Pusztay János

Puszay János

Halmai Tamás

Halmai Tamás

Magyari Sára

Magyari Sára

Balázs Géza

Balázs Géza

Pomozi Péter

Pomozi Péter

Kóródi Bence

Kóródi Bence

Kövesdy Zsuzsa

Kövesdy Zsuzsa

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

Blankó Miklós

BlankoM

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Nem boci!

2017.10.30.nincs hozzászólás

 – Amikor megszületik egy kis tehén, akkor az hány kilós?

(Borjúra célzol?)

 – Ünnepkor is dolgoznak nálatok a telepen? (Dehogyis. Ünnepek előtt jól megfejjük, megtömjük a teheneket, elvannak ők nélkülünk is. Majd jövünk, ha kijózanodunk.)

 – Nőstény teheneitek is vannak?

(Igen, meg hím bikáink is.)

 – Tejelnek a bocik? (Nem. Nem. Nem!)

Egy korábbi verseskönyvének szarvasi bemutatójakor jártam Hartay Csabáéknál, elvitt a tehenészetébe is, nekem, a néprajzosnak nem volt idegen a helyzet. Mondtam akkor Csabának, hogy ritka lehetőség van a kezében: gazdálkodó, egyszersmind kiváló költő, ami biztosítja számára a teljes szellemi függetlenséget. (A szellemi függetlenséghez anyagi biztonság kell; vajon miért nyavalyog, irigykedik és öli egymást az értelmiség?) Csaba azóta szárnyal: verseskönyvei mellett jönnek egyre jobb regényei is.

 – Miért nem adjátok drágábban a tejet?

(Mert szeretjük alacsonyan tartani a bevételeinket, azért.)

A Nem boci! egy mai tehenészetről szól: naiv rácsodálkozókról (akik úgy vélik, hogy lila Milka-tehén adja a tejet), vezetésről, az „egy-ügyűekről” („Van mit csinálni, mindig van.”), lustálkodó-sunnyogó-okoskodó-furfangos munkásokról („munkavállaló”), papírmunkáról, körülményes szabadnapkérésről, látástól mikulásig (vakulásig) tartó feszített munkáról („az iskola itt van kint, a földeken, itt lehet tanulni”). A narrátor olykor maga a telepvezető, a munkát (de dolgozni nem) akaró próbálkozó („Mennék hozzátok dolgozni”), a kéretlen, erőszakos hirdetésszervező, a tejmenedzser, a kölcsönkérő-lejmolós, az örök-felmondó („megyek a teszkóba”), a karbantartó („műhelyes”), a lepukkant („meghívhatnál egy megoldásra”).

 – Tudsz adni egy cigit?

 – Honnan? Klómozzak?

És kiszól az olvasónak: „Durván álmos vagy még akkor. Illetve te nem, mert te alszol, én vagyok rohadt álmos”). És a takarító monológja, de van óda a traktorhoz (Traktor, a békés tank), vagy „átfestett” hétköznap (Harry Potter a fejőházban). És nyelvi humor: vidékrombolási minisztérium (28), nyelvtankönyvi példa: főugrómókus (105). A mindennapi nyelvhasználatra reflektáló nyelv: például a lepusztult, széteső beszédre (173).

 – Elhagytam a késem.

 – Bicska volt?

 – Nem, ilyen kinyitható kiskés.

Aki esetleg irigykedne, azért gondoljon arra: “Én ébresztem a vekkert”. “Durva”: kemény, őszinte, tragikus, ám egyben ironikus-szatirikus irodalmi szociográfia a mai Viharsarokból, ami valahogy nem akar változni, illetve, ha technikailag változik is (21. század), mentalitásában mintha egyre kiábrándítóbb lenne. Parányi vigasz, hogy van egy Hartay Csaba: „borjakat terelő őstermelő”, aki blogot, verset, regényt is ír, van humora, nyelvi humora, ami átsegít minden bajon:

 – A főnök ott ül az irodában, nem csinál semmit, csak irritálja a munkát.

(Ha a munkának lenne bőre, már kipirosodott volna.)

 – Te sem vagy egy Makó-hímzés!

(Nehéz is hagymát hímezni, én már csak tudom.)

(Hartay Csaba: Nem boci! Tejbe aprított irodalom, Athenaeum, Bp., 2015. 232 old.)

 

Hartay Csaba 75 írása megtalálható az E-nyelv Magazinban is.

Új hozzászólás