„A közszolgálatiság szerepe és feladata talán soha nem volt annyira összetett és akkora jelentőségű, mint napjainkban, a digitális átállás korában. Az egyre szélesebb körű tartalomszolgáltatásban a rengeteg értékes tartalom és információ között egyre több a selejt, a káros médiatartalom. Ez különösen fölértékeli a közszolgálat értékmutató és orientáló, az eligazodást segítő funkcióját, aminek teljesítéséhez utat kell találnia a népesség minél szélesebb rétegeihez új platformokon is, például aktívan és professzionálisan, céljai elérése érdekébe állítva a közösségi médiát is.”

Minden egy: távközlés, informatika, elektronikus, digitális média

A közszolgálati médiáról, pontos feladatairól sokat vitatkoztunk a rendszerváltást követő, évtizedekben, de ezekben a vitákban fölmerülő kérdések új megvilágításba kerültek a digitális korban. Kezdetben az elektronikus média, a rádió majd a televízió Európában állami monopóliumként működött. E mellé az 1970-es, 1980-as években tudott teret találni magának a profitorientált kereskedelmi média, mely az elektronikus média szabályozása lévén jöhetett létre. Ez a folyamat hazánkban csak jóval a rendszerváltás után indulhatott el, amikor hossza huzavona után 1996-ban megszületett az első Médiatörvény. Ezt követte 2010-ben a jelenleg is hatályos médiaszabályozás.

A hazai szabályozás megszületése óta robbanásszerű változás zajlott le az elektronikus média világában. Életünk is drámai változásokkal teli. Újra kell értelmeznünk olyan alapfogalmakat, mint az idő, a tér, az eredeti vagy a másolat, vagy akár a genetikai örökség. Már ez a történelmi korszakváltás is indokolja a közszolgálati média fogalmának és feladatainak újragondolását.

Alapvetően változtatta meg a műsorkészítés, a műsorszórás és a vétel gyakorlatát az elmúlt évtizedben lezajlott digitális technikai forradalom. Ez sokkal rugalmasabb, gyorsabb és egyszerűbb, és nem utolsó sorban olcsóbb műsorkészítést tett lehetővé.

Ezzel párhuzamosan rohamosan fejlődött a műsortovábbítás technológiája is.

Ma – az internet és a mobiltechnológia korában – már gyakorlatilag mindenki válogathat, hogy milyen módon tudja a legkönnyebben, legkényelmesebben és leggazdaságosabban elérni a különböző tartalmakat. A legtöbb fogyasztó számára már nincs különbség a földfelszíni vagy (mobil)internetes vétel vagy a kábeles tévé vagy internet hozzáférés között. A tévé- rádió- vagy internethasználat helyett sokkal inkább a tartalomfogyasztás kifejezés vált általánossá, ami magában foglalja a különböző platformokon elérhető írott, képes vagy videótartalmak használatát, fogyasztását. Napjainkban egyre kevésbé választható el egymástól a televízió, a rádió, vagy az internet, hisz ezek a különböző platformok, tartalomszolgáltatási formák egyre inkább összemosódnak, átfedik egymást. A mai korszerű vezetékes és vezeték nélküli hálózatok hang, kép, szöveg, adat és multimédia átvitelére egyaránt alkalmasak. A tartalomterjesztés több alternatívája épült ki az elmúlt években; a legnagyobb jövőt a Magyarországos a közelmúltban indult, de rohamosan fejlődő 5G digitális mobilhálózatoknak ígérik a szakemberek.

A korábban elkülönült média, az informatika és a távközlés ma már egybeolvad. E konvergencia olyan területeket hozott össze, melyeket a korábban a különféle technológiák is élesen elválasztottak, de külön kezelt (vagy nem is kezelt) a jogi szabályozás.

Az átalakulások nem hagyták változatlanul a médiapiac szerkezetét sem. A Földet behálózó hálózatok globálisan is érvényesülni engedik a médiát. Egyre növekvő, világméretű médiabirodalmak alakultak ki, és a kereskedelmi műsorszolgáltató szektorban is meghatározó szerephez jutottak a multinacionális cégek. Egyre jellemzőbb a műsorszolgáltatás és a sajtó területén a kereszt-tulajdonlás. Ennek veszélye, hogy szinte kontrollálhatatlan hatalmat ad a médiatulajdonosok kezébe. Ezzel egyidőben pedig világszerte veszítenek súlyukból, piaci részesedésükből a közszolgálati műsorszolgáltatók, és egyre kevésbé képesek ellensúlyt képezni a kereskedelmieknek.

Tematikus csatornák

A médiapiaci változások és a technikai lehetőségek bővülése egyre nagyobb szegmentációt hozott magával. A tematikus csatornák egyre specializáltabban tudják kiszolgálni a hallgatói és nézői igényeket. Hazánkban már ma csupán sportcsatornából 8-10 közül válogathatunk, de van sok célzottan gyerekeknek szóló mesecsatorna, háziasszonyokat megcélzó főző vagy lakberendezési tévécsatorna is.

