Papp Andrea

Magyari Sára
  • Bók
    2020. 11. 5. 06:00

Balázs Géza

Balázs Géza

Cservenka Judit

Cservenka Judit

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál
  • Répa
    2020. 11. 27. 06:00

Blankó Miklós

BlankoM

Dede Éva

Dede Éva

Vízkeleti Szilveszter

Vízkeleti Szilveszter

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Takázás
1-45.

Horváth Péter Iván

Magyari Sára 45 nyelvi esszéje

Írások

Szólás-mentés 1–50.

Pomozi Péter

Pomozi Péter 50 írása

Írások

Korrekt troll 1-77.

Halmai Tamás

Halmai Tamás 77 korrektorglosszája

Írások

Nyelv és iskola 1-16.

Kóródi Bence

Kóródi Bence 16 írása

Írások

Kávéházi szeglet 1-26.

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán 26 esszéje

Írások

Borostyánkő 1-88.

Puszay János

Puszay János 88 esszéje

Írások

Megyek ezerrel
Színház és nyelv 15.

2015.12.25.nincs hozzászólás

Orosz kortárs szerző darabja Temesváron. Vaszilij Szigarjev (1977) Guppi című előadása háromszereplős nyelvi élmény annak, aki a változatokra, szólamokra is odafigyel, de szomorú történet is egyben, mely rávilágít a kényszerházasságok tragédiájára.

A történet valahol az ötvenes-hatvanas években játszódik egy orosz városkában. Egyszerű szobában vagyunk, ahol a bútorok műcsipkébe vannak öltöztetve, de a tárgyak is csipkések: a képkeret, a varrógép, a váza, a bőrönd, az elemlámpa. A színen egy elhanyagolt külsejű nő (Tamara) és egy halk szavú férfi (Pása), aki folyamatosan zavarban van. Ismerkednek. Megpróbálnak beszélgetni. A nő jóindulatú, de bugyuta jelenség: nem tudja, mi a dugóhúzó. Minden második mondata: Akkor megyek ezerrel. Oda és vissza. Okés? Gyakran beszél tőmondatokban, ismétli önmagát, egyszerű szerkezeteket használ: Olyan sok jó ember van mostanában. Például maga. Rossz meg alig van. Legfeljebb külföldön. Amerikában. Többször is elmondja: Régen volt memóriám. Régen olvastam is. Még verseket is írtam. De kiderül, ma már csak otthon ül, legfeljebb a szemetet viszi ki (így ismerkedik meg az idegennel), és vásárol, esetleg néha a tévét nézi. A férjét (Ljonya) isteníti, mert érte dolgozik – sokat, meg ő hozta fel a városba, általa lett valaki. A szülőfalujából el kellett jönnie, mert „valahogy” terhes lett, de az apja a fiú után ment, és kiverte belőle a házasságot. Igazi esküvő nem volt, csak olyan kutyafuttában, hogy ne lássa senki. Kislányuk meghalt, de a temetőbe nem járnak ki. Egyetlen álma Tamarának, hogy igazi ruhákat varrhasson – embereknek: Az emberi ruhákat varrni jobb lenne. Lehetne beszélgetni.

És most, hogy nincs egyedül, folyik belőle a szó. Mert figyelnek rá. Kérdezik. Dicsérik: Maga is szép – mondja Pása, miközben néha „izzad a szeme”. De csattan is a válasz: Én hogy volnék szép?! Ha szép lennék, én is kapnék virágot. Ahogy haladunk előre a történetben, egyre szebben beszél, hosszabb mondatokban, választékosabban. Szomorúan. Felsejlik házasságának története: muszáj volt. Pedig előtte álmodozott, csillagokról, egy fiúról, aki beszélget vele, akivel közösen olvasnak – verseket. Kiderül: Rossz voltam, mert nem sírtam, mikor a kislányom meghalt; mert megkívántam azt, ahogyan a nők a filmekben élnek. És mert felhívtam egy férfit a lakásomra, és bort ittam vele, és szerettem volna, ha megcsókol, legalább a homlokomon. Miközben bor helyett cukrozott meleg vizet isznak, és gyertya helyett egy elemlámpa ég – romantika gyanánt.

Pása kedves gesztusai (Üljön a kanapéra! Ne guggoljon a földön!) jólneveltségről árulkodó, választékos beszédmódja révén Tamara megnyílik, elmondja a titkait: szeret kenyeret enni és azt csokinak gondolni, titokban felveszi a függönyből varrt szép ruhát, és kiderül, hogy a férje guppinak szólítja, mert ez a halfajta nagyon igénytelen: Guppi vagyok, emlékszik. A csatornában is elélek. Látjuk, ahogy lassan Pása megszereti Tamarát.

Ekkor robban a színre a férj: a szekrényből. Köpköd, krákog, üvöltözik, trágárkodik, belehamuzik Tamara tenyerébe. Kiderül, ő bérelte fel Pását, hogy feleségét tetten érje, és így szabadulhasson meg tőle. De a guppi nem akar elmenni: Inkább verj meg! Nagyon! És mindennap verj meg! – hajtogatja, és Ljonyával beszélve egyre inkább magába zárul, visszatér a korlátozott nyelvi kód. Pása még próbálkozik, elvenné feleségül, Tamara majdnem bele is egyezik, de amikor a férj avval hitegeti, hogy nagyon szereti, és minden évben egyszer kimennek majd a lányuk sírjához, nem megy el.

Nem értjük: sem a feleséget, sem a férjet. Miért nem megy, ha mehetne? Miért marasztalja, ha elküldené? Közben orosz zenét hallgatunk bakelitről: что это (mi ez?), почему (miért?) – csak ennyit értek már belőle. Felelevenednek a szociolingvisztikai fogalmak: kidolgozott és korláltozott nyelvi kód, kettősnyelvűség, nyelvi szocializáció. Remekül megírt (és fordított) darab! A színházból kifelé Domján Edit dalának egy sora villan be: Beszélj! Beszélj! Beszélj!

Új hozzászólás