Skip to main content

Kis ország – nagy stratégia. Az észt nyelvstratégia tanulságai

Pomozi Péter - 2011. 12. 05.

Mégis, vagy talán épp ezért, Észtországban jóval nagyobb jelentősége van a hivatalos, államilag támogatott nyelvstratégiának, mint idehaza. A legalapvetőbb különbség ironikus-lakonikusan három szóval is kifejezhető: Észtországban van ilyen. Magyarországon, áldozatkész nyelvészek évtizedes munkájától függetlenül még mindig nem jött el az ideje egy központilag koordinált, hosszú távra tervezett, – és, ami a váratlan magyar költségvetési átcsoportosításokat ismerve cseppet sem mellékes – hosszú távon biztonságosan finanszírozott nyelvstratégiai programnak. Nézzük hát, milyen egy nyelvstratégia, ami már nyolcadik éve sikeresen működik.
Az észt nyelvstratégiában a dolgok a helyén vannak: van nyelvtörvény, új változatát épp idén február 23-án fogadta el az Észt országgyűlés, amely negyvenhat letisztult paragrafusban világosan kijelöli az észt köznyelv és az észt jelnyelv helyét, emellett világosan támogatja a regionális nyelvváltozatokat (nyelvjárások, helyi irodalmi normák) is, sőt magában foglal számos, a kisebbségi nyelvhasználatra vonatkozó garanciát is. Aki a Kárpát-medencében úgy gondolja, egy nyelvtörvény csak áldatlan, rossz dolog lehet, az észt nyelvtörvényt átolvasva rájön, alaposat tévedett.
A nyelvtörvény mellett, jobban mondva annak rendelkezéseiből fakadóan van éves periódusokra bontott gyakorlati nyelvstratégia, ennek pontos neve Az észt nyelv fejlesztési terve. Egy elfogadott terv hét évre szól, idén épp a második hétéves időszak kezdődött el. Ez a fejlesztési terv a társadalom ás az államigazgatás teljes köz-és kisebbségi, ill. nyelvjárási nyelvhasználatát átfogó koncepció, szakterületekre bontott feladatcsoportokkal, a feladatok elvégzésében közreműködő tudományos és társadalmi műhelyek megjelölésével, és nem lehet eléggé hangsúlyozni: az egyes feladatcsoportokhoz rendelt pontos költségvetéssel. (Hogy mekkora összegekkel, azt inkább nem számszerűsítem gyengébb idegzetű honfitársaim kedvéért, elég annyi, ha 14 millió magyar sikeres nyelvi jövőjére áldozna a magyar állam ugyanennyit, azt hiszem, mindenki elégedett lenne. Aki mégis szeretné böngészni a pontos nyelvi és költségvetési adatokat, az a hamarosan megjelenő Kis nyelv – nagy stratégia, Az észt nyelvpolitikai modell c. ELTE-kiadványt lapozva ezt majd megteheti. A kis kötet iránt érdeklődjék a peterpomozi@gmail.com címen. Kedvcsinálónak felsorolom a fejlesztési terv feladatcsoportjait, melyekhez egyenként komoly költségvetési támogatás járul (a feladatcsoportok neve nem azonos a cselekvési terv fejezetcímeivel):
1. Az írott norma egységének, közérthetőségének, cél- és korszerűségének garanciái
2. Az észt nyelv tudományos kutatása és a nyelvi adatbázisok
3. Az észt nyelvtechnológiai háttér támogatás fejlesztése
4. A magas észt nyelvi kompetencia garanciái, a pozitív attitűdök kialakítása, az észt nyelv az észt tannyelvű közoktatásban
5. Az észt nyelvismeret garantálása és az észt nyelvvel szembeni pozitív attitűd kialakítása a nem észtnyelvű közoktatásban
6. A szakmunkástanulók észt nyelvi tudásszintjének biztosítása
7. Az észtnyelvűség megőrzése, megbecsülése és fejlesztése a felsőoktatásban és a tudományos tevékenységben
8. Az észt nyelv területi változatainak fejlesztése Észtországban
9. A külföldön élő észtek anyanyelvőrzésének támogatása
10. A jelnyelvet használó és más különleges nyelvi szükségletű emberek nyelvhasználatának támogatása
11. Az észt nyelv fejlesztése idegen nyelvi közegben és az észt nyelv nemzetközi jelenlétének biztosítása
12. A nyelvtörvény betartásának ellenőrzése
13. Nyelvi presztízstervezés
