Papp Andrea

Magyari Sára
  • Bók
    2020. 11. 5. 06:00

Balázs Géza

Balázs Géza

Cservenka Judit

Cservenka Judit

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

Blankó Miklós

BlankoM

Dede Éva

Dede Éva

Vízkeleti Szilveszter

Vízkeleti Szilveszter

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Takázás
1-45.

Horváth Péter Iván

Magyari Sára 45 nyelvi esszéje

Írások

Szólás-mentés 1–50.

Pomozi Péter

Pomozi Péter 50 írása

Írások

Korrekt troll 1-77.

Halmai Tamás

Halmai Tamás 77 korrektorglosszája

Írások

Nyelv és iskola 1-16.

Kóródi Bence

Kóródi Bence 16 írása

Írások

Kávéházi szeglet 1-26.

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán 26 esszéje

Írások

Borostyánkő 1-88.

Puszay János

Puszay János 88 esszéje

Írások

De mit vétett az a szerencsétlen kutya?

2012.11.27.nincs hozzászólás

Egy tankönyv érdekes lenyomata lehet korának. Árulkodhat az akkori tudományos nézetekről, földrajzi viszonyokról, az aktuális politikai, vallási, társadalmi helyzetről is.

Pecz Gyula 1849-es Gyakorlati magyar nyelvtan a közétanoda [sic!] és népiskola felsőbb osztályainak számára című tankönyvében a nagyszámú példamondat alapján észrevétlenül kirajzolódik szinte az egész kor: A Tátra ormai a legmagasabb hegyek Magyarországban. Buda Pesttel határos; A rák sem hal, sem uszó mászó, hanem bogár. A dió ize igen kellemetes ugyan, de mértéktelen élvezete árt a mellnek; Az 1848. mart. 15-én kijött szabadság megbecsülhetetlen kincs. Kossuth él-hal a hazáért. Az emberek vasárnap a templomba mentek.

A kor nevelési szokásairól, azok szigorúságáról vannak elképzeléseink, de azért mégis különös, hogy egy nyelvtankönyvben ilyen nagy számban szerepelnek az efféle kifejezések: Arczul csapta. Orron ütötte. Pofon vágta. Hajánál fogta. Bezárta a szobába. Orrba ütötte. Hátba vágta. Nem engedem, hogy tudtom nélkül a házbol kilépj. Az atya megveri rossz fiát.

Ez utóbbi mondat szenvedő alakjához „empatikus” nyelvtani magyarázatot illeszt a szerző. A gyermek megveretik: itt az alany a gyermek – ennek megveretése, melly reá nézve csakugyan szenvedés, magán kívül való okból támad.

Akaratlanul is beszédes a gyermekek státuszát illetően az alábbi két példa, mely Az összevont mondat című alfejezetben egymás mellé került: A jó gyermek szülőinek és tanítóinak engedelmeskedik. A ló szénát és zabot eszik.

A folytonos háborúskodás, a forradalmak és a mainál jóval fejletlenebb egészségügy miatt is az idő tájt egészen más volt a halálhoz való viszonyulás, a halálról való beszédmód. Mégis túlzásnak érezhetjük a következő példamondatokat egy iskolai nyelvtankönyvben: Az öcsém meghalt tegnap délután 5 órakor. [H]at gyermeknek atyját, családjának kimondhatatlan fájdalmára, megölék. Bújában meghalt. Atyja halálán kesereg. Sirt a temetésnél. Az orvosbul sirásó lett.

Ezt csak részben enyhítik a könyv lapjain elég jelentős mértékben jelenlévő, a keresztény hittel, annak erejével kapcsolatos mondatok: A halál nem baj. Minden lélek halhatatlan. A lélek fennmaradása a halál után vigasztaló gondolat.

És éppen ezzel a keresztény értékrenddel tűnik összeegyeztethetetlennek az a néhány példa, amely a gyermeknevelés módszerein is jócskán túltesz: Agyon lövöm kutyámat. Egy pajkos fiu, midőn tegnap az iskolába ment, csupa jó kedvében kegyetlenül megvert egy kutyát.

Jó lenne tudni, hogy mire gondoltak a diákok, miközben nyelvtani elemzésnek vetették alá ez utóbbi mondatokat. De az ilyen kérdésekre nem kapunk választ a régi könyveket olvasgatva…

Új hozzászólás