Pusztay János

Puszay János

Halmai Tamás

Halmai Tamás

Magyari Sára

Magyari Sára

Pomozi Péter

Pomozi Péter

Kövesdy Zsuzsa

Kövesdy Zsuzsa

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Ratkó József: Segítsd a királyt!
Színház és nyelv 31.

2017.04.25.1 hozzászólás

Szókimondó és nyers, őszinte, ugyanakkor lírai és érzékeny.

Igazi veretes nyelvezetű dráma, telve archaizmusokkal  Ratkó József: Segítsd a királyt! című műve. A nyerseség és az emelkedettség katartikus szimbiózisa.

Meghalt Imre herceg, a trón várományosa, egy vadkan felöklelte. Az öregedő István királyt ezen az egyéni tragédián túl a nemzete jövője iránti felelősség és az aggodalom is sújtja. Két korszak határán vagyunk: le kellett számolni a kalandozások korával, még itt lüktet a múlt, de fennmaradásunk érdekében, nagy áldozatok árán be kell tagozódnunk a keresztény Európába. A kisebbik király halála azonban kérdésessé teszi a jövőt. Az istváni, történelmi dilemma, a legkiemelkedőbb konfliktus: merre menjünk, hová álljunk? A visszahúzókhoz vagy a haladókhoz? Egyesül ez a kérdés a pogányságról a kereszténységre való áttérés dilemmájával. Hogyan lehet megőrizni a múltat, cselekedni a jelenben, és a megmaradás esélyét mérlegre téve indulni a jövőnek? Ratkó az 1031 utáni ezer évet sűríti össze drámájában. Sok egyéni érdeket ütköztető, torzsalkodásban, hatalmi harcban, ideológiai vitákban éleződő helyzetekben kell döntenie Istvánnak az ország, a haza érdekében. Ilyen kiélezett helyzetekre számos analógiát találunk történelmünk fordulóin, amikor sorskérdésekben kellett dönteni, hiszen nemzeti fennmaradásunk a tét.

A háromfelvonásos történelmi drámát 1985-ben mutatta be először a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház. S bár a legutóbbi, debreceni bemutatójáról szóló kritika úgy fogalmaz, hogy „a darab nyelvezete nehézkes, tele van latin citálásokkal és ómagyar szövegrészletekkel”, magam elolvasva a művet, Kósa Ferenc rendező gondolataival értek egyet: „Költői nyelvezete pentaton hangulatú pontosságaival, lélekmélyi és valóságfeletti felhangjaival József Attila világához rokonul…”

A nyelvezetére alapvetően a már említett kettősség jellemző: a költői magasságokat váltja a kemény, szókimondó hang.

Íme, az óbéli Öreg egyik megszólalása:

Hogy zúg a lélek szerte!
Vélitek,
hogy méhe zümmög, dongó dörmölög,
szellő zihál?

A lírai, csodálatos költői archaizálás sorába tartoznak Csete szavai is:
Napszentületkor ült volna velünk
szárnyék előtt – fülelve fű növését,
szél szusszanását; s láttuk volna együtt
csak egyszer is, hogy hintázik a Hold,
hogy leng az ég tömérdek csillaga!

És az ellentettje. A Főpap az Öregre ekképp mordul:
Hát itt van ez a bakbűzű barom,
Krisztus-csúfoló cégéres lator,
dögleltető gonosz?

Hasonló erejű az Öreg beszéde is a Főpaphoz, amely egyúttal a párhuzamos szerkesztésre is példát ad:
Szolgát fenyítsz, ha úr latorkodik?
Király ha gyilkol, cselédjét ölöd?
Vétkes az ég, s a földet rugdalod?
Eszehagyott! Elmédnek híja van!

Nem kevésbé szókimondó a megvakított Vászoly, amikor Istvánhoz szól. Keserves és könyörületlen szavak:
Lelket az ördög szellentett beléd,
s büdös vagy attól! Nem látlak király –
maradj némán, s orrommal megtalállak!
Bűzlik a szád a gondolt szótól is!

A szó ereje és fontossága nem egy alkalommal kap főszerepet:
Hiszen ha szóval meggyőznénk a bajt,
első hatalma volnánk ez világnak.
Sok közöttünk a nyelvével vitéz.
Csakhogy a szónak nyele is vagyon.
…..
Amit te mondasz, szónak nem utolsó,
de igazságnak hátul kullog.

Szentenciaszerű bölcseletek is olvashatók a műben:
Két világ van;
színén a dolgok, fonákján az álom

Ki karddal szánt és vérrel boronál
könyűt arat!

István metaforái és archaizmusai a mű nyelvezetének meghatározó elemei:
Elhullott kölykét még az állat is
megvirrasztja, mellette dobrokol,…

Bocsáss meg, Vászoly, és ne zúgj! Zerénd úr
íja pontos, de nyelve félrehord.
Viszket neki a béke – kardot vakargat.

Szóba kapaszkodsz – gyönge ág; vigyázz,
nyakadat ne szegd!

A művet záró imája pedig felemelő:
… Lenni nem kezdett s véghetetlen Úr, ki
markoddal megmérsz minden vizeket,
s araszoddal az egeket beéred,
ki haragodnak egy leheletével
világot fújsz el, csillagot kioltasz,
s föld megindul, hegyek hanyatlanak
egy intésedre, Uram – égig érő
s hatalmaskodó népeket elejtesz,
míg virágoznak választottaid –
vigyázz reánk, hogy álljunk meg a hitben;
segíteni ne vesztegelj nekünk,
s hogy el ne esnénk, óvjad lábainkat!
Tanítsd meg, akik ellenünk uszulnak,
és földeinket elcsipegetik,
és sóvárognak falvaink iránt,
és kiirtanák szülötte-szavunkat,
hahogy dicsérni Téged ne tudjunk,
és minden módon ártani akarnak,
tanítsd meg őket, Uram, haragodra!
S intsd meg, akik a szent munkát segélik,
s hitre hajtott népedet pásztorolják –
örök hálát hogy Tőled várjanak, mert
igen gőgösek immár, mintha ők
adták volna e földet is alánk!
Juttasd eszükbe, ki vagy Te, Uram,
s kicsodák ők! És tedd, hogy ne legyünk
gyalázatja a szomszéd nemzeteknek,
ne legyünk csúfja és játékai,
s messzire való maradékaink
rút járom alá ne vettessenek! Ámen.

 

 „Eredeti drámát ritkán termő korunkban új magyar színpadi mű született. Olyan szuverén alkotás, amely túlmutat a színpadi lehetőségeken, a drámát a költészethez közelíti” – ez csak egy, a méltatások között. A színművet nagy sikerrel mutatta be a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház társulata 1985. január 12-én. Sokan emlékezhetnek még, Ratkó Józsefet is kiszólította a taps. Kicsit zavart mosollyal az arcán, a színpadi térben kicsit idegenül, szemben a reflektor fényeivel köszönte meg a közönség hosszas ünneplését. Nagy mű született.

 

szh

A kép forrása: valasz.hu

 

 

1 hozzászólás

#1 Egyedné Simon Vali 2017. 05. 4. 10:27:26

Nagyszerű méltatás!
Megadatott, hogy ott lehettem a bemutató előadáson! Meghitt, megindító, felemelő volt részese lenni! Örök emlék! Köszönöm!

Új hozzászólás