Papp Andrea

Magyari Sára
  • Bók
    2020. 11. 5. 06:00

Balázs Géza

Balázs Géza

Cservenka Judit

Cservenka Judit

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

Blankó Miklós

BlankoM

Dede Éva

Dede Éva

Vízkeleti Szilveszter

Vízkeleti Szilveszter

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Takázás
1-45.

Horváth Péter Iván

Magyari Sára 45 nyelvi esszéje

Írások

Szólás-mentés 1–50.

Pomozi Péter

Pomozi Péter 50 írása

Írások

Korrekt troll 1-77.

Halmai Tamás

Halmai Tamás 77 korrektorglosszája

Írások

Nyelv és iskola 1-16.

Kóródi Bence

Kóródi Bence 16 írása

Írások

Kávéházi szeglet 1-26.

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán 26 esszéje

Írások

Borostyánkő 1-88.

Puszay János

Puszay János 88 esszéje

Írások
Hartay Csaba

30 jel Nyelvemre harapva 20.

2012.01.11.nincs hozzászólás

amely arra utal, végképp depresszióba taszított a tél.

– November harmadika óta nem sikerült kinyitni a szemeidet.

– Benőtt, illetve visszahúzódott a hasüregedbe a nemi szerved.

– Lehullott, zúzmarás faleveleket szorongatva, könnyes szemmel ordítod a szürke ég felé: MIÉRT???

– Azért nem jársz társaságba, mert december első napjaiban egy konyhakés segítségével egykedvűen megváltál a jobb lábfejedtől.

– Ha valaki utólag kellemes karácsonyt kíván, hatórás sírógörcs ragad magával.

– Azért is kimész napozni a kertbe. Este ötkor, korom sötétben édesapád sóz körbe a betonplaccon, hogy el tudjon távolítani onnan.

– Csó-ko-lom! – köszönsz vissza meredten január végén annak a néninek, aki még decemberben üdvözölt téged.

– Még egy órával visszaállítasz minden vekkert, hogy már délután háromkor sötétségbe burkolózhass.

– Bármire megesküszöl, hogy csurom véresnek láttad a mikulás ruháját.

– A fészbúkon unalmadban nálad sikeresebb kortársaid adatlapjaid fürkészed, hogy végképp érezd: egy kurva nagy nulla vagyok, egy senki.

– Egyedül iszod a harmadik üveg Éva vermutot – hétfő délelőtt.

– Becézgeted a tablettáidat.

– Egy sötét dokumentumfilm megnézése után azt veszed észre, hogy spontán magömlésed volt.

– Valahogy semmi kedved feloltani a villanyt, ha hazaérsz a munkából.

– Elkezded nézni a valóvilágot, hátha mégis jó.

– Ma már a 18. versedet írod, de valahogy mindnek az lett a címe, hogy “Sötét reménytelenség a fagy torkában”.

– Ébredés után fogat mosol, majd beülsz a vécére, és alaposan kisírod magad.

– Hiába nyomkodod a távirányítót az ablak előtt állva, marad a ködös, kopár táj a botjával hadonászó szomszéd nénivel.

– Nem ugrik be, hogyan kell mosolyogni.

– Egyedül az éltet, hogy egyszer úgyis meghalsz.

– Reggel nyolckor már nem húzod fel a redőnyöket a lakásban, úgyis mindjárt esteledik.

– Boldogságenergiát rendelsz a tévén keresztül.

– Tavaly végre egyedül szilvesztereztél – valamelyik temetőben bolyongva.

– Elhatározod, hogy csakazértis’ boldog leszel, majd elmész hányni.

– Beállítod az ébresztőórát június elsejére.

– Betegség után kutatva addig nyomkodod a hasad, amíg fájni nem kezd. Orvoshoz mész, ahol kiderül, majdnem halálra nyomkodtad magad.

– Órák óta feszülten figyeled a hőmérőt, hátha melegebb lesz nulla foknál.

– Szeretkezés közben is a holocaust foglalkoztat.

– Azon kapod magad, hogy három jégcsapnak bizonygatod, mekkora igazságtalanság a tél.

– Hull a hó! Éljen! Felvágod az ereidet a tompa hólapáttal.

Új hozzászólás