Halmai Tamás

Halmai Tamás

Magyari Sára

Magyari Sára

Kövesdy Zsuzsa

Kövesdy Zsuzsa

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Mekkora a digitális lábnyomunk?

2013.04.9.nincs hozzászólás

Néhány évvel ezelőtt megismerkedhettünk az ökológiai lábnyom fogalmával. Környezetvédők, zöld szervezetek, lelkes aktivisták számolgatták, mekkora nyomot taposunk mindennapi tevékenységeinkkel a földanya testén. Van azonban egy másik, hasonló lábnyomunk is: az internet világában megtett lépteink nyoma.

Digitális lábnyomnak azoknak a nyomoknak az összességét nevezzük, amiket a digitális világban hagyunk magunk után. Ide tartoznak az általunk szándékosan elhelyezett tartalmak is, de ide vehetünk számos olyan adatcsomagot is, aminek a létezéséről az átlagos felhasználó mit sem sejt.

images

Ahogyan az ökológiai lábnyomról kiderült, akkor jó, ha minél kisebb, digitális lábnyomunk méreteire sem árt odafigyelni. Természetesen a nyomhagyást nem tudjuk elkerülni, de nem árt, ha tudatosan ügyelünk arra, pontosan mi is marad utánunk a digitális világban. Legkönnyebben persze arról a tartalomról rendelkezhetünk, amelyet mi magunk helyeztünk el valahol. Ilyen tartalom például a blogunkra, weboldalunkra feltöltött kép, vagy bejegyzés, a közösségi oldalon megosztott információ, a különböző fórumhozzászólás, az apróhirdetés, de akár az böngészőben játszható játékban létrehozott felhasználói profil is. Ha tehát kisebbíteni szeretnénk a lábnyomunkat, érdemes először ezeket a felületeket kitakarítani. Lábnyomunk kisebbítésének érdekében érdemes ellenőrizni és rendszeresen törölni az elavulttá vált blogbejegyzéseinket és a régen látogatott felhasználói profiljainkat. Így elkerülhető, hogy például a nevünkre rákeresve aktualitását vesztett írásaink vagy kompromittáló fotók, hozzászólások maradjanak utánunk – s az sem kellemes, ha leendő munkaadónk e-mail címünkre rákeresve digitális farmok és on-line háziállatok tömegével találkozik.

url2

Egy személy – mennyi identitás?

Érdemes átgondolni a divatos „bejelentkezős alkalmazások” használatát is. A hordozható eszközök, például az okostelefonok tulajdonosai előszeretettel használnak olyan programot, amely segítségével könnyen tudtára adhatják a világnak, ha megérkeztek például a kedvenc kávézójukba, de jó ha tudjuk: ha rosszul állítjuk be a programot, az kérésünk ellenére is bejelentkezhet, s végül mi magunk adjuk hírül a világnak, mennyi időt töltünk a kedvenc kocsmánkban, vagy hányszor olvasunk inkább a könyvtárban az irodai munka helyett.

Persze van olyan nyomunk is, amit jóval nehezebb ellenőrizni. Ilyenek például a „sütik” (cookie), azok a digitális adatcsomagok, amelyek az internet böngészésekor kerülnek a gépünkre. Ezek egy része azt a célt szolgálja, hogy az internetes szolgáltatók, hirdetők megismerjék böngészési szokásainkat és később olyan hirdetéseket jeleníthessenek meg a számítógépünkön, amelyek feltehetően érdekelnek bennünket (A többi között így fordulhat elő, hogy külföldi oldalak mellett magyar nyelvű hirdetésre bukkanunk). Ezeknek a programoknak a segítségével regisztrálható, milyen oldalakat látogatunk sűrűn, vagy mennyi időt töltünk bizonyos tevékenységekkel: internetes naplóírással, újságolvasással, játékkal. Hasonló programok képesek regisztrálni azt is, amikor a gépünk különböző vezeték nélküli hálózatokra csatlakozik, vagy adatot fogad egy másik eszközről, de sütik tárolják az automatikus bejelentkezéshez szükséges jelszavainkat is. Ezeknek a részprogramoknak a nagy része azonban a megfelelő programmal eltávolítható, így ha időről időre „kitakarítunk” a számítógépen nagyobb biztonságban tudhatjuk az adatainkat.

Nyomot azonban nem csupán az internet hagyunk. A mobiltelefonunk cellainformáció, a bankkártyánk használatának regisztrációja is lenyomatot képez, sőt, sokszor az is hagy bizonyos jelet maga után, ha bekapcsoljuk a rádiót vagy a televíziót.
A digitális lábnyom azonban nem rejtegetni, vagy szégyellni való dolog – hiszen általában a legrosszabb, ami történhet, hogy néhány bosszantó, rosszul pozícionált hirdetést kapunk. Mégsem árt azonban az óvatosság, nehogy évek múltával megbánjuk, ha túlzottan nagy lábon éltünk.

Új hozzászólás