Vajon ki a világ legnagyobb költője? Természetesen Arany János. Már a neve is különleges, hát még a versei milyen izgalmasak! Vajon miért?

Hány szót ismerünk, hány szót használunk? Amióta gondolkodunk a nyelvről, a legizgalmasabb kérdés az: hány szót ismerünk, hány szót használunk? Mivel ez egyetlen élő ember estében sem mérhető fel, a tudományos problémákat (mármint azt: hogy mi is valójában a szó) leszámítva a lezárt írói-költői életművekhez fordulunk.

Nagykőrösi gyerekként valaha – igen régen – áhítattal nézegettem a Hősök terén a kőpadot, amely őrzi a költő itt töltött első napjainak helyét, megbámultam a templomkertben lévő szobrát, megszámoltam rajta az ökröket, később a Gimnáziumban lévő Arany-szobában Törös tanár úr magyarázatával megcsodáltam szép kézírását.

Kétszáz éve született a Toldi és A walesi bárdok költője. Az emberek többsége így ismeri, pedig költői életműve óriási és sokrétű, hasonlóképpen a költészetével foglalkozó szakirodalom is hatalmas, nehéz újat mondani. Arany humoráról is sokan írtak, régebben és az újabb időkben is. Azt mondhatjuk, hogy humora is sokrétű, s mivel Aranynak van egy sajátos humorfelfogása, nevezzük most inkább a humort szellemességnek.