Pusztay János

Puszay János

Halmai Tamás

Halmai Tamás

Magyari Sára

Magyari Sára

Kövesdy Zsuzsa

Kövesdy Zsuzsa

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Mihály, a Vitéz
Színház és nyelv 38.

2017.11.25.nincs hozzászólás

Székely Csaba, a fiatal erdélyi írógeneráció üstököse 2011-ben a Bányavirág című drámájával robbant be a színpadra.

Ekkor jelent meg Bányavidék-trilógiájának első része Bányavirág címmel, majd ezt követte a Bányavakság és a Bányavíz. A szombathelyi Weöres Sándor Színház névadója születésének 100. évfordulójára drámapályázatot hirdetett meg.  A győztes Székely Csaba Vitéz Mihály című műve lett. A komikus történelmi tragédiának a lényegét többek között ekképp foglalta össze a szerző: „Erdély története mindig is zűrös volt, de a tizenhetedik század elejére a történelem szereplőinek sikerül végzetesen összebonyolítaniuk itt az eseményeket. A Vitéz Mihály címszereplője a legismertebb román nemzeti hős, majd minden romániai városban áll szobra. A karizmatikus Mihály vajda egymás ellen fordítja a székelyeket és a magyarokat, és simán elfoglalja Erdély trónját – erről a periódusról szól a dráma. Előbb foglalkoztatni kezdtek az ide vezető események, majd egyre jobban kezdett érdekelni maga Mihály. Az a folyamat érdekelt, hogyan válik egy ismeretlen kereskedő akkora manipulátorrá, hogy könnyedén egymás ellen fordít két népet, ez ma is nagyon aktuális.”

A szerző szókincsbeli és stiláris sokszínűségét már megszokhattuk. A groteszk humorba ágyazott, élő, az általa megalkotott nyelv igazi kuriózum. Székely Csaba, nomen est omen, nagy mestere a székely poentírozásnak. A humor forrása többek között a stílusnak és a nyelvváltozatoknak a folyamatos ellentéte.

A kivégzés mint hivatalos aktus (morbid ugyan, de ünnepség) hivatalos nyelven a következőképpen zajlik le a Vitéz Mihályban: „Az ünnepség következő napirendi pontja: kivégzés! Felkérem azért Mihály bán kivégzésének résztvevőit, konkrétan az ismeretlen nevű önkéntest – a későbbiekben: hóhér – valamint Mihály krajovai bánt – a későbbiekben: hulla –, hogy lépjenek az emelvényre! A vajda nevében felszólítom a leendő hullát, rebegje el az ő utolsó szavait neki ehol, az egybegyűltek előtt, hogy a dicső utókor számára följegyezhessük azokat! Amennyiben nem készült ilyennel, választhat a következők közül: »Több fényt!«, »Te is fiam, Brutus?«, »Tapsot, barátaim! A komédiának vége.«”

Egy másik jelenetben Petrosz, az örmény kém Mátyás főhercegnek hoz jelentést, azonban ezt nem teheti meg egyszerűen. Az alattvalók csak írásban nyújthatnak be kérelmet, miután az írnokok eldöntötték, hogy milyen fontossági kategóriába tartozik az ügy: 1-es, 2-es vagy 3-as fokozatú-e. Az elkészített anyagok feldolgozása szigorú szabályzati rendhez igazodva történik: kezelik, láttamozzák, irattárba helyezik stb. Az egyik nyelvről a másikra fordítás körülményes, nyakatekert és értelmetlen, zagyva mondatokat „eredményez”, a szöveg nyilvánvaló fordításparódia, de nevezhetjük kamutolmácsolásnak is. Íme: „PETROSZ:  Grigorovics Petrosz, őfelsége titkos kéme… FEHLER: (gyorsan ír, közben hangosan mondja) Petrus Grigorensis, explorator secretarius maiestas sua Rudolphus etcetera. PETROSZ: …titkos kéme… jelenti! FEHLER: Treulischen und alázatosan jelentíren. PETROSZ: Oláhországnak új fejedelme van. FEHLER: Wallachien uralkodói székében eine személycsere begangen, ennekokáért eine ganz neue vajda a trónra sitzen. PETROSZ: Az oláh kereskedőből lett krajovai bán, neve Mihály. FEHLER: (írja és mondja) Vorherige krajovische autobahn, név szerint Michael, der Wallach. PETROSZ: Báthory Zsigmond, Erdély fejedelme. Aki folyton lemond a trónról, aztán megint visszajön. FEHLER: (írja és mondja) Michael der Wallach war támogatva bei der fejedelem von Transilvanien, Sigismund Báthory, alias der Bumerang.

A humor fontos eszköze még a kontraszt. Ahogy Czetter Ibolya is megállapítja, a vulgáris, közönséges és a magasztos, költői, fenséges egyidejű alkalmazása kelti gyakran a groteszk, bizarr hatást: „BÁTHORY ZSIGMOND: Ha arra gondolok, mily kegyetlen véget ért vala, szívem gyásztól feketéllik, szememet könny áztatja, s itt a heréim táján is bizsereg valami mély búskomorság. Néked nem, kardinál bátyám?”

Összegzésként elmondhatjuk, hogy az ironikus történelmi parabolát a nyelvváltozatok sokszínűsége teszi izgalmas olvasmánnyá, Székely Csabá-ssá.

A kép forrása: revizoronline.com

Új hozzászólás