„A mélybe csak tested merült el,
csak ő tűnt el a föld alatt,
de lényed lényege ezer felé
szóródva is köztünk maradt.”
(Keszei István)

Jónás Frigyes egyetemi oktató, kutató, a Magyar Nyelvtudományi Társaság és a Nemzetközi Hungarológiai Társaság tagja volt. 1993-tól az ELTE Alkalmazott Nyelvészeti Tanszékének adjunktusa, majd docense, és 2003-ban indította el „A magyar mint idegen nyelv” című négy féléves tantárgyprogramot. Oktatói elkötelezettsége, munkaszeretete, lelkiismeretessége, odaadó figyelme elismertté tette hallgatói körében. 2006-tól – nyugdíjazása után  is – nap mint nap bejárt az egyetemre, és részt vett a tanszék életében, az oktatásban és a kutatásban egyaránt.

Munkássága sokrétű, multidiszciplináris. Számos téren kezdeményezőnek, szinte merész módon újítónak nevezhető, keze nyoma látható szakmájában mind az elmélet, mind a gyakorlat oldalán. Nevéhez fűződik például az a módszeres haladó magyar nyelvkönyv, amely a szaknyelv és a köznyelv oktatásának első hazai modellje, a MID-tanárképzés bevezetése és elismertetése, továbbá az „Országismeret külföldieknek” c. tárgy bevezetése a 70-es évek végén, amikor Magyarországon az idegen nyelv oktatás még csupán ismerkedett az interkulturális módszerek lényegével, szemléletével. Ő volt az első ELTE Nyári Egyetem létrehozója, a magyar mint idegen nyelv tanárképző program megalapítója, továbbá a Studia Hungarica magyar mint idegen nyelvi nyelviskola létrehozója.

Jónás tanár úr kutatásai, előadásai és tanulmányai messze meghaladták az egyetem, vagy akár az ország kereteit. Ismerték őt hazánk számos pontján, kollégaként és barátként volt jelen a vidéki egyetemeken Szegedtől Miskolcig, de a Felvidéken és Erdélyben is. Külföldi és magyar tanítványai a magyar nyelv oktatásának misszióját gyakorolják a világ több országában (Madagaszkárban, Amerikában, Hollandiában, Bulgáriában – hogy csak néhány helyet említsünk.) Kiemelkedő érdemei közé tartozik nyelvpedagógiai munkássága – konferenciákon és egyetemi előadásaival fáradhatatlan lelkesedéssel az egész országban igyekezett újszerű nézőpontját ismertetni és elismertetni.

Végtelenül elkötelezett volt szakmája és tanítványai iránt, álláspontja mellett példaértékű határozottsággal állt ki. Tanulmányaiban sajátos irodalmi stílust valósított meg, amely kiművelt szakemberre vall. Áttekintő munkái nagyrészt a magyar mint idegen nyelv oktatásának négy meghatározó tényezőjére vonatkoznak: a tanár szerepére, az idegenség szemléletére és a magyar nyelv tartalmaira, valamint eszközrendszerére a tanulási/elsajátítási folyamatban. E tényezők vizsgálatának eredményeiből vezette le a magyar mint idegen nyelv diszciplináris kérdéseit. Kutatásainak sommázata, hogy a magyar mint idegen nyelv oktatásában az „mint idegen” szemléleté a meghatározó szerep.

Tanárként és magánemberként igen segítőkész és együttműködő személyiséget ismertünk meg benne. Minden lépését alaposság és alázat jellemezte, önzetlenül kiállt barátai és diákjai mellett is. Alapvető emberi értéknek tartotta az őszinteséget és a szerénységet. „Kedves mestereiről”, tanárairól mindig tisztelettel és meleg szívvel beszélt, szeretettel emlegette őket.

Nyugodjék békében! Emlékét megőrizzük, és mély fájdalommal búcsúzunk tőle tanítványai nevében.

Temetése 2012. június 15-én 10.30-kor lesz a Fiumei úti temetőben.