Skip to main content

Gazdagon

- 2016. 01. 20.

Ahogy utazik haza a drága autóján, valaki elkezd döcögni előtte az úton, nem halad. Drága barátom, húzzál már el az útból azzal a tragaccsal, sziszegte a gazdag bácsi a fogai között. Hú, de gazdag vagyok, gondolta mindeközben, hátha csillapodik a dühe, de nem, a dühe csak gazdagodott. Otthon már várta a drága felesége, és a mindennél többet érő gyermeke. Tudta, hogy az idő pénz, és nem akart elkésni. Éppen sikerült befutnia este hat előtt. Mi van ma vacsorára? Kérdezte a gazdag bácsi egyetlen kincsét, az ő aranyszívű feleségét. Szűzérmék gazdagon, és aranygaluskát is készítettem, felelte az ékszerekkel teleaggatott asszony. Kisfia briliáns ötlettel állt elő: apu, mi lenne, ha találnánk valami ideológiai mondanivalót ennek a történetnek? Az apa morfondírozott a gazdagon megrakott tányérja előtt, nyammogott, hümmögött, s végül csak annyit mondott, hogy mi ugyan értékes szereplői vagyunk ennek a kisprózának, a mondanivaló kiötlése viszont a szerző dolga lenne, de az ötleted valóban briliáns, drága gyermekem – nyugtatta csemetéjét a szemtelenül gazdag apa, s nyomott egy (arany) barackot kisfia fejére. A történet tovább csordogált, újabb gyöngy szavakkal, aranyat érő sorokkal gazdagodva, de a mondanivaló mindeddig elmaradt. Ekkor a kisfiú kézbe vette az ügyet. Koldusnak öltözve kivonult az utcára, letelepedett egy sarkon, és kéregetni kezdett. Nem tudta, mi lesz ebből a tanulság, de érezte, hogy nagy és nemes dolgok vannak készülőben. Kisvártatva arra csoszogott egy öreg alkoholista bácsi, aki értelmetlen mondatokat motyogott magában. A kisfiú hitt benne, hogy amit az öreg bácsi hadovál, az egy mindeddig ismeretlen nyelven értékes tanulságot rejt. Higgyünk benne mi is. Megéri.

Nincs hozzászólás!

Your Email address will not be published.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

x