TOVÁBBGONDOLÁSOK SZŰTS ZOLTÁN ONLINE CÍMŰ KÖNYVE KAPCSÁN

Szűts Zoltán internetkutató korunk technokulturális (digitális) világának jelenségeit veszi számba, értelmezi. A kötet igyekszik a technológiai fejlődés (különösen az internet evolúciója) kronológiáját követni, de közben előre-hátra utal, különböző elméleteket villant föl többnyire a magyar nyelvben is ismert (angol) szakkifejezésekkel. A jelenségek kaotikussága nehezen kényszeríthető valamilyen rendezőelvbe, ezért a kötet gondolatmenete szakadozott. A szerző két maga-mentséget is felhoz: „olyan témával foglalkozik, melyet éppen megél, mely a szeme előtt változik” (27), valamint megemlíti a „tudatosan vállalt szelektáló” perspektívát (474). Az előszóban utal arra is, hogy a „miért nem szerepel benne” (22) kezdetű kritikákat örömmel fogadja a munka folytatásához.

Miért online? Azért, mert sok mindent jelent ez a szó a magyarban is. A némi nyelvtani ellentmondással átjött kifejezés általános jelentése: „interneten elérhető tartalom, eszköz, felhasználó”. Az online szó tehát lehet melléknév (online-média), de lehet határozószó is: online vagyok (bekapcsolt, jelenlévő állapotban vagyok).

Sokszor visszatér a könyvben, így a szerző felfogásában az internetkommunikáció vagy online-kommunikáció kettős arculata: vagyis az, hogy a jelenség fölfogható formának és tartalomnak is. Igaza lehet Marshall McLuhannak, amikor azt írja, hogy „a médium maga az üzenet”. Vagyis az internet (világháló) lényege: egyszerre (konvergens) kommunikációs közeg, csatorna (forma, technológia), valamint egyszerre sajátos tartalom(típus). De bármennyire is egyszerre, ezt a két jelenséget, a magyarázat miatt érdemes szétválasztani. Vagyis az egyik oldalon ott áll a technológiai médium (a forma), amely hagyományosból újmédiává alakul, a másik oldalon pedig a sajátos tartalmak, amelyek ugyancsak hagyományos műfajokból továbbfejlődnek (pl. naplóból blog).

Az új világ (online-világ, média) a szerző összefoglalásában: (félig-meddig ismeretlen) multimediális, bináris, nonlineáris online-univerzum.

Ebben az új világban változás figyelhető meg az egyén az egyénhez, az egyén a tömeghez és a tömeg a tömeghez kommunikációs formák, valamint a korábbi aszinkron médiatípusoktól a szinkrón és egyben aszinkron médiatípusok felé való eltolódásban. Az elektronikus média tömeges, a digitális média személyre szabott (my media). A szinkronicitás a jelenlétélményt erősíti, az aszinkron tartalmak pedig a hagyományozódást. Ez a változás körülbelül így ábrázolható:

aszinkron > szinkron műfajok

És az egyes kommunikációs formák esetében:

E-mail: aszinkron, egyén az egyénhez, egyén a tömeghez

Hírcsoport: aszinkron, egyén a tömeghez vagy tömeg a tömeghez

Fórum: üzenőfal, oldal: aszinkron, tömeg a tömeghez, visszakereshető, GYIK (gyakran ismételt kérdések)

Weblap, honlap: aszinkron

Chat: szinkron, interaktív, egyén a tömeghez, tömeg a tömeghez

Online média: push > pull, mass > my media, interakció, proaktivitás

Bár a technológiák tárgyalása jórészt követi a kronológiát, hiányzik egy áttekintő táblázat, amelyet a könyv adataira támaszkodva így képzelnék el:

Bell: telefon (a szóbeliség belép egy kiterjesztett kommunikációs térbe, elkezdődik a másodlagos – jelenlétdeficites – szóbeliség) (1867)

Telefonhírmondó (Puskás Tivadar, hír- és kulturális szolgáltatás egy telefonhálózaton) (1893)

Kalkulátorszolgálat (Kozma László, az elektromos számológép alapötlete) (1938)

Domainnévrendszer (1970)

