Pusztay János

Puszay János

Halmai Tamás

Halmai Tamás

Papp Andrea

Magyari Sára

Balázs Géza

Balázs Géza

Kóródi Bence

Kóródi Bence

Kövesdy Zsuzsa

Kövesdy Zsuzsa

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

Blankó Miklós

BlankoM

Dede Éva

Dede Éva

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Takázás
1-45.

Horváth Péter Iván

Magyari Sára 45 nyelvi esszéje

Írások

Arc és álarc
Kávéházi szeglet 20.

2019.01.23.nincs hozzászólás

Megint itt a farsang, az álarcok ideje. A maszkos mulatságoktól még az influenzajárvány sem tántorítja el azokat, akik imádnak jelmezbe bújni.

Nem tartozom a megrögzött bálozók közé, sőt az iskolai farsangi estek kifejezett unalommal töltöttek el. (De régen volt!) Akkoriban még többnyire kartonból, rajzlapokból otthon elkészíthető vekkernek, hirdetőoszlopnak, dobókockának, űrhajósnak, robotnak, a megunt göncök ötletes felhasználásával medvének, kalóznak, Hófehérkének vagy törpének, máskor Jancsinak és Juliskának, esetleg két lábon járó mézeskalács házikónak öltöztek a gyerekek, de volt, aki nagy merészen cowboyt alakított, nem kis részben a korabeli NDK-s westernfilmek hatására. Manapság, ahol egyáltalán rendeznek még jelmezbált, a többség vámpír, Harry Potter vagy bármelyik népszerű filmsorozat szereplője akar lenni. Jó negyedszázada az egyik óvodában láttam a legkreatívabb megoldást: félmeztelen kisfiú piros boxer úszóban feszített – nyomban felismerte mindenki, hogy a Baywatchból való. (A hasonló, de fekete színű klottnadrágnak tornagatya volt a neve.)

Kép: FORTEPAN/Mari Gabriella

Karnevál hercege nagy táborral büszkélkedhet, az egyiptomi hívektől a rómaiak virágünnepein táncolók csoportján át a firenzei és velencei maskarások rajongó tömegéig. A nyüzsgő, zajos sokaság a legkülönbözőbb szándékok elfedésére alkalmas. Verdi népszerű operájában, az Álarcosbál termében összeesküvők jelennek meg, hogy megöljék Richard grófot, Boston kormányzóját. Titkára azonban nem politikai okokból követi el a gyilkosságot, hanem – addigra már alaptalanul – mint féltékenykedő férj szúrja le visszalépett vetélytársát.

Pierre Bergaigne: Karneváli táncmulatság (1652)

A magyar múltban is akad példa, hogy a zenés vigadozás nem csupán arról szól, aminek látszik. (Krúdy Gyula szerette az efféle történeteket.) Amikor a tizennyolcadik század végi Pesten, a belvárosi Kalap utca – a mai Irányi utca – egyik palotájának kegyelmes ura maszkabált rendezett, már jó előre felfigyelt erre a város katonai parancsnoka, az agyafúrt generális. A francia forradalom hatására rebellis eszmék terjedtek az országban, nem egy esetben titkos szövetség tagjai tartottak lázító gyűléseket a víg estélyek leple alatt. A bírói talárt viselő helyőrségi tábornok nem győzte hallgatni, hogy a jelmezes figurák másról sem beszélnek, mint szabadságról, egyenlőségről, testvériségről, mintha egyenesen az ő fülének szánták volna a tiltott szavakat. De már ezt nem tűrhette sokáig, félre is vonta a közelében tébláboló Harlequint, és a szomszéd szobában ráparancsolt, hogy vegye le álarcát. Felhúzva a szem körüli selyempántot, a házigazda tekintett rá. „De generális úr (figyeljünk a finom szójátékra!), vigyázzon, még elrontja a jó kedvünket!” – pirított rá a királyi udvar szolgálatában megőszült tanácsnok. „Bocsánat, elfelejtettem, hogy farsang van!” – restelkedett a közrend gyanakvó őre. Attól kezdve már csak mosolygott azon, hogy a vendégek elejtett megjegyzései szerint ez a bál a pesti jakobinusok titkos találkozója volna. Pedig a hír történetesen igaz volt, de a vitéz főtiszt erről már nem akart tudomást venni.

Pietro Longhi: Találkahely Velencében (1750 körül)

Ma már szinte hihetetlen, hogy olyan idők is jártak valaha, amikor az illendőség legyőzte az államérdeket. Kellemes télvégi rejtőzködést!

Új hozzászólás