Pusztay János

Puszay János

Halmai Tamás

Halmai Tamás

Magyari Sára

Magyari Sára

Balázs Géza

Balázs Géza

Pomozi Péter

Pomozi Péter

Kövesdy Zsuzsa

Kövesdy Zsuzsa

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Egy nyelvretörő mű
Színház és nyelv 27.

2016.12.25.nincs hozzászólás

Márton László A nagyratörő című, Báthory Zsigmondról szóló verses drámája Erdély 16. század végi zavaros, intrikákkal, véres leszámolásokkal, zendülésekkel teli éveit dolgozza fel.

Politikai cselszövések, személyes érdekek szülte ármánykodások befolyásolják a szereplők életét, miközben a történelem sorsfordító pillanatai kíméletlenül zúzzák szét az emberi szándékokat.

Tarján Tamás ekképpen ír az egri Gárdonyi Géza Színházban, 2008-ban bemutatott műről: A nagyratörő sokszereplős hatalmi zsibvásár, egyben történelmi patthelyzet valamennyi figuráját az egyénítő nyelvezet erejével, az önmagát jelentő és emésztő szituáció szövedékében ábrázolja. Tehát a dráma nemcsak tartalmával és a magyar történelmet idéző izgalmas fordulataival nyeri meg az olvasót, hanem nyelvi leleményességével, gazdagságával, stílusosan szólva nyelvretörő voltával, játékos nyelvhasználatával. Itt nemcsak a szóképekre kell gondolni, amelynek sorát Sára asszony átoközönében olvashatunk („Mont mogyoróban a féreg, eméssz meg / minden szépet és jót magad körül, / aztán a lyukon szökj a nagyvilágba…”), hanem a játékos nyelvhasználatra is.. A főszereplő, Zsigmond fejedelem így szól a vendéget kísérő szolgához: „És ez a szolga?” Mire az így válaszol: „Az vagyok, uram.”  S ekkor Zsigmond így kiált fel: „Gaz vagy! Megtoldalak egy g betűvel.” Természetesen ez korántsem jelenti azt, hogy a gaz főnévnek az az mutató névmás volna a szótöve, vagy a kettő között valamiféle kapcsolat lenne. Egy másik helyen viszont az író szándékosan kettémetszi a szót. Íme, egy részlet abból a jelenetből, amikor Zsigmond megtudja, hogy a szászok meg akarják tagadni az adót: „Megtagadják? Levágom a tagot a tagadásról, és máris megadják.”

nagyratoro

 

A darabot ritkán használt szólások teszik még színesebbé. „Nem áll kutyán kövér ló halála” – mondja Bocskai, amikor az összecsapó felek erejét jellemzi. A szomorújáték egyik központi kérdése az, hogy meg lehet-e bízni Zsigmond riválisában, Boldizsárban. Szólással: „ Itt elválik rögtön a májtól a sár.”Ez szépített formája az eredeti szólásnak, amely így hangzik: „Most válik el a szar a májtól”, azaz mostvan a döntő pillanat, most kitisztul a kép; egyértelmű viszonyok teremtődnek – olvashatjuk Forgács Tamás Magyar szólások és közmondások szótárában. (Az eredetéről itt olvashatunk.) Geszti kapitány pedig így biztatja a kancellárt: „Olyan tájon élünk, ahol a sódar a vastagabbik végén szagosodik.”

A drámában a szokatlan szavak egyrészt alkalmi újítások: sárkányfogvetemény (ez ismert Vörösmarty Az emberek című verséből is); másrészt a kort és hangulatát idéző elavult szavak, azaz archaizmusok: fiskus (államkincstár, adóhivatal), csausz (török levélvivő, futár), mameluk (a kormány elvtelen, vakon engedelmeskedő híve). S végül egy igazi nyelvi csemege. A következő mondattal ironizálják és fedik el a kivégzendők kegyetlen sorsát: „Mert holnap reggel a vesztőhelyen (ha ismeritek a grammatikát) passivumban lesztek subjectumok.” Azaz szenvedő alanyok. Mind nyelvtani, mind köznapi értelemben.

Új hozzászólás