Ez újabb kihívást jelent a közszolgálati tartalom számára, ugyanis a hagyományos közszolgálati rádió és tévécsatornák többnyire vegyes vagy mix programot kínáltak, és minden közönségréteget igyekeztek kiszolgálni. Ez arra kényszeríti a fogyasztót, hogy megjegyezze a tévéadó műsorstruktúráját, vagy bújja a kiadott programtervet. Nem véletlen, hogy a magyar köztelevízió is – engedve a kor nyomásának – tematikus csatornákat (hír, sport, kulturális) indított, a klasszikus vegyes programozású profilt már csak a Duna tévé tartotta meg.

A jövőben csak kevés médium lesz képes széles, általános közönség egyidejű megszólítására, és ennek is csak ritka, nagy jelentőségű eseményeknél van esélye, mint például egy olimpia idején, vagy például választásoknál, esetleges katasztrófák esetében.

Közösségi tartalmak

Tovább bonyolította a helyzetet az internet, különösen a mobilnet tömeges elterjedése. A hagyományos média időbeli linearitását megtörte az internetes tartalom hozzáférés a széles sávú adatátviteli lehetőségek segítségével. Óriási mértékben megnövekedett az elérhető tartalom, melyből a felhasználó időbeli és mennyiségi korlátozás nélkül maga választhatja meg, hogy mikor és mennyit vesz igénybe. Az internet teremtette meg a lehetőséget a felhasználóktól származó tartalom közzétételére is. A népszerű videómegosztók, mint a YouTube, a Facebook , a Tik-tok, valamint a különböző blogok és videóblogok egyrészt megkérdőjelezik a hagyományos gyártói struktúrát, másrészt új minőséget hoznak létre. Életünkbe berobbant a közösségi média, mely sok kérdőjel mellett vitathatatlanul sok pozitívummal jár. Miközben kiterjesztette a véleményformálás és az információhoz jutás lehetőségét, komoly veszélyeket is hozott. Magyarországon a lakosságnak csaknem 70 százaléka Facebook felhasználó, a világon hárommilliárdan használják ezt a portált. Ez olyan óriási elérést jelent, hogy ma már nem lehet nem figyelembe venni ennek a nyilvánosság befolyásoló erejét. Ezen a területen a jogi szabályozás még komoly lemaradásban van, eredmény legkorábban 2023-ban várható. A hagyományos média szabályozásban kiforrott módszereket nem lehet egy az egyben alkalmazni a közösségi médiára.

A választék bővülése és az elérési korlátok csökkenése révén a régi típusú, politikai eredetű ellenőrzés és befolyásolás lehetőségei csökkennek a médiában, de a jelentősebb médiapiaci szereplők gazdasági ereje azonban visszahozhatja a manipulációt.

Közszolgálati médiára szükség van      

Ugyanakkor tapasztalható a közszolgálati műsorszolgáltatók térvesztése Európa szerte – tehát nem csak hazánkban – és ez a legjellemzőbb a fiatalok körében.

Közszolgálati médiára minden európai országban égető szükség van. A kereskedelmi, profitorientált média nem vállal fel olyan értékteremtő feladatokat, nem elégít ki olyan igényeket, melyekből nem remélheti a nyereségszerzés lehetőségét. A közmédia kapcsán legtöbbször a hírműsorok kerülnek szóba. Ezek szerepe nem is lebecsülendő – különösen választások idején vagy válságidőszakokban, amikor nagy szükség lenne objektív igazodási pontokra – de ne feledjük, hogy a közmédia működése sokkal szélesebb spektrumot ölel fel. Rengeteg olyan értéket kell teremtenie, ami létezése nélkül meg sem születne. Ez fontos oka a közszolgálat létezésének. A közéleti témákban való eligazodás segítésében egyre több médiaszolgáltató és platform száll ringbe, és vállal át vélt vagy valós közszolgálati feladatokat. Ma már egyre többet beszélünk a közösségi média alig kontrollált túlhatalmáról – a készülő jogszabályok a jóval nagyobb transzparenciára akarják kényszeríteni ezeket a platformokat. Egyre többen vannak, akik kizárólag innen tájékozódnak – így például tudni és látni kell, hogy milyen alapon és mit mutat meg például a Facebook a felhasználójának, és milyen tartalmakat és miért sorol hátra vagy tüntet el.

Dinamikusan változó korunkban még mindig hiányzik a közszolgálat egzakt és részletes meghatározása. Bár a hazai médiaszabályozás megszületése óta számtalan kísérletet tettek erre médiaszakemberek és tudósok, elfogadott definícióval nem büszkélkedhet sem a szakma, sem a tudomány. (De erre éppen ez az E-nyelv Magazin-szám kíván kísérletet tenni. A szerk.)

A közszolgálatiság szerepe és feladata talán soha nem volt annyira összetett és akkora jelentőségű, mint napjainkban, a digitális átállás korában. Az egyre szélesebb körű tartalomszolgáltatásban a rengeteg értékes tartalom és információ között egyre több a selejt, a káros médiatartalom. Ez különösen fölértékeli a közszolgálat értékmutató és orientáló, az eligazodást segítő funkcióját, aminek teljesítéