Férfitársak, figyelem! Hogy mitől lesz valaki papucs, azt nem a nyelvésznek kell nyomoznia, de hogy miért éppen papucs, az a szakmánkba vág. A papucsférj az értelmező szótár szerint „papucskormány alatt lévő férj” – bár én a papucskormány tréfás kifejezést (amikor a feleség az úr a családban) még nem hallottam. (A tréfaként kínálkozó politikai párhuzamot most kérjük mellőzni!) Másik megnevezése: papucshős. Rövidített formában is él: papucs, mondják tréfásan arra a férfira, akinek az asszony parancsol. Szólás formájában: papucs alatt van, papucs alatt nyög…

Talán ebben a szólásban rejlik a szókép eredete: (otthon) papuccsal ütik, netalán ugrálnak a jámbor férfiún? Talán. Vagy abból ered, hogy a férj papucsot hord? De ettől miért lenne alárendelt helyzetben? Esetleg nem is papucsról van szó, hanem a kedveskedő „papus” megszólásról? Ez nem bizonyítható, tehát mellőzzük.

Nézzük meg a szó történetét! A rendelkezésre álló adatok szerint a papucsférj szóösszetétel először 1829-ből adatolható. Mielőtt tovább találgatnánk, az etimológiai szótár eligazít: a papucsférj idegen minták alapján keletkezett, például a német Pantoffel (házicipő, papucs; a nőuralom jelképe a családban). A német szótár fel is sorolja ezeket a formákat: Pantoffel, Pantoffelheld (papucs, papucshős), unter dem Pantoffel stehen (papucs alatt nyög), sie schwingt/führt den Pantoffel (az asszony az úr a házban).

Ne keressük tehát a házicipőt, papucsot a magyar otthonokban, ne kutassuk, hogy miért és hogyan taposnak ezzel rajtunk vagy éppen vágják hozzánk őket, mert ez bizony egy virtigli német összetett szó (kifejezés) magyar megfelelője. A német asszonyoknál, otthonokban van a titok!