Internet > internet (a szó megszületése) (1974)

internet (világháló; a szó széleskörű elterjedése) (1983)

web 1.0 (a számítógépek összekapcsolása, információs világháló) (1990—2004)

World Wide Web (Tim Berners-Lee, honlap) (1991)

Surfing the internet (webszörfölés) (1992)

A világháló beépül a társadalom és kultúra mélyebb rétegeibe (1994)

Yahoo! (online tartalomszolgáltató, ingyenes e-mail) (1994)

MP3 (tömörített zenei formátum) (1995)

Google (internetes kereső) (1996)

Blog (internetes napló) (1997)

Mobiltelefon (színes kijelző) (1998)

MSN (online kommunikáció) (1999)

Mobiltelefon (fényképezési lehetőség) (2001)

iPod + MP3 + fájlcsere (zenei könyvtár) (funkcionális előzménye: hordozható táskarádió; hordozható kazettásmagnó: walkman; a digitális korban discman: hordozható CD-lejátszó) (2001)

Wikipédia (a web 2.0 előfutáraként; online, közösségi enciklopédia, közösségi tartalomlétrehozás és crowdsourcing) (2001)

iwiw (2002/2005—2014)

Skype (internetes telefonálás) (2003)

Facebook (2004)

Gmail (ingyenes levelezőrendszer) (2004)

Scolar (Tudományos keresőrendszer) (2004)

Web 2.0 és közösségi média, felhasználók összekapcsolása (2005k.)

Vlog (videoblog) (2005k.)

Okostelefon (iPhone: kijelző, kamera, hálózatra kapcsolódó, gyors internetböngésző, médialejátszás) (2007)

Netflix (funkcionális előzmény: videótéka; online videótéka, médiastreamelő, kölcsönző szolgáltatás; több eszközön elérhető: tévé, számítógép, okostelefon, táblagép, játékkonzol; az online-televíziózás forradalma, ajánlási rendszer, nemlineáris televíziózás, internet és történetmondás találkozása, konvergenciája, letöltés helyett lehívás; megtöri az „ami online, az ingyen van” felfogást) (2007)

Spotify (online zeneszolgáltatás) (2008)

Instagram (alacsony technikai küszöb, önrepezentáció képek segítségével) (2010)

Snapchat (rövid ideig elérhető szöveges és képi üzenet) (2011)

Chatbot (mesterséges intelligenciával rendelkező csevegőprogram: tudakozó, okosotthon-vezérlés, online-rendelés, lelkisegély-nyújtás) (2014)

Pokémon Go (kiterjesztett vagy augmentált valóság, szórakoztató tartalom hoz áttörést egy technológiában) (2014)…

Értelemszerűen vannak hiányok: a mobiltelefon, az sms teljes története; a Yahoo! és a gmail szerepel a könyvben, a freemail viszont nem (holott a levelezőlisták evolúciójában az elsők között áll).

A terminológiai letisztulásra (ha egyáltalán várható ilyen) még várni kell. Ma az egyes angol, magyar és vegyes fogalmakat meglehetősen szabadon, keverten és pontatlanul használjuk. Éppen ezért szükséges néhány fogalmat a helyére tenni. (Természetesen nem föltételezem, hogy a szerző ezeket ne tudná, inkább további magyarázatként teszem meg.) Például az elektromos (elektronikus) és a digitális fogalmait, amelyek a médiumok műszaki alapjait jellemzik. Az elektromos vagy elektronikus annyit jelent, hogy árammal (teleppel, tranzisztorral) működtetett, elektromos jelekkel továbbított, de még mindig analóg információ, szakterülete a híradástechnika, jellemző médiuma a rádió, a televízió. A digitális technológia informatikai alapegységeken (számjegyeken) alapuló információt (szöveg, kép, hang), annak jellemző eszközét, a számítógépet (komputert) jelenti. Ennek a digitális információnak a továbbítása lehetséges a világhálón (interneten). Az online fogalma pedig ennek a digitális információnak a világhálón (interneten) való elérhetőségére utal. Az internet teszi lehetővé a számítógép által mediatizált kommunikációt (CMC – computer-mediated communication). Ennek ellenére keveredik a kettő, például: e-mail, e-book, amely szavakban az e- előtag electronic-ot jelent. Helyesebb lett volna d-vel (digital) jelölni, de ma már mindegy.