Néhány apró (háttér)megjegyzést érdemes hozzáfűzni a felsorolt pontokhoz. Az egyes pont három nagy részre bomlik, köznyelv-, szaknyelv- és névtervezésre. A kiemelt célok egyike, hogy minden tudományos területnek megszülessen a periódus végéig a maga terminológiai szótára, és ezek az anyagok közös adatbázisban is helyet kapjanak. Azaz egyetlen használati szférát sem szabad feladni! De nem a világangol helyett, hanem mellett. A második pont olvastakor egy magyar-észt kötődésű nyelvész egyik szeme sír, a másik meg nevet. Azt a teljes egyetemi és akadémiai nyelvtudományi potenciált átfogó stratégiát, melynek eredményeképp évről-évre újabb korszerű egy- és többnyelvű nagyszótárak, nyelvi kézikönyvek, nyelvjárási, szociolingvisztikai és egyéb anyagok jelennek meg, gyarapodnak a kutatói és a közérdekű nyelvi adatbázisok, csak csodálni lehet. Szomorú zárójel: magyar-észt nagyszótár is van másfél éve, észt-magyar nincs… Mert logikus lenne, hogy utóbbi nálunk jelenjék meg. Pénz, pénz, pénz, sóhajthatnánk ismét.
A nyelvtechnológiát tekintve az észt nyelv a világ nyelveinek elitklubjába tartozik, de a fejlődés nem áll meg a beszédfelismerő és a fordító eszközök tökéletesítésében. A negyedik kérdés egyszerű, minél igényesebb, gazdagabb nyelvet sajátítson el az érettségiig eljutó gyermek, s ennek összes oktatás-módszertani és tananyagbeli vonzatával próbál számolni a fejlesztési terv. Az ötödik és hatodik pont egy speciális észt nyelvpolitikai kérdésre hívja fel a figyelmet: a szovjet-orosz kolonizáció eredményeképp még mindig jelentős azon oroszajkúak száma, akik nyelvileg nem integrálódtak a közéletbe, nem váltak kétnyelvűvé. Ezek és az orosz tannyelvű iskolarendszer kérdéseit is taglalják e pontok. A hetedik pont az elitképzés angolnyelvűsödését hivatott ellensúlyozni azzal, hogy a legmagasabb akadémiai szintig bezárólag az észt-angol egyensúly megőrzését óhajtja szolgálni, ill. – ebben kétszeresen is van tanulnivalónk – az egyébként nagyon is hatékony észt tudománymetria anglomániai hibáit is felróva az észt nyelvű tudományos kiadványok nemzetközi tudománymetriai beágyazottságának radikális javítását célozza.
A nyolcadik pont szellemiségéhez inkább szó szerint idézek a fejlesztési terv 7.1.1. alpontjából  „Az észt nyelv fejlesztési terve 2004–2010” c. dokumentum célul tűzte ki, hogy megfelelő feltételeket teremtsen az észt nyelv területi változatainak használatához, és kulturális értékként való megőrzéséhez, úgyis mint az észt köznyelv fejlesztésének forrásához és a helyi észt identitás hordozójához. Ez a cél továbbra is időszerű. Az észt nyelvjárások, azaz a területi változatok az észt kulturális örökség részei, az észt szaknyelv, különösen a szakterminológia nélkülözhetetlen forrásai, a vidékfejlesztés és a helyi identitás fontos alkotóelemei, és az észt nyelv általános vitalitásának forrásai.” Szeretném megérni, hogy zalai, palóc vagy épp moldvai gyerekek egyszer saját, gyönyörűséges helytörténeti olvasókönyvet vehetnek kézbe. Az anyanyelvjárásukon.
A fennmaradó öt pont az emigráció diaszpóráinak és az új munkavállalói hullámnak a nyelvével, ezen kívül a jelnyelvhasználat segítésével és a presztízstervezéssel foglalkozik. A méltányosság kedvéért említsük meg, a magyar nyelvstratégia talán egyetlen gyakorlatilag is jól menedzselt területe a jelnyelvhasználat, egyes mutatók tekintetében itt jóval megelőzzük Észtországot, pl. a közszolgálati műsorszórás jelnyelvi elérhetőségében. A részt vevő szakterületek koordinálásában, a finanszírozás biztonságában azonban itt is lenne mit ellesnünk északi nyelvrokonainktól.
Az észt értelmiség viszonylagos konszenzushoz vezető hosszú viták során megértette, hogy sikeres ország, sikeres nemzet nem létezik sikeres nyelv nélkül. Épp ezért az ennek gyümölcsét bemutató Kis nyelv – nagy stratégia, Az észt nyelvpolitikai modell c. kötet döntéshozóknak és nyelvészeknek, anyanyelvtanároknak egyaránt érdekes olvasmány lehet.

Nincs hozzászólás!

Your Email address will not be published.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

x