Balázs Géza
A be- igekötő mint a módosult tudatállapot jelölője (169.)
Nádasdy Ádám figyelt föl arra, hogy a be- igekötő új funkciói között felbukkan vagy megerősödik a szubmerzív, azaz a cselekvésben való elmélyülést, illetve egy eltérő tudatállapotba való kerülést (abban való elmerülést) jelentő funkció. Mintha csak valamiféle nagy társadalmi szükséglet lenne a tudatállapot-váltás, szélsőségesebb esetben a transzba esés. Alappéldája a berévül: teljes révületbe esik. Korábban elegendő […]
Utószilveszter (168.)
A nyelvi viccek sajátos változata az összerántott szóösszetételekkel keletkeztetett szavak. A sorozat úgy kezdődik: Hogy hívják…?
Régi és mai nyelvtan (167.)
Két nyelvtankönyv van előttem. Két korszak lenyomata. Az első zöldes borítójú, vékony, tenyérben elférő, amelyikből én is tanultam: Magyar nyelvtan 7., Hernádi Sándor és Szemere Gyula (Kossuth-díjas) munkája 1969-ből. A másik napjainkban, 2020-ban megjelent, nagy alakú, címlapján játékos karikatúrával: Nyelvtan és helyesírás munkatankönyv Széplaki Erzsébet érdemes tankönyvírótól. Érdekes, hogy alaptantervek, kerettantervek ide-oda, a két könyv […]
Anyanyelvi liget (166.)
Anyanyelvi ligetet álmodott Korzenszky Richárd atya a Balaton fölé magasodó tihanyi hegy tetejére. Mint írja, „az anyanyelvi vagy pünkösdi liget egy nyelvi labirintust szimbolizál, amelyben a bábeli nyelvzavar ellenére van lehetőség a megértésre, hiszen számos népnél és nyelvben szerepel ugyanaz a gondolat: Nyelvében él a nemzet”. Majd így folytatja: „A bábeli nyelvzavar szimbolikus képe a […]
Parazita eszmék, fertőző rendszerek (165.)
Nem elég, hogy szórványban, diaszpórában és a mai magyar beszédben elvesznek egyes szavak, ahogy a költők mondják, feslenek, elbitangolnak, ezzel veszélyeztetve az anyanyelvet, hanem most már a nyelvtudomány is teljes fegyverzettel nekiment az anyanyelvnek. A nyelvművelést már korábban áltudománynak, sarlatánságnak nevezték, most viszont kiderült, hogy a trendi nemzetközi kutatások szerint magyar nyelv és anyanyelv voltaképpen […]
Az örök Egri csillagok (164.)
A regényt mindenki ismeri, mostanság kevesebben olvassák, de a kötelező olvasmányok közül még mindig a legtöbben.
Kínálás (163.)
Érdekes, hogy a kínálás népszokását még alig vizsgálták. Pedig minden jól indult. Hagyományos, szép székely kínálásokat közöl az idén 150 éves Magyar Nyelvőr című folyóirat első évfolyamában, 1872-ben: Inkább a has hasadjon, mint étel maradjon. De ezt bíz elkőtssük! Valahogy megbirkózunk vele. Azért készítették, hogy elkeljen. Ha csak így tudsz enni, ne mondd el senkinek. […]