Középkorú lett lapunk
„[Feladatunk, hogy] megtanítsuk a magyar emberek száz és százezreit anyanyelvünk tudatos és pontos használatára.
„[Feladatunk, hogy] megtanítsuk a magyar emberek száz és százezreit anyanyelvünk tudatos és pontos használatára.
A magyar népi műveltség a régi és a letűnt korok, így a sámánhit számos emlékét is őrzi. Ezekből nyújtok át egy csokorra valót most nektek. Hová bújtak, hogyan maradtak ezek fenn? Ez sem titok többé.
Átlépi-e az illem határát az, aki pajzánságot követ el, vagyis pajzánkodik, pajzánul viselkedik?
„Csakhamar ott tartottunk, hogy ha az ember tökéletes akart lenni, utánozni volt kénytelen a gépeket és a műveket, amik egykor az embert utánozták.”
Hogy kerül az egyik legszentebb írásos nyelvemlékünk, a Halotti beszéd egyáltalán egy trendi nyelvi blogba? S miért éppen októberben fontos ez? Blogozzuk ki a szálakat együtt.
A mai játékos szótörténet mi másról is szólna, mint a suliról, az iskoláról? Nyakunkon a tanévkezdés.
„Nem kell megszólítás, se semmi cécó, / és az se baj, ha nincsen ékezet, / csak kebelembe vésődjék e négy szó, / hogy: Önnek új levele érkezett!”
Még az egynyelvű magyar szótárak szerkesztőjeként dolgoztam, mikor a kiadó igazgatójának azt javasoltam, csináljunk elválasztási szótárt. – Mit? Elválasztani mindenki tud – válaszolta. Biztos ez?
Zugló egyik kis zugában vagy éppenséggel szugában, egy eldugott zegzugában, szegletében-szugában, zegezugában találjuk a Szugló utcát régestelen rég óta, amióta a világ csak világ. Szándékos a részemről a hasonló csengésű szavak hosszú felsorolása, ízlelgessétek ezeket, mintha jó magyar bort kóstolgatnátok, mert szükségetek lesz rá virtuálisan.
A mesékben számos olyan szó vagy mesefordulat akad, amelynek az értelme nem világos.