A digitalizáció elérte a szövegeket (digitalizált szöveg), a hangokat (digitális hangfelvétel) és a képeket (digitális kép, film); ezáltal új lehetőséget adott az így rögzített szövegek, hangok, képek alakítására (manipulálására), keresésére, mintegy egy új kommunikációs és kulturális korszak nyitányára. Szűts Zoltán helyesen a kommunikáció és a kultúra szoros kapcsolata mellett tör lándzsát (185), amit a világháló metaforái is jeleznek: bábeli könyvtár (Borges), pillangóhatás, hatlépésnyi távolság (az első irodalmi forrás: Karinthy Frigyes), illetve a sebesség metaforája (virális tartalom); de felhasznál, idéz olyan elméleteket is, mint a káoszelmélet, rizóma-struktúra, flow, mémelmélet.

Utóbbinál meg kell állni, mert bántóan leegyszerűsítő és félrevezető a mém-felfogásnak az internetes mém-jelenségre való átvitele. Mert mi a mém? A szerző helyesen határozza meg Dawkins nyomán (elméletnek nem is nevezném, inkább elképzelésnek): Gondolatoknak legkisebb, még vagy már önmagában is értelmes szöveges, képi vagy multimediális egysége, amely megbízhatóan és termékenyen másolódik az egyik emberi agyból a másikba (394). És itt is előhozható az, amit az online-kommunikáció forma és tartalom kettőssége kapcsán említettem. A mémek formailag hordozókra (érzékelhető formára) települnek: kép, szöveg, termék (tárgy), rítus (szokás); tartalmilag pedig sokfélék lehetnek: alapvetően a kulturális és nyelvi hagyomány, tudás elemei, és szimbólumok, utalások (referenciák). Jellemzően a folklór viselkedését mutatják, ezért terjedésük erőteljesen a (régi-új) szóbeliséghez, aktualitásokhoz kötődő; sebessége változó, kaotikus.

Meglátásom szerint azonban különbséget kell tenni a mémek elméleti (elvont) és gyakorlati (a valóságban megjelenő) fogalma között. A mém ugyanis elvont kategória, a mém nem látható, nem hallható. Az elvont és a konkrét ellentétéről van szó. Hasonlít a folklorisztikában tárgyalt invariáns—variáns megkülönböztetésre vagy a pszichológiában tárgyalt prototípusra (elvont alapesetre). Ugyancsak hasonló jellegű megkülönböztetés van a mondattanban a rendszermondat és szövegmondat között, a szövegtanban pedig magszöveg vagy prototipikus szöveg (invariáns) és a valódi, létező szöveg között.

Egyébként komolyan fölvethető, hogy valójában mond-e újat a genetika mintájára alkotott mém-felfogás a folklór-terjedés elméleteihez képest. A mémszerű (egyébként folklórszerű) terjedés az internet minden információjára igaz. Az internetes mémek ennek csak egy sajátos alműfaját jelentik: online és virálisan terjednek, többnyire tömegkulturális (popkulturális) referenciákat, egyszerű, ismétlődő, humoros tartalmakat jelenítenek meg rövid szöveg, kép, videó, hanganyag formájában. További jellemzőjük: a remix vagy mashup.

Az internetes mém megnevezés tehát félrevezető. Valójában (multimediális) kisszövegről (nanoszövegről) van szó, amelyek emlékeztetnek a karikatúra változatos műfajaira, a gyermekirodalom kép+szó vagy az általam korábban a tetoválásszövegek között leírt ábratext, ábraszöveg műfajára.

