Pusztay János

Puszay János

Halmai Tamás

Halmai Tamás

Magyari Sára

Magyari Sára

Balázs Géza

Balázs Géza

Pomozi Péter

Pomozi Péter

Kóródi Bence

Kóródi Bence

Kövesdy Zsuzsa

Kövesdy Zsuzsa
  • Recsk
    2019. 03. 20. 06:00

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

Blankó Miklós

BlankoM

Dede Éva

Dede Éva

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

A drónkövetelő
Nyelv(es) irodalom 19.

2019.02.20.nincs hozzászólás

Szeretem Simon Adri verseit, mert kifordítja bennük a világot, fonákjáról jobban látszanak a varratok, lelepleződnek az oda nem való szálak, becsületesebbek leszünk tőlük.

Erős líra, merész, lüktető, vagány, tele színpompás képekkel. Frivol is, minden értelemben. Egymás mellé rendel minden dolgokat, melyeknek hirtelen közük lesz egymáshoz. Ilyen kötetcímei vannak: „Földerengés”

2004 óta publikál, számos irodalmi lap szerzője és szerkesztője. (Spanyolnátha, Parnasszus, Magyar Napló, Prae.hu, Irodalmi Jelen, stb.) Magyartanár és irodalomkritikus.

Eszembe jut a Népligettó elégikus vallomása vagy A drónkövetelő pergő ritmusa, mely a biciklikerekek ritmusát idézi.

Egymás mellett ültünk Érden, az Írószövetség meghívására, kicsit szorongva vártuk az elismerő oklevél, díj átadásának pillanatát. Simon Adri Bella István- díjat kapott. Bizonytalan léptekkel  indult neki, láthatóan izgult, hogy a rituálét jól csinálja, kedves volt, megható, mint egy kislány. Isten éltesse sokáig!

Simon Adri: A drónkövetelő

Eddig biciklivel jártam,

most már inkább drónt szeretnék.

A biciklim volt kedvenc tárgyam –

hogy az lehessen, egyszer megkért:

hadd legyen az alkatrészem,

hadd legyen új végtagom,

testemmé váljon egészen.

és itt a legjobb alkalom.

Együtt jártunk, együtt éltünk,

miénk volt minden pillanat,

néha fáztunk,  néha féltünk

a sötétedő ég alatt,

suhant velem izgatottan,

két végtaggal gazdagabb

lettem, mígnem eljutottam

bárhová húsz perc alatt.

De egyszer arra ébredtem, hogy

jó biciklim nem repül,

erőm, akaratom elfogy,

nem élhetek emberül,

az emberállat arra termett:

az ég derekán szárnyaljon.

Várjanak rá tágas termek,

repítse fel szárnyas drón.

Így hát felszálltam a netre

keresni ott egy drónbikát,

akivel majd szállunk egyre

a sűrűsödő éjen át,

nem élhetem földhöz láncolt

gyalogként az életem,

kin egész kerékhad áttáncolt,

legyen végre egy jó hetem:

befizetek most egy drónra.

Biciklivel jártam eddig.

Az élet szép, máskor meg ronda.

Egyben tartják égi felnik.

Új hozzászólás