Pusztay János

Puszay János

Halmai Tamás

Halmai Tamás

Magyari Sára

Magyari Sára

Balázs Géza

Balázs Géza

Pomozi Péter

Pomozi Péter

Kövesdy Zsuzsa

Kövesdy Zsuzsa

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Kulisszaépítés a Komi Köztársaságban
Levelek a Borostyánkőútról 48.

2017.04.1.nincs hozzászólás

2015. november 23-án a Komi Köztársaság Oktatási Minisztériuma elfogadta Az etnokulturális nevelés 2016-2020 közötti fejlesztésének koncepcióját.

A Komi Köztársaság egyike Oroszország öt, finnugor nyelvet beszélő nép által (is) lakott s róla elnevezett köztársaságának. A Komi Köztársaságban a törvény szerint két hivatalos nyelv van: a komi és az orosz (a törvény szerint ebben a sorrendben). Az őshonos névadó nép a köztársaság lakosságának mintegy 25 százalékát teszi ki. Általánosságban megállapítható – legalábbis az ún. finnugor köztársaságok esetében –, hogy az adott finnugor nyelv használata a nyelvtörvény és a különböző pozitív hangvételű deklarációk ellenére egyre inkább visszaszorul.

Az említett koncepció számos pozitív elemet tartalmaz. Alapvetésül – a dokumentum 5. oldalán – előírják, hogy a Komi Köztársaság területén élő minden lakosnak tanítani kell a komi nyelvet. Az etnokulturális nevelés keretében a komi anyanyelvűek számára biztosítják a saját kultúrában való elmélyülést, az oroszok pedig a komi kultúra megismerésével gazdagíthatják történelmi-kulturális világképüket, erősödhet a tolerancia, s kialakulhat a kultúrák közötti dialógus (6. oldal). (Nem esik szó a köztársaság egyéb etnikai csoportjairól.)

A komi nyelv oktatása már az iskola előtti korban megkezdődik – külön a komi anyanyelvűek és a más anyanyelvűek számára (7. oldal). Valószínűleg az eddigi törekvések hiányát vagy kudarcát jelzi, hogy előirányozzák a komi-orosz és az orosz-komi kétnyelvűséget segítő program kidolgozását. A dokumentum nyíltan beszél a jelenleg fennálló problémákról:
– az óvodákban a komi mint anyanyelv oktatásáról áttérnek a komi mint államnyelv oktatására,
– nincsenek kompetens pedagógusok,
– nincs megfelelő anyagi-technikai háttér,
– nincs pénz a megfelelő szakmai anyagok kiadására,
– a kérdésben nincs együttműködés a családokkal (8.oldal).
Az etnokulturális komponens erősítése érdekében
– komi családok gyermekei esetében 2 hónapos kortól 5 éves korig minden komi nyelven folyik,
– 5-7 éves korban több témakörben (megismerés fejlesztése, beszédkészség fejlesztése, szociális-kommunikatív fejlesztés) áttérnek az orosz nyelvre,
– a nem komi anyanyelvűeknek 4 éves kortól tanítják a komi nyelvet (9. oldal).

A köztársaság minden oktatási intézményében tanítják a komi és az orosz nyelvet (10. oldal). A komi nyelvre fordított óraszám a komi anyanyelvűek számára az 1-5. osztályban heti három, a 6-8. osztályban heti 2,5, a 9. osztályban 2 óra, a 10-11. osztályban már nincs komi nyelvóra. Ezen kívül folyik a komi irodalom oktatása a 2-4. osztályban heti egy, az 5. osztályban kettő, a 6-9. osztályban heti másfél órában.

A nem komi anyanyelvűek számára az 1. osztályban heti 1, a 2-9. osztályban heti 2 órában tanítják a komi nyelvet, valamint kurzust tartanak a komi irodalomról az 1-11. osztályban.
A problémák hasonlók az óvodai képzés kapcsán felmerültekhez:
– áttérés a komi mint anyanyelv oktatásáról a komi mint államnyelv oktatására,
– feltételek hiánya,
– ösztönző tényezők hiánya,
– kompetens tanárok hiánya,
– technikai feltételek hiánya (14. oldal).

A dokumentum előírja, hogy változtatni kell a komi mint anyanyelv és mint államnyelv oktatásának módszerén. A nem anyanyelvűek esetében át kell térni a grammatikai módszerről a kommunikatív módszerre (16. oldal).
A komi nyelv oktatása – említés szintjén – megjelenik a középfokú szakképzésben is (17. oldal).
A továbbképzések, kiegészítő képzések programjába bekerül a „kis haza” etnokulturális értékeinek bemutatása, de itt már nem esik szó a nyelvről (20. oldal).

A kétnyelvűségre nevelő programokat, a finnugor nyelvek és kultúrák modernizálására irányuló tevékenységet a Finnország-Oroszország Társaság fogja össze (22. oldal).
*
Elvben örülhetnénk a dokumentumnak, hiszen sok pozitívumot tartalmaz. Kétlem azonban, hogy a fentebb felsorolt problémák megoldására megvan-e a tényleges törekvés és akarat. Annál is inkább, mivel a kérdések kérdése fel sem merült: hogyan kívánják biztosítani – ha egyáltalán akarják –, hogy a névadó őshonos nép, a komik nyelvét az élet minden területén használják. Kezdve mindjárt a politikai élettel és elittel: senki nem tiltja a komi nemzetiségű, s a nyelvet még beszélő politikusoknak, hogy a komi kormány ülésén, a komi parlamentben anyanyelvükön szólaljanak fel – egyszersmind követendő példát mutatva a társadalom széles rétegeinek. A komi nyelv – köszönhetően a szakemberek lelkiismeretes munkájának – alkalmas arra, hogy széleskörűen használják. Ezt igazolja a NH-Collegium Fenno-Ugricum kezdeményezte Terminologia scholaris program, amelynek keretében 10 iskolai tantárgy szakszókincsét dolgoztattuk ki öt oroszországi finnugor nyelven, köztük komi nyelven is. Az általam elvégzett szakmai elemzés mutatja, hogy a komiban a legkevesebb a kölcsönzések száma, azaz fejlett nyelvről beszélhetünk. Ám ha a nyelvet nem használják, ezek az értékek veszendőbe mennek.

Nem közvetlenül a dokumentumoz kapcsolódik, sokkal inkább a helyi körülményeket jellemzi, hogy a névadó őshonos népet egyre inkább háttérbe szorítják. Például a különböző összoroszországi rendezvényeken, kulturális, népművészeti fesztiválokon a Komi Köztársaságot számos esetben a komi együttesek helyett a köztársaságba Oroszország más vidékeiről betelepült etnikai csoportok képviselik. Ha ezeket a tényeket, valamint a dokumentum fentebb említett alapvető hiányosságát egymás mellé teszem, egyre erősödik bennem az a meggyőződés, hogy megint egy jól megformált Patyomkin-faluval állunk szemben.

Új hozzászólás