hozzászólás

Ha vonatra, buszra, villamosra vagy metróra szállsz, azt tapasztalod, hogy az utasok, mihelyt elfoglalták ülő vagy akár csak állóhelyüket, mereven néznek lefelé egy kis képernyőre, azt tanulmányozzák alaposan, vagy éppen nyomogatják gombjait – ügyet sem vetve az őket körülvevő világra.

Ez a természetes, trendi viselkedés.

Néhány napja történt, hogy beszálltam a metrókocsiba, megálltam egy kapaszkodórúd mellett és figyeltem hol a forgalmi kijelzőt, hol az utasokat. Velem szemben a padon egy nőre és egy férfira lettem figyelmes, akik valamit tartottak a kezükben, ami egyáltalán nem hasonlított a fentebb említett kütyükre. Egy formára vágott papírköteg volt a kezükben, amelyet keménytábla közé rögzítettek. Bámulták a papírlapot, aztán – nyilván elunták és – lapoztak egyet. Ezt ismételték néhány percenként. Én ilyent az utóbbi évtizedben nem láttam. Csak bámultam rájuk, hogyan rugaszkodhattak el ennyire a mai valóságtól. Nem kellett sokat kutatnom emlékeimben, hogy beugorjon, csak nem könyvet olvastak a szerencsétlenek?! Én még emlékszem arra az időre, amikor nem voltak kütyük, s ezért jobb híján ún. könyveket kellett olvasnunk. Szégyenkezve (?) vallom be, hogy én még mindig hódolok ennek az ósdi szenvedélynek. Nem tudom, hányan vagyunk ezzel így. Elnézve a többi útitársat, valószínűleg nem sokan.

Aztán kiszállva a metróból, elindultam a Millenáris felé, ahol a könyvfesztivál eseményei zajlottak. Tömegeket láttam, akik könyvek, KÖNYVEK!!! közt válogattak, horribile dictu, vásároltak is belőlük (csak nem valamelyik billegő szék alátámasztására?, amire például a kütyük nem kínálnak jó megoldást). És a nagyszámú érdeklődő többsége nálam fiatalabb volt. Megnyugodtam, hogy él még a könyv, s túl fogja élni a mi nemzedékünket is.

Így legyen!

 

Új hozzászólás