A könyvben említett forma—tartalom viszonyt így foglalnám össze:

Online-kommunikáció (internet)

Forma	Tartalom
kommunikációs közeg, csatorna, technológia hagyományos > újmédia	konkrét tartalom, műfajok
aszinkron > szinkron konvergencia „a médium maga az üzenet” (McLuhan)

Mém

Forma	Tartalom
hordozó, forma (kép, szöveg, tárgy, rítus)	kulturális és nyelvi hagyomány tudáselem szimbólum utalás

A mém megjelenési formája

Elmélet (elvont forma)	Gyakorlat (megjelenés)
a rendszer eleme, „mag”, absztrakt, invariáns, prototípus	variáns, (valódi) kép-nyelv szöveg montázs, remix

A folklór jellemzők sajátos netfolklór formájában jelennek meg. Ezt a jelenséget a folklór továbbélését tárgyaló (neo)folklorizmus címén tárgyalják. Egy másik internetes folklórjellemző: a folksonomy, vagyis népi osztályozás (a folk és a taxonomy szavakból; a címkézés együttműködésen alapuló folyamata). Sőt, folklorisztikus jellemzőket mutat maga a web 2.0 világának online részvételi kultúrája, participatív magatartása.

Az online világ egyik fő jellemzője, ezért kulcsszava: a konvergencia. Az internet konvergens közeg. A konvergencia „jellemző mind a fizikai produktumok (például kommunikációs eszközök és hálózatok), mind a nem fizikai képződmények (például adatbázisok, kommmunikációs csatornák, tartalomelosztó rendszerek) szintjén.” (397) A technológiai konvergencia a telekommunikáció, a tömegkommunikáció és az internet összekapcsolódását jelenti, az eszközök konvergenciájának jelképe a képernyők (mobiltelefon, televízió, számítógép) egységesülése az okostelefonban, de zajlik az életszférák konvergenciája: a magán—nyilvános–üzleti—kulturális—szórakozási szférák összekapcsolódása (178); és én teszem hozzá: a nyelvi létmódok, a műfajok, valamint sajnálatos módon a közszolgálati és kereskedelmi média összemosódása. Az eszközök térbeli elhelyezésének szimbolikája is mutat konvergenciát. A hagyományos népi kultúrában létrejött a lakásban (tisztaszobában) a szent sarok. A televízió megjelenésével a lakás központi helyére, többnyire a szent sarokba költözött „házioltár” funkcióban a készülék; s köréje gyűlt esténként a szomszédság, a család. (Hasonló jelenség a rádió megszületésekor is megfigyelhető volt.) A számítógép eleinte többnyire a gyerekeknél (mint játékszer), majd a szülők munkaasztalán foglalt helyet, de a médiakonvergencia hatására egy nagy központ képernyője ismét a lakás középpontjába kerül a televízió helyére, házioltár szerepben, és mellette kis „mellékállomások” bukkannak fel (gyerekszobában, dolgozószobában, konyhában).

A konvergencia újabb példája lehetne az sms és a chat. Mindkettő rövid üzenetküldési lehetőség, de az első még a telekommunikációhoz tartozik, mert telefonok között működik, a második pedig már az interneten:

sms – internetes kapcsolat nélküli üzenetküldés (telekommunikáció, telefonok között)

chat – (instant messaging) interneten egyazon alkalmazáson belül szinkron kommunikációs csatorna,  one-to-one, many-to-many

Az online-világ további alapszava még: szimulákrum, Baudrillard fogalma a 20. sz. második felétől a világot helyettesítő modellekre, szimulációkra, hipervalóságra. „Ezek olyan rendszereket generálnak, amelyek nem egyszerűen elrejtik, hanem a tömegkommunikáció (…) és a digitális technológia modelljeit és kódjait használva létrehozzák a valóságot… (…) a valóság ma valóságosabb, mint a valós…” (239) S ez a kiterjesztett, augmentált valóság.

*

Az online-világ további tárgyalt jelenségei a könyvben (betűrendbe állítva):

Big Data – nagy, komplex adathalmaz és annak feldolgozása (kommunikációs, szemantikai, analitikai, adattárolási, hozzáférési kihívás); jellemzője a 3V: mennyiség (volume), sebesség (velocity), változatosság (variety)

blog – egy bejegyzéssel periodikusan bővülő, a közösség számára hozzászólási lehetőséget biztosító weboldal (257)

címkézés (tagging) – (népi) osztályozó, jelentéstágító funkció, speciális formája: hashtag

