Pusztay János

Puszay János

Halmai Tamás

Halmai Tamás

Magyari Sára

Magyari Sára

Balázs Géza

Balázs Géza

Pomozi Péter

Pomozi Péter

Kóródi Bence

Kóródi Bence

Kövesdy Zsuzsa

Kövesdy Zsuzsa

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

A kisebbségek védelme kapcsán
Levelek a Borostyánkőútról 60.

2018.04.1.nincs hozzászólás

Rendkívül fontos kezdeményezés, az ún. Minority SafePack hívja fel a figyelmet arra, hogy védelmezni kell – a sajnos, az Európai Unióra leszűkített – Európa egyik legfőbb értékét, a nyelvi-kulturális sokszínűséget.

Az EU-ban mintegy 50 millió ember tartozik valamilyen nemzeti kisebbséghez vagy kisebbségi nyelvet beszélő közösséghez. Az aláírásgyűjtés pillanatnyi eredményét látva szomorúsággal vegyes értetlenséggel kell tudomásul vennem, hogy a 27 országból mindössze tízben sikerült összegyűjteni a lakosságarányosan megállapított aláírás-mennyiséget. Az eddig gyengén teljesítő országok között vannak olyanok is, amelyeknek jelentős nemzettestük él a határaikon túl.

Európa azonban nem csupán az Európai Unióból áll. Az Európa Tanácsnak minden európai állam tagja, így Oroszország is, amelyik Európában a legtöbb őshonos és nemzeti kisebbséget mondhatja magáénak. Hogy pontosan mennyit, arról megoszlanak a vélemények, mert a különböző módszer szerint végrehajtott népszámlálások sem nyújtanak pontos adatokat. Talán nem is nagyon véletlenül. Mindenesetre 50 és közel 200 közé teszik az őlakosság és a nemzeti kisebbségek számát. Ezek közt találhatók nyelvrokonaink is, a legtöbb finnugor és az összes szamojéd nyelvet beszélő nép. Csak a magyarok, a finnek, az észtek, a néhány lelket számláló lívek és részben a lappok élnek Oroszországon kívül, valamelyik EU-tagállamban.

Számos tudományos és politikai dokumentum is megállapította már, hogy az Oroszországban élő finnugor és szamojéd nyelveket beszélő népek – lélekszámuktól függően különböző mértékben ugyan, de mindnyájan – veszélyeztetett helyzetben vannak. Az erős asszimilációs nyomás, a gyenge nemzeti tudat miatti asszimilálódás következtében több finnugor és szamojéd nyelv szinte a szemünk láttára fog a közeljövőben eltűnni. A nagyobb, néhányszázezres lélekszámú közösségek anyanyelv-vállalása is kedvezőtlen arányokat mutat. Az Oroszországban az utóbbi hónapokban kezdett politikai kampány, amely még az eddigieknél is nagyobb mértékben szorítja ki az őslakosság nyelvét a használatból, felgyorsítja a nyelvvesztési folyamatokat. Ezzel olyan helyzet áll elő, hogy belátható időn belül  az egykor két tucatnál is több nyelvet magában foglaló nyelvcsaládot már csak a három államalkotó finnugor nyelvű nép – az észt, a finn és a magyar – nyelve fogja képezni.

Születik-e olyan dokumentum, amelyik nem csak az EU tagállamaiban, hanem az összes európai államban élő őshonos és nemzeti kisebbséget, azok nyelvét és kultúráját is védeni kívánja? Születik-e olyan dokumentum, amelynek végrehajtása minden azt aláíró államra kötelező érvényű lesz, s nem lehet különféle trükkökkel kijátszani?

Nem csupán a nyelvrokonaink iránti aggodalom szól belőlem. A világ nyelvi-kulturális sokszínűségének megőrzése érdekében emelem fel szavam. S jó volna, ha ehhez minél többen csatlakoznának.

Új hozzászólás