Pusztay János

Puszay János

Halmai Tamás

Halmai Tamás

Magyari Sára

Magyari Sára

Balázs Géza

Balázs Géza

Pomozi Péter

Pomozi Péter

Kóródi Bence

Kóródi Bence

Kövesdy Zsuzsa

Kövesdy Zsuzsa

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Tegezés kontra magázás
Szó szót követ 2.

2018.04.7.nincs hozzászólás

A fiatal Weöres Sándor így írt Füst Milánnak a két világháború között: „Engedd, hogy szóljak hozzád s bár ifjú volnék, hadd tegezzelek, / mint isteneket s ringyókat szokás: mert szólni könnyebb így nekem.”

Weöres sorai jól illusztrálják, hogy a tegezés mennyire nem volt szokás egymást nem ismerő emberek között, s pont arra a paradox kulturális sajátosságra hívja fel a figyelmet, hogy akkoriban csak az égieket és a társadalom legalsó rétegeit lehetett letegezni. Pár évtized alatt mindez teljesen megváltozott: ma már az ismerőseinket és a munkatársainkat is tegezzük – gyakran nemtől és kortól függetlenül. A Szó szót követ áprilisi témája a tegezés-magázás sorsa a nyelvünkben.

Kérdésünk így szólt:

Észrevehető tendencia, hogy a tegezés a magázás rovására teret hódít a nyelvhasználatban. Szükség van ennek a folyamatnak a lassítására, és ha igen, hogyan? Ön szerint el fog tűnni a magyar nyelvben a magázás mint nyelvi forma?

H. Varga Gyula ny. főiskolai tanár Eszterházy Károly Egyetem (Eger)

Az európai nyelvekben több évtizedes tendencia a tegeződés terjedése. Ez nem nyelvi, hanem társadalmi jelenség: a rangbeli, pozícióbeli, státusbeli különbségek megjelenítésének háttérbe szorulása áll mögötte. Mivel nem nyelvi jelenségről van szó, a nyelvésznek csak annyi dolga van vele, hogy figyelje, hogyan alakítják a beszélők. Úgy vélem, a magyar nyelvben a tegeződés továbbra is terjedni fog, de a magázó formák belátható időn belül nem szorulnak ki a nyelvhasználatból. Fölösleges lenne kívülről, mesterségesen beleavatkozni.

 Balogh Judit egyetemi docens Eötvös Loránd Tudományegyetem (Budapest)

Korábban a tegeződéshez közelebbi ismeretségre volt szükség. Különösen a fiatalabb korosztályra jellemző, hogy teljesen ismeretlenek is tegezik egymást. Nem hiszem, hogy ezt a folyamatot meg kellene vagy lehetne változtatni, azt viszont fontosnak tartom, hogy az iskolában a gyerekek mindenképpen találkozzanak olyan helyzetekkel, amikor megtanulhatják a magázódás szabályait is, hiszen számtalan olyan szituáció van az életben, pl. hivatalos ügyek intézése, orvos-beteg találkozás, állásinterjú, tanár-diák viszony stb., amikor a magázódás az elsődleges és az elvárt nyelvi forma. Hogy el fog-e tűnni a magázás, azt nem tudom, egyelőre nem hiszem, és ezzel ma még egyáltalán nem kell számolni. Azzal viszont igen, hogy fel kell készíteni a fiatalabb korosztályt arra, hogy minden helyzetben megtalálják a megfelelő nyelvi formát.

Az Édes Anyanyelvünk 2018 áprilisi számában elolvashatják még Csernicskó István főiskolai tanár, rektorhelyettes, Vitányi Borbála tudományos munkatárs, Buvári Márta nyelvész munkatárs, Csontos Nóra adjunktus és Bacsó Péter magyartanár véleményét is a kérdésről.

Új hozzászólás