Pusztay János

Puszay János

Halmai Tamás

Halmai Tamás

Magyari Sára

Magyari Sára

Balázs Géza

Balázs Géza

Kóródi Bence

Kóródi Bence

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán
  • Griff
    2018. 06. 23. 06:00

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

Blankó Miklós & Mayer Péter

BlankoM MayerP

Dede Éva

Dede Éva

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Szent jobb
Kávéházi szeglet 4.

2017.09.23.nincs hozzászólás

Kiürültek a tavalyi hordók azóta, hogy utoljára járt Mikszáth Kálmánnál a szomjas filosz, aki állandó kísérője volt az írónak, és úgy itta a mester szavait, akár a kiváló vörösbort. Sok átvirrasztott éjszakát töltött nagy példaképe társaságában.

Jó ideje azonban csip-csup földi bajok nyűge kötötte gúzsba máskor oly szárnyaló elméjét, és alaposan elmaradt a közös estékről. Annyira eltűnt, hogy mentora hiányolni kezdte. Szokása ellenére tudakozódott utána, üzenetet hagyott számára a kávéházban, hogy ha már ő maga nem tud jönni, legalább küldje el hozzá a jobb kezét és a fülét. Hallván e bizarr kívánságot, a fürge filosz azonnal bejelentette magát a Reviczky téri lakásban.

– Igazán örvendek, hogy elhozta hozzám a füleit és a jobb karját, kedves barátom – köhécselt a sűrű szivarfüst mögül Mikszáth.

– Mi szüksége van a füleimre és a jobb karomra, mester? – firtatta a kétségbeesett ifjonc.

– Reméltem, hogy saját magát is elhozza velük, és meghallgatja, miért éppen a jobb karjára van szükségem.

– Mit kíván tőlem, bátyám uram? – hüledezett a megrémült bölcsész.

– Üljön csak le a szokásos helyére, a nagy füles fotelba, és hallgasson ide. Feladata van annak a karnak, nagy múltra visszatekintő hagyománya. Édes öcsém, mi másra való az ember jobb karja, ha nem arra, hogy azzal öntse poharába a bort? Szent István királyunk is azzal töltötte, őrzik is ám az ereklyét a bazilika kápolnájában.

– De mester, nem szentségtörés ilyet mondani? – emelte a kancsót a szolgálatkész filosz.

– Drága fiam, a királyok, még azok is, akiket szentté avattak, emberek voltak valaha, nem szabad ezt elfelejteni. Nem tartjuk eléggé szem előtt, hogy örömre, boldogságra vágyó, esendő lények vagyunk. A rang, a pénz, a hatalom, még inkább talán az irigység sokszor elvakítja ítélőképességünket. Az ugyebár természetes, hogy szerencsétlen sorsú, elesettebb társainkat emberszámba vesszük. De miért csak lefelé gyakoroljuk ezt? Megértéssel kellene gondolnunk a gazdagabbakra és a nézeteinkkel szöges ellentétben állókra is, akárhogyan hirdetik álszent elveiket. Ha nem értünk is egyet velük, zsigeri gyűlölet vagy a teljes mellőzés helyett próbáljuk meg őket eredendő mivoltukban látni. Akár hiszi, akár nem, én magam embernek tekintem még a kritikusokat és a politikusokat is. Erre koccintsunk most, szüret idején.

Új hozzászólás