crowdsourcing – önkéntes online (pro)aktivitás, részvétel egy konkrét cél érdekében; együttműködés, közösségi ötletbörze, véleményező munka; kapcsolódik a crowdfunding és a sharing economy fogalmával (452), „tudományos vonulata a citizen science, mely részvételi, nyílt vagy amatőr tudományként is értelmezhető” (454)

cyberbullying – internetes zaklatás a csúfolástól a fenyegetésig (331)

digitális demencia – a digitális memória tehermentesít, a memória kiszervezése azonban digitális demenciához, leépüléshez vezethet (391)

e-book – a hagyományos könyv szimulációja

e-learning – új tanulási forma a hagyományos olvasás-írás-számolás helyett, jellemzője a 4C: collaboration, curiosity, complexity (együttműködés, kíváncsiság, komplexitás, kreativitás)

Facebook – közösségi oldal, kommunikációs csatorna és médium, valamint csevergőapplikáció (instant üzenetváltás). Könnyen elérhető platform, amelyet a felhasználók töltenek fel tartalommal. A publikációs és kommunikációs lehetőségért pedig adataikkal fizetnek.

hiperdimenzionalitás – téren-időn való felülemelkedés (219)

influenszer – online véleményvezér (Instagram, Twitter, blogoszféra)

kiterjesztett vagy augmentált valóság (AR) –  a virtuális valóság tárgyi világra történő rétegzése; a tárgyi világba virtuális tárgyak valós időben épülnek be. Eszközfüggő, technikailag determinált, konvergens, okostelefon, film, könyv kontextusában is megjelenik. Adott földrajzi, GPS-markerek környezetében működik.

megfigyelés – az online kommunikáció és média az üzleti célú megfigyelés terepe; cél a profitnövelés nem pedig a totális megfigyelés

netsemlegesség – az internetszolgáltatók és a kormányok az interneten továbbított adatot egyenrangúan kezelik, elméletben nem diszkriminálhat felhasználó, tartalom oldal, platform, alkalmazás, eszköz, kommunikációs forma között

nyilvánosság – a társadalmat alkotó szereplők (polgárok) és az állam közötti közvetítő közeg; spontán, illetve intézményesített tér; a modern társadalomban a tömegkommunikáció; újdonság, hogy a magán és a nyilvános szféra egybemosódik

online múlt (digitális lábnyom): a világhálóra (közösségi médiába) feltöltött kép, bejegyzés, hozzászólás, állapotfrissítés

prosumer – a tartalomfogyasztó és egyúttal tartalomlétrehozó személy

sharing economy – közösségi gazdaság (a birtoklást a megosztás váltja fel, pl. telekocsirendszer)

surveillance – internetes megfigyelés (467)

szelfizés – a képi fordulat újabb állomása (McLuhan: Nárcisz történetének lehetséges olvasata: az embert elbűvölte a saját kiterjesztése más anyagba – a médiába)

trollkodás – az internetes párbeszéd, vita megzavarása

újmédia – hagyományos tömegkommunikáció (nyomtatott sajtó, rádió, televízió), film, számítógépek, okostelefonok összekapcsolódása

véleménybuborék – a saját, azonos vélemények halmaza, amelyben az egyén él (az egyént a saját, vele azonos véleményen lévők veszik körül)

viralitás – gyors (vírusszerű) terjedés; egy adott információs egység (szöveg, kép, hang, videó) rövid idő alatt maximális nyilvánosságot kap (232)

virtualizáció – online környezetben elérhetővé tett tartalmak folyamata

WAP – világháló tartalmai egyszerűsített változata (mellékutas, zsákutcás média)

*

A szerző nem technopesszimista és nem technooptimista, korrekt módon törekszik az internet világának ellentmondásait (előnyeit, hátrányait) bemutatni. Alapállása azonban az, hogy az internet minden tudatos tervezés ellenére kiszámíthatatlanul működik. Néhány árnyalt, ellentmondásos jelenség szembeállítása a kötet példái, illetve egyéb példák alapján:

Sebesség: Minden új technológia a sebesség növelését szolgálja. (221) – Freund Tamás: „Ma viszont az információrobbanás: a telefon, a rádió, a televízió, a videó, az internet, a távjelenlét korszakát éljük. Ez alig 100 év alatt zajlott le, s az agy ilyen rövid idő alatt képtelen alkalmazkodni egy ennyire megváltozott információs környezethez, hiszen a biológiai adaptációhoz az kell, hogy valamilyen spontán genetikai változás előnyösnek bizonyuljon a megbirkózási folyamatban, ha a szelektálódás is ez irányba mutat, akkor ezek stabilizálódnak a közösségben.”

