Pusztay János

Puszay János

Halmai Tamás

Halmai Tamás

Magyari Sára

Magyari Sára

Balázs Géza

Balázs Géza

Pomozi Péter

Pomozi Péter

Kóródi Bence

Kóródi Bence

Kövesdy Zsuzsa

Kövesdy Zsuzsa

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Mit eszünk?
Kávéházi szeglet 17.

2018.10.23.nincs hozzászólás

Kétségtelen, a címnek van némi gasztronómiai jellege. Mégsem csupán az étkezésről lesz szó.

Heltai Jenő A milliomos című novellája a huszadik századforduló korát idézi, abból az időből, mikor a költők, írók pályakezdéséhez még hozzátartozott egy kis párizsi nyomorgás. Nem is volt igazi művész, aki fiatalon nem ült legalább fél évig naphosszat egy pohár víz, jobb esetben egy csésze kávé mellett az akkori Európa kulturális, szellemi fővárosának nevezett Párizs valamelyik kávéházában. (Mérsékelve a lakásgondok mellett az étkezés problémáját is.) Akadtak persze olyanok, akiknek mégiscsak volt elég pénzük, például azért, mert jómódú családból származtak. A gazdagokat azonban senki sem tartotta tehetségesnek. Az örökösen pénzzavarral küszködő bohémek le is nézik a szegény milliomos bárófiút. Mégis megengedik egyszer, hogy kifizesse a vacsorájukat, viszont a lovagiasság szabályai szerint másnap ők hívják meg a főnemes ivadékot. Pénzt természetesen a zálogházból szereznek. Jobb híján zaciba csapják csaknem minden ruhájukat, így szednek össze hatvan frankot. Ennyiért már meg lehet vacsorázni egy szerény vendéglőben. A báró azonban igen előkelő éttermet javasol, ami eleve jóval többe kerül hatvan franknál. Ráadásul a finnyás arisztokrata komplett vacsorát rendel, levessel, több fogással, italokkal, desszerttel. Hozzák a levest, az egyik bohém felnyög: a télikabátom! A húsnál a másik: a frakkom! Aztán megették szépen a felöltőt, a köpenyt, megitták a nyakkendőket, már nem is számolták tovább. Hétszáz frank lett a számla, a vacsoráért, amelyet a hivatásos éhezők hatvanból akartak kihozni ruhatáruk zálogba adásával. A mágnásfi persze könnyedén kifizette az egész összeget hajnaltájt, de akkor már tegeződött a díszes társasággal. Így főzte le a büszke bohémeket.

Henri Gervex festménye, 1905

A novellában előforduló humoros hatás az immutáción, a helyettesítés retorikai alakzatán alapszik, amikor is valamely szó helyett másik szót használunk. (Aki az elzálogosított télikabátért kapott pénzből eszik, az – röviden szólva – a télikabátját eszi.) A helyettesítés ebben az esetben rövidítés, detrakció is, a fájdalmas felkiáltások („A télikabátom!” „A frakkom!”) sora hiányos közlés, amelyhez gondolatban néhány kiegészítést hozzá kell értenünk a valós jelentés azonosításához, de mivel a megszólalások ezt kihagyják, önkéntelenül felnevetünk.

Nem csak elzálogosított ruhákat lehet enni, hanem például lámpát is, mint Nóti Károly kabaréjelenetében, A csillárban. A budai panzió ebédlőjében játszódó vidám történet szerint a mennyezetről hatalmas csillár lóg le. A reggeliző Hosszú, mint a panzió lakója magyaráz Kulhaneknek, az őt meglátogató sovány, félénk fiatalembernek.

HOSSZÚ: Mondok egy példát. Te azt hiszed, hogy én most kávét, vajat, tojást reggelizek.

KULHANEK: És dzsemet.

HOSSZÚ: Te most azt hiszed?!

KULHANEK: Igen.

HOSSZÚ: Na, ugye! Ez az optikai csalódás. Én ugyanis nem azt eszem.

KULHANEK: Hanem?

HOSSZÚ: Látod ezt a csillárt? (A csillárra mutat)

KULHANEK: Látom.

HOSSZÚ: Hát én azt eszem.

KULHANEK (nézi a csillárt és nézi Hosszút): A csillárt eszed?

HOSSZÚ: Igen.

KULHANEK: Mondd, hülye vagy?

HOSSZÚ: Te vagy hülye!

KULHANEK: Hogyhogy a csillárt eszed reggelire?

HOSSZÚ: Te ismered a Robicseket, ugye?

KULHANEK: Akinek az a lakberendező vállalata van?

HOSSZÚ: Igen. Hát, kérlek, a Robicsektől ez a panziós vett egy csillárt hitelbe. Közben a feleségére íratta a panziót, nem fizetett egy vasat se, és én most leeszem a csillárt.

KULHANEK: Szóval megállapodtál a panzióssal.

HOSSZÚ: Ugyan! Sejtelme sincs a dologról. Azt hiszi, hogy egy rendes vendég vagyok. A hét végén, ha benyújtja a számlát, akkor majd pénz helyett átadom neki az ellenszámlát a csillárról.

kép: FORTEPAN/Bauer Sándor

Nem tudhatjuk hát, mikor mit eszünk. A fizetésünket, a rendkívüli napidíjat, az alkalmi honoráriumot vagy éppen az eladott könyveinket. Bárcsak le tudnánk enni a kiegyenlítetlen adósságokat, a kifizetetlen túlórapénzt, a hiába várt sürgősségi és készenléti juttatásokat, az elmaradt ügyeleti díjat. De még csillár sincs, a legtöbb munkahelyen neonvilágítás van.

Új hozzászólás