Skip to main content

Értékvállalás járvány idején egy rádiós műsor tükrében

Magyari Sára - 2020. 05. 18.

Kulcsszó: értékrend – értékrendszer – bináris oppozíciók – értékek: természet, hit, idő, család – félelem – értéktelenségek

Bevezető

A Bukaresti Rádió magyar adása április elején indította útjára azt a rovatát, amelynek címe Jó szó embert próbáló időben, és amelyben főként romániai, de magyarországi, illetve amerikai magyar értelmiségiek, ismert emberek szólnak a hallgatósághoz – a beszéd erejével segítve, támogatva. Az intézmény honlapján a következő bevezetőt olvashatjuk: „Mentális egészséget támogató kezdeményezésünk bátorítást, bizalmat, reményt ad. Megszólaltatunk olyan embereket, kiknek szavaiból erő meríthető. A cél megláttatni a jelenlegi világhelyzet lehetőségeit, fenntartva a mindennapi derűt, nyugalmat és józan optimizmust. Nagy bizonytalanságok közepette különösen fontos a jó szó. Táplál, kiemel, lelkesít. Billenjünk helyre!” (bukarestiradio.ro)

Arra voltam kíváncsi, hogy a több mint egy hónapja tartó sorozat, amelynek alapeleme a jó szó, milyen értékek mellett foglal állást, melyek azok az értéktelenségek, amelyekkel szembe helyezkednek a megszólalók, milyen kérdések, problémák foglalkoztatják ezeket az embereket, kimutatható-e valamilyen értékrendszer körvonalazódása a beszédek során, illetve érzékelhető-e valamilyen különbség a férfi–női szövegek között.

Módszertani lépések

A korpuszba összesen 31 beszéd került be 2020. április 6. és május 14. közötti időszakból; a rovat hétfőtől péntekig hallható. Ezek közül néhányat még nem sugárzott az adó a dolgozat elkészítésének idejében, azaz 28 szöveg volt nyilvánosan hallható mindeddig. A beszédek átlaghossza 2 perc és 30 másodperc; nemi megoszlás szerint 15 férfi és 16 nő bátorító szövege hallható. Foglalkozás szerinti megoszlásban: lelkészek, pszichológusok, tanácsadók, művészek (zenészek, táncosok, képzőművészek, írók, költők), kutatók, egyetemi oktatók, pedagógusok, tanárok; állatorvos, biológus, lovas-íjász. Földrajzi megközelítésben a megszólalok dominánsan romániaiak Bukaresttől Marosvásárhelyig, Brassótól Temesvárig, Kolozsvártól Déváig, zömével a Székelyföldről, de magyarországi és New York-i felszólalókat is hallhattunk.

A dolgozatba azokat az értékeket emelem be, amelyek legalább háromszor történik utalás a rovatban, így megközelítőleg 10%-os a megjelenésük.

Krízishelyzetben antropológiai sajátunk, hogy megoldásokat keresünk a kialakult helyzetre, valamint az egyik alapvető magatartásunk a folyamatos kérdezés: miért történik ez velünk? Ki a felelős? Miért pont most, miért pont velem történik mindez? A rádiós anyagban is visszaköszönnek ezek a kérdések, ezek a problémák.

A 31 szöveget komparatív elemzésnek vetettem alá, majd olyan szövegvizsgálatot végeztem, mely tartalomelemzést tesz lehetővé, amennyiben korpusz-központú megközelítést (Balaskó 2005) alkalmazok. Ez utóbbi vizsgálati módszer a konkrét szövegmintából indul ki, elméletektől függetlenül próbál általánosításokat megfogalmazni a gyűjtött anyag vizsgálata, elemzése során. Tehát nem előre megfogalmazott hipotézisekkel indultam neki az elemzésnek, hanem a beszédek meghallgatás után arra törekedtem, hogy a körvonalazódó értékekre világítsak rá, illetve azokra a dichotómikus megközelítésekre, amelyek szintén antropológiai jellemzőnknek tekinthetők.

