Pusztay János

Puszay János

Halmai Tamás

Halmai Tamás

Magyari Sára

Magyari Sára

Pomozi Péter

Pomozi Péter

Kövesdy Zsuzsa

Kövesdy Zsuzsa

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

A 2015. évi ötéves nyelvi jelentés

2016.07.19.nincs hozzászólás

2000-ben főiskolák, egyetemek, kulturális, tudományos intézeteket képviselő nyelvészek összefogásával megalakult a Magyar Nyelvstratégiai Kutatócsoport. Azzal a céllal, hogy a rendszerváltozás óta a nyelvtudomány perifériájára szorult nyelvművelést új módszerekkel folytassa.

A kutatócsoport fő célját el is érte: 2014-ben intézményesült Magyar Nyelvstratégiai Intézet (Manysi) néven. A Magyar Nyelvstratégiai Kutatócsoport kezdeményezésére létrehozott Manysi a kutatócsoport eredetileg megfogalmazott céljainak intézményi keretét jelenthetné, azonban eddigi tevékenysége ezt nem bizonyítja, fennmaradása pedig bizonytalan.  Egyéb nyelvművelést végző intézmények, kezdeményezések hiányában a Magyar Nyelvstratégiai Kutatócsoport vállalja magára a magyar nyelv állapotának tanulmányozását és jelentések készítését. Mindezidáig két „ötéves” kötet készült el. A mostani, harmadik jelentés-kötet ezen sorozat folytatása, amely az elmúlt öt évben (2010–2015) a magyar nyelvben végbement változásokról ad számot.

jeluj
Balázs Géza szerk.: Jelentés a magyar nyelvről (2010–2015). Megjelent a Magyar Nyelvstratégiai Kutatócsoport kutatási programjában.

 
A tanulmányok, elemzések mellett foglalkozik az adott évek során megfigyelt nyelvi jelenségekkel, új szavakkal és kifejezésekkel is.A szerkesztő a kötet bevezetőjében átfogó képet nyújt a vizsgált időszakban végbement változásokról, amelyek valamennyi nyelvi területet (hangtan, alaktan, mondattan, szótan) érintenek. A tudomány, oktatás, média, intézmények nyelvhasználatában és a határon túli magyarság nyelvi helyzetében is nagymértékű változások zajlottak. Zimányi Árpád tanulmánya is foglalkozik a közléseink hangulatát, stílusát fokozandó egyre gyakrabban használt a be- igekötővel (pl. bealszik, beég, beáldoz).  Magyari Sára, Pomozi Péter, Bartha Krisztina és Lőrincz Gábor tanulmányában a határon túli nyelvi helyzet bővebb kifejtésére kerül sor. Az első háromban a fókusz az erdélyi, Lőrincz jelentésében pedig a szlovákiai magyarságra helyeződik. A probléma valamennyi határon túlit terület magyarságát érinti (Kárpátalját, Vajdaságot talán a legerőteljesebben), ám a kötet mégiscsak az előbb említett területekkel foglalkozik. Ez talán az egyes területek eltérő nyelvi-nyelvpolitikai helyzetével magyarázható. A nyelvvesztés veszélyének hátterében többek között a diszkriminatív nyelvtörvényeket, az asszimilációt, a vegyes házasságokat és nem megfelelő magyar nyelvi oktatás színvonalát vélik, a megoldást konkrét nyelvstratégia kidolgozásában és az asszimiláció megfordítását szolgáló, ma még nem gyakorolt disszimilációs módszerekben (Pomozi) látják. További tanulmányok a magyar nyelv új szavaival, kifejezéseivel, hangtani és nyelvtani változásaival foglalkoznak. A tanulmányokból kitűnik, hogy talán a mi nyelvünk az egyetlen, amely ennyi idegen eredetű szóval helyettesítené saját szókészlete elemeit. Bősze Péter jelentésében kiemeli: ápolni azt a területet kell, ami gyengélkedik; többek között a magyar orvostudomány nyelve is idetartozik. Végre, hogy valaki szót emelt a nyelvünk „elangolosodása” és a hanyag nyelvhasználat ellen. Nyelvünkben a szavak jönnek-mennek, ez természetes. Sok archaizmussá válik, némely megmarad a neologizmusok szintjén. A szóképzés és az összetett szavak még mindig az egyik legtermékenyebb szóalkotási módok, s tekintve, hogy a technika térhódítása és internet nyelvünkre gyakorolt hatása egyre nagyobb méreteket ölt, a kötet is nagy hangsúlyt helyez a témára.

A legújabb (13.) helyesírási szabályzattal és annak előzményeivel Zimányi Árpád és Keszler Borbála foglalkozik részletesebben a jelentésében.

Szigorúan idézetként szerepel az egyik tanulmányban egy közvélekedés: „Durvul a nyelvhasználat! (…) Nem értik a gyerekek a Toldit!” A valós problémák okozójának a szerzők egyrészt a médiából áradó kulturális-nyelvi mintát és az anyanyelv oktatásának negatív irányú változását tartják. Hangsúlyozzák: kevés az óraszám, gyenge a nyelvtanítás, romlik az oktatás színvonala. Joggal vetik fel a kérdést: hogyan lehetséges egy idegen nyelv elsajátítása az anyanyelvről való nem kielégítő tudással, egyáltalán hogyan tehet érettségi vizsgát a saját anyanyelve helyesírását nem ismerő ember? A jelentést egy borús kilátásokkal teli, de végül is bizakodó összefoglaló zárja azzal a reménnyel, hogy öt év múlva kedvezőbb eredményekről számolhatnak be. A főszöveget a tárgyalt évek (2010–2015) kiválasztott szavai és az ebben az időszakban született új szavak és kifejezések összeállítása követi.
&nbsp

Balázs Géza (szerk.): Jelentés a magyar nyelvről 2010–2015. Inter Kft., Budapest, 2016. 252 old. Bolti ár: 2900 Ft.
Megrendelhető a Magyar Nyelvi Szolgáltató Irodában, illetve annak könyvesboltjában.

Új hozzászólás