A Herman Ottó-emlékév (2014) szervezői felszólítottak, hogy szigorúan öt percben beszéljek a magyar nyelv káráról. Szabó T. Anna jobban járt, neki a nyelv hasznáról kellett beszélnie. Nem tudtam komolyan venni, ezt mondtam.
Egy cikkben olvasom: „A támogatási szerződésben … szereplő kelenföldi intermodális csomópont elvileg már az utasforgalmi próbaüzemének is előfeltétele lett volna…” Ez vajon mit jelent?
A szombathelyi lapban van egy ún. sms-véleményvonal. 90 forintért bárki küldhet sms-t, és azt szerkesztve (mint írják: közölhető nyelvezettel) közzéteszik.
Idézetek, melyeket más anyanyelvűek mondtak a magyar nyelvről.
A kilencvenes években gombamód szaporodásnak indult felsőoktatási szakok, szakirányok többsége kimódoltan hosszú szó vagy szószerkezet.
Kalandfilmekről lesz szó – hagyományos és sokkoló naturalizmusba, valamint fantasyba hajló filmekről, amelyekben különleges nyelvek, nyelvi helyzetek jelennek meg.
Pável Ágoston (Vashidegkút, 1886. augusztus 28.– Szombathely, 1946. január 2.) nyelvész, néprajzkutató, költő.
Kaposvári családi körben megismerkedtem a hatlapos, Kaposváron hatlapúnak nevezett süteménnyel.
A szerző ezért az írásáért 2014. szeptember 7-én a balatonfüredi Anna Grand Hotelben vette át a Bertha Bulcsu-emlékdíjat.
„Este van, este van: kiki nyúgalomba! / Feketén bólingat az eperfa lombja, / Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak, / Nagyot koppan akkor, azután elhallgat. / Mintha lába kelne valamennyi rögnek, / Lomha földi békák szanaszét görögnek, / Csapong a denevér az ereszt sodorván, / Rikoltoz a bagoly, csonka, régi tornyán…”