Elméleti keret

Az értékrendszerek vizsgálata elvezet világkép-vizsgálatok elméleteihez. Ennek egyik tétele a Claude Lévi-Strauss (1969) megfigyelése, mely szerint a mindennapi gondolkodásmód alapján az emberek bizonyos bináris oppozíciók mentén észlelik a környező világot, azaz mentálisan megteremtenek egy olyan valóságot, amely egymást kiegészítő ellentétpárokon alapszik: sarkítva a környezetünket jó–rossz, szép–csúnya, mienk–idegen ellentétpárokban érzékeljük. Ez az ellentétezés a rádiós műsorban is körvonalazódik: az egyik oldalon a járvány, a hatalmi rendelkezések ellenségként jelennek meg, a másik oldalon a nyugalom, az emberi utak pedig életlehetőségekként körvonalazódnak.

Ha az értékrend szótári jelentéséből indulunk ki, akkor szellemi, erkölcsi értékek hierarchiájában gondolkodunk, az értékrendszer esetében pedig bonyolultabb jelentések jönnek elő, mivel a szükségletek kielégítésére alkalmas javak rendszereként értelmezzük a fogalmat (ÉKsz.1). A Maslow-piramis szükségletkategóriái (Birkenbihl 1998) köré szerveződve vizsgálom a rádiós műsorban megnevezett értékeket. Az emberi szükségletek öt szinttel ábrázolhatók. Az egyes szintek a különböző szükségletkategóriákat jelenítik meg, melyeknek közös tulajdonsága, hogy a kérdéses szükségleti szint ki nem elégítése hiányérzetet okoz. A felső szintekre csak akkor léphetünk, ha az alapok már kielégítettek. Ha valakitől „elveszik” az alsó szinteket, a felső emeletek iránt csak akkor kezd ismét érdeklődni, ha sikerül az alapot helyreállítania.

Több értelmezése is van a Maslow-kategóriáknak, jelen dolgozatban a legegyszerűbb csoportosításból indulok ki, amelynek három pillére van: (a) léteznek az ember „magasabb rendű” célkitűzései, (b) a pszichológiai életben maradás feltételei, valamint  (c) a testi életben maradás kritériumai. Az utóbbi (c) két szükségletkategóriát működtet: az alapvető szükségleteket (oxigén, víz, étel stb.) és a biztonság, védettség (lakhely, tűz, meleg ruha, gyógyszer stb.) érzését. A pszichológiai életben maradáshoz (b) elengedhetetlen az úgynevezett szociális szükségletek kielégítése: a csoporthoz való tartozás igénye, a társas kapcsolatok működtetése. Majd ezt követik az én-szükségletek (megbecsültség érzése, státusz, érvényesülés stb.) és az önmegvalósítás (tehetség megélése, a személyiség kiteljesítése stb.). Van olyan megközelítése a Maslow-piramisnak, amely nem hierarchiában, vertikálisan közelíti meg a szükségleteket, hanem pókhálószerűen, horizontális szinten, viszont a jelen járványhelyzet számomra azt példázta, hogy mégis valamilyen alá-fölérendeltségi viszonyban állhatnak ezek a szükségletek egymással, mivel viselkedési mintázataink, a megnevezett értékek ezt támasztják alá.

Megjelenített értékek

A korpuszban a legtöbbször a természet mint legfontosabb érték jelenik meg (13 felszólalónál) olyan összefüggésben, hogy az ember természeti lény, a természeti világ tisztelete, a természet közelsége, figyelni a természetre. A második helyen az alkotás, a munka, azaz a feladatosítás található (11 felszólalónál). Az alkotás főként a művészi alkotást, a kézműveskedést jelenti, de a művészi tevékenységgel való bármilyen találkozást is, majd a táncolást, zenélést, írást, szövegmondást stb. A munka főleg a kétkezi munkára való utalásokban jelenik meg: sütés, főzés (különösen sokszor került elő a kenyérsütés, néhol metaforikus jelentéssel), kertészkedés, takarítás. Úgy tűnik, a feladatosítás funkciója értelmet adni a mindennapoknak.

