Pusztay János

Puszay János

Halmai Tamás

Halmai Tamás

Magyari Sára

Magyari Sára

Kövesdy Zsuzsa

Kövesdy Zsuzsa

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Akkor szüret!
Szólásmentés 35.

2017.09.15.nincs hozzászólás

Apránként ősziesre fordul az idő, a kései verőfényben aláhulló levelek eszembe juttatják az ismerős présházak illatát s a pincék aranyát. Szüret ideje van.

Akkor szüret/ akkor hát szüret, kiálthatunk fel örömünkben, ha egy számunkra fontos felvetés, elképzelés lelkes fogadtatásra talál barátaink vagy szeretteink körében, s (többnyire) közösen nekiláthatunk a megálmodott dolognak. Mert a sikeres szüret, az éves jólét forrásának ősi öröme érthető még akkor is, ha már nem élünk autarchiában, és a városi betonrengetegből nézve (látszólag) nincs közvetlen összefüggés a szüret bősége és kamrapolcunk éves tartalma között.

Szőlőfürt aranyló szüreti fényben (A szerző felvétele)

Szólásunk, mely ezt az édes, örömteli életérzést közvetíti, meglehetős társtalannak tűnik, vagy máshonnét nézve, igazi proverbium hungaricumnak tűnik. Vélhetően a szőlőtőkén csüngő fürtök gyűjtésével, az igazi szőlőszürettel függ össze, bár a mézszüret, olajszüret kifejezéseinknek is gazdag múltja van. Ezeket a szüreteket a ’valamit szed, betakarít, majd a termény levét kinyeri, kisajtolja és/vagy szűri, ülepíti’ (utóbbi a pergetett méz esetében is elengedhetetlen) jelentések fogják egybe, hiszen a bor, az olívaolaj és a méz egyaránt szűrt és/vagy ülepített, folyékony anyag. Szűr-szüret szavaink természetesen ugyanazon szócsalád tagjai, etimológiai összefüggésük pedig még nyilvánvalóbbá teszi, hogy a szűrhető/szűrendő dolgok szüretelése az elsődleges szüret, s a barackszüret, meggyszüret, dinnyeszüret stb. összetételek a jelentésbővüléssel létrejött, másodlagos kifejezések. Szűrni persze sok mindent lehet húslevestől a frissen fejt tejig, utóbbit Arany János hangulatosan örökítette meg a Családi kör második és harmadik versszakában:

Udvaron fehérlik szőre egy tehénnek:
A gazdasszony épen az imént fejé meg;
Csendesen kérődzik, igen jámbor fajta,
Pedig éhes borja nagyokat döf rajta.
[…]
Benn a háziasszony elszűri a tejet,
Kérő kis fiának enged inni egyet;

Érdekesség, hogy nemcsak a nagy borkultúrájú országokban, – ahol sok-sok közmondást találni a szüretelés témaköréből, – nem leljük akkor (hát) szüret mondásunk testvéreit, de a magyar frazeológiai irodalom is hallgat róla. Egészen O. Nagy Gáborig, akinél (hiszen) akkor szüret formában az 1305-ös sorszámon szerepel a „Magyar szólások és közmondások”-ban. Megjegyzem, az O. Nagy Gábor megörökítette változatot én is számtalanszor hallottam idősb rokonaim szájából gyermekkorom ipolypászti nyarain, a hát-os változatot pedig soha. Ezzel együtt csakugyan azért nincs nyoma régebbi gyűjteményeinkben, mert tényleg egészen új idióma lenne? Akadémiai kétnyelvű nagyszótáraink közül többen is előfordul bizalmas megjelölésűként, más nyelvre ültetni azonban csak tartalmilag lehetséges, pontos megfelelőre nem akadunk. Én nem mernék állást foglalni szólásunk korának dolgában, szüretes mondásaink leltára általában véve is hézagosnak tűnik. A mindentudó Margalitsban is tíznél kevesebb frazémát kapunk szüret címszó alatt, – holott ennél sokkalta többet ismer a magyar néphagyomány. Idézem a Margalitsból a hangulatosabbakat: bús, mint szüret után a szőlő – a tőkék ekkor már fürtjeiktől fosztottak, ami szomorkás, de legalábbis elégikus látványt nyújt; elkölt a szüret – elmúlt a betakarítás ideje, már nincs mit a puttonyba/zsákba szedni > ebből átvitt értelemben ’hoppon maradtál’, ugyanez kifejezetten későn jövőknek címezve jókor jössz, elkölt a szüret, ergó ismét csak ’hoppon maradtál’. Kresznerics-szótára őrizte meg a megadja a módját, mint lutheránus pap a szüretnek szóláshasonlatunkat. Sejthetjük, említett lelkipásztor nem abból a fajtából való volt, akit a csak a tiszteletes urat kínáljátok, a többinek úgyis van magához való esze vérbő falusi szólás örökített meg.

S ha (hiszen) akkor szüret mondásunk mellé nem festhettem európai körképet, kárpótlásul hadd fejezzem be néhány érdekes itáliai szüretes frazémával, melynek közvetlen megfelelését pedig mifelénk nem találjuk: quando cominci a vendemmiare tutti vengono a salutare ’mikor megkezdődik a szüret, mindenki odajön köszönni’ – mondja a paraszti bölcsesség. Il vecchio pianta la vigna, e il giovine la vendemmia ’az idősb ültette tőkéről a fiatalok szüretelnek’, mondja egy másik. Quando e’ finito il raccolto dei datteri, ciascuno trova da ridire alla palma ’amint leszedték a datolyát, mindenki felhány valamit a pálmának’ – érdekes közmondásváltozat az emberi hálátlanságról. Aki pedig szüretelni indul, időben tegye, nehogy a későn jövők üres tőkéinek fájdalmas igazsága jusson csak neki, venetói módra elmesélve így: l’ultimo racolto xe quelo dei mincioni, azaz ’bolondoké az utolsó szüret’.

Új hozzászólás