Gondolkodó gép: Míg Z. Karvalics (433) szerint a gondolkodó gép metaforája értelmetlen, félrevezető, diskurzusromboló – Szűts Zoltán példát hoz rá, hogy taníthatják meg a gépet (chatbotot) agresszív, intoleráns kommunikációra; hogy a gépek kifejlesztettek egy saját nyelvet; valamint, hogy érzelmi kötődés alakulhat ki a géppel.

Megfigyelés: Egyik szerző megnyugtat, hogy az internetes megfigyelés csak üzleti célú, miért lenne érdekes Ön vagy én – ha azonban ellenőrizetlen, bárki végezheti (469), akkor talán mégsincs rendben.

Olvasás: A képernyőről való olvasást (289) egyes szerzők nem értékelik különösnek, bár sajátosságait leírják. – Ezzel szemben hangsúlyozni kell, hogy a hagyományos olvasás lineáris, valamint haptikus (tapintási ingert is magában foglaló), a képernyőről való olvasás azonban nonlineáris (290), és nem haptikus, tehát igenis sajátos. Különösen, ha hozzátesszük, hogy a történetmondásnak (storytelling) fontos szerepe van a kultúrában: a lineáris történet leköti és stabilizálja a világot (290), s ha ez megszűnik…

Információ: Vannak, akik örvendeznek a korlátlan információnak. – Ám létezik az információs túltelítettség: amikor kezelhetetlenül sok tartalom válik hozzáférhetővé, és nehéz köztük a szelektálás (347), s ekkor megjelenhet a digitális demencia.

Technológiai fejlődés: A technooptimisták maradéktalanul örülnek a technológiai fejlődésnek. – Érdemes tudatosítanuk, hogy az új, túlzottan vagy rosszul használt technológiák veszélyt jelenthetnek. Példa erre a röntgen: az 1950-es években (még nem tudván a sugárzás káros hatásáról) Amerikában röntgen-partikat szerveztek, sőt a cipőboltban röntgennel világították át a lábakat. (391)

Felejtés: Az internet világa mindent megőriz, minden előkereshető, tehát nem szükséges a mentés, tárolás, lejegyzés. – Ez az internet „mélyrétegeiben” lehetséges, de az internetes tartalmak viszonylag gyorsan elavulnak, az adatok elérhetetlenné válnak, eltűnnek. Egy példa: A 2000. évi olimpia 150 weboldalából egy évtizeddel később egy sem volt elérhető (366).

*

Végül nem árt tudatosítani, hogy a fejlődés nem egyenesvonalú (most nem térnénk ki arra, hogy Hamvas Béla szerint fejlődés nincs is). A könyv példái a korábbi korszakok technológiájának feléledésére: a rádió elterjedése újra divatba hozta a primitívebb technikájú gramofont; a nyomtatás feltalálása megindította a kéziratos magyar irodalmat (298), bár én inkább arra gyanakszom, hogy egyszerűen csak több kézirat maradt fenn azóta. De például kézírás reneszánsza felfedezhető a kalligráfia továbbélésében, azután kicsit feltámadt a diafilm, a hagyományos fekete-fehér fényképezés is.

Az online-világra (formára és tartalomra) összefoglalásképpen annyit mondhatunk: hogy nincs új a nap alatt, mindennek van előzménye vagy legalábbis analógiája, párhuzama, de most a technológiai újítások fokozottan és gyorsultan jelentkeznek, hatásaik nem mindig nyilvánvalóak. Csak egy dolog tűnik bizonyosnak: az ember alapvetően nem változik. Ha azonban a technológia befolyásolja az evolúciót (beszélnek is tervezett evolúcióról), nem árt óvatosnak lenni. (Szűts Zoltán: Online. Az internetes kommunikáció és média története, elmélete és jelenségei. Wolters Kluwer, Budapest, 2018. 487 oldal.)