Ugyanolyan gyakorisággal (6-6 beszédben) került elő a karantén mint lehetőség valami újra, jóra és a nyugalom keresése, megőrzése, illetve mint annak lehetősége, hogy önmagunkra, illetve egymásra figyeljünk. Ehhez a kettőhöz kapcsolhatóan az önismeret fontossága kerül elő a korpuszban (5 alkalommal) olyan variánsokban, mint a belső erő megtalálása (2 megszólaló), belső ritmus dominanciája (2 megszólaló).

Ugyancsak ilyen gyakoriságot mutatott a hit megjelenése (5 felszólaló), mely nem minden esetben vallásos konnotációjú (az istenhit ereje, a gondviselés ereje), néhol a pozitív végkifejlet irányába vezető hitet jelenti (mulandóság pozitívuma).

Több beszédben is történik utalás az időre (4 megszólaló), melynek előfordulása kettősséget mutat: egyszerre lehetőség (idő az újrarendeződésre, az időnek gyógyító ereje van) és baj is (nyakunkba szakadt idő, káosz időszaka).

Háromszori megjelenésű a korpuszban a család (családegyesítés, családtagokra való figyelés), az életigenlés (az élet ajándék), a bátorság, kitartás fontossága (erős lélek, életbátorság), empátia, részvét, emberi méltóság (minden lény iránti részvét – ez az emberben az isteni mag, méltóság megtartása).

Izgalmas kettőséget mutatnak a félelem kontextusai (8 megszólalónál): egyrészt az alapvető negatív érzelemként jelenik meg, mely blokkol, rosszat okoz az embernek (félelemmel való szembesülés, a félelem ereje) vagy egy egész közösségnek, másrészt mint legyőzhető, uralható érzelem kerül elő, és inkább pozitív magatartásra sarkalló ereje van (félelem oldása, nem lehet egyszerre félni és énekelni, félelemmel való szembenézés, a félelem elbocsátása).

Az értéktelenségek csoportja nem mutat olyan egységes képet, mint az értékeké. Két-három előfordulással jelenik meg a puha emberek, az ember mint biológiai lény, a káosz, a kontroll illúziója, a halál, a hatalom korlátozásai, a rémisztő hírek, a média felelőssége, hisztéria és pánikkeltés, háború a kereszténység ellen. Érdekes jelenség, hogy az ellentétezés pozitív oldalán a természet, az alkotás, a munka dominál, az értelmesen kitöltött idő, a negatív oldalon pedig az ellenséggel, halállal azonosított hatalmi intézkedések, a média működése és kevésbé maga a járvány, miközben azt feltételeznénk, hogy a koronavírus mint halálhozó elem a karanténnal mint az életben maradás lehetősége alkotna ellentétpárt.

Kérdések, problémák, egyéb megfigyelések

A rovat felszólalói helyenként retorikai kérdéseket is feltesznek, felhívják a figyelmünket egy-egy megoldandó feladatra: Mit tudunk adni a világnak? Kik vagyunk mi? Mire jó ez a lelassulás? Mit hozunk ki ebből a helyzetből?

Olyan feladatok jelennek meg, melyek vizsgaként tételezik a karantént, mely egyfajta próbatételnek minősül: tudunk-e pozitív irányba változni? A számító magatartást el tudjuk-e hagyni annak érdekében, hogy az áldozathozatal révén képesek legyünk a másikért cselekedni, valósan egymásra találni?

A korpuszban többször történik utalás a lényeges vs. lényegtelen dolgok rendszerezésére, a halogatás (a ráérünk arra még magatartása) és a tettrekészség szembeállítására, az élet egyszeriségének és végességének a tudatosítására; a várakozásra mint a türelem kifejeződésének fontosságára.

Gyakori problémaként merül fel a rovatban az emberi lény kettősségeire, többszörösségeire történő utalás is: az ember mint biológiai és szellemi lény; az ember test, lélek, szellem és ezekhez különféle magatartások, állapotok, érzelmek rendelhetőek.

Külön említendő a szó, a beszéd ereje: nemcsak a rovat címében jön elő a jó szó szintagma, hanem több megszólaló is utal arra, hogy nem mindegy, hogyan beszélünk, milyen szavakat használunk – különösen krízishelyzetekben.

Meghallgatva a 31 beszédet, feltűnt, hogy dominánsan (26 beszédben) reménykeltő szövegeket hallunk, biztatást, egyfajta megoldáskeresést a kialakult helyzetekre, és pozitív töltetűek ezek a szövegek. 5 alkalommal viszont inkább a negatívumokat hangoztatták a beszélők (csak férfiak), inkább értelmezik a kialakult helyzetet, összeesküvés-elméleteket példáznak, kételkednek a járvány létében, az országos rendelkezések erejében és főként céljában.

A női beszélők esetében kerültek elő gyakrabban az érzelmek (szeretet, hála, lelki béke, félelem), a férfiak szövegeiben inkább állapotok megjelenítése dominált (anyagi jólét, kereszténység felszámolása, háború).

Összegzés

Elsőre úgy tűnik a korpusz alapján, hogy a Maslow-piramis szükségletkategóriái közül a járvány első sorban nem a biológiai életben maradásunkat veszélyezteti, hanem főként a pszichológiai életben maradáshoz szükséges igényektől fosztott meg: az emberi kapcsolataink minőségét féltjük vagy legalábbis ezekre hívja fel a figyelmet a karantén, valamint olyan jellemvonások fejlesztésére, mint a kitartás, a türelem gyakorlása, az önreflexió, a félelmekkel való szembenézés.

Viszont, ha a leggyakrabban megjelenő értéket vesszük – a természethez fordulást, a természet tiszteletét –, akkor nem expilciten ugyan, de mégis az alapvető biológiai szükségleteinket féltjük: a növény- és állatvilágot, az emberi életet magát, a föld megművelésén, az állatok gondozásán keresztül az élelmezés, a minőségi levegő kérdései sejlenek fel. Az, hogy az ember természeti (biológiai) lény, hogy test (majd csak utána lélek, azaz érzelem és szellem, azaz kognitív tudás) és evvel is foglalkoznunk szükséges a karantén idején, azt bizonyítja, hogy áttételesen ugyan, de az igényhierarchiánkban mégis csak fontos a biológiai életben maradás kérdése, még akkor is, ha a szövegekben nem hallunk olyan kifejezéseket, amelyek azt erősítenék, hogy konkrétan veszélyben van az életünk.

A második helyen lévő alkotás, munka, feladatosítás pedig azt jelzi, hogy az emberi lét hasznosságát, szépségét, értelmét ebben látjuk – legalábbis az a 31 felszólaló, aki embert próbáló időben a szó erejével emlékeztet arra, mit jelent élni, embernek lenni.

Irodalom

Balaskó Mária 2005. Korpuszhátterű fordításkutatás: lehetőségek és nehézségek. In: Dobos Csilla et al. (szerk.) Mindent fordítunk és mindenki fordít. Szak Kiadó. 23–28.

Birkenbihl, Vera F. 1998. Kommunikációs gyakorlatok. Trivium Kiadó. Budapest.

Juhász József – Szőke István – Ó. Nagy Gábor – Kovalovszky Miklós (szerk.) 1972/2002. Magyar értelmező kéziszótár. Akadémiai Kiadó. Budapest (ÉKsz.1).

Lévi-Strauss, Claude 1969. The Raw and the Cooked. Harper-Collins. New York.

Nincs hozzászólás!

Your Email address will not be published.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

x