E mondat csupa olyan névszóból áll, melyet nem használnék. Nem elvi megfontolásból: ízlésemtől állnak távol. Viszont nincs se okom, se jogom, hogy kerülendőnek tartsam őket. Sőt örülök, ha más máshogy beszél. Ezért furcsa gyakorlat számomra a saját nyelvhasználat normává emelése – rátartian és reflektálatlanul. Divatossá vált berzenkedni például a bevállal igétől. Egy ártatlan igekötőtől ódzkodni? Mely ráadásul más árnyalatot kölcsönöz a szónak, mint a vállal, elvállal elhasznált színei? Érthetetlen. Hacsak nem a bevállal igét használóktól ódzkodnak a berzenkedők. De ez alkalmasint bizonyíthatatlan. Már ha be nem vállalják, persze.
Az első szemináriumi dolgozatomat ebből a témából írtam „Vallom, hogy vállalom” címmel 🙂
Azt hiszem a felvállal igével is baj volt vagy van
És ha majd mindenki máshogy fog beszélni, akkor lesz igazán jó világ, mert nem fogjuk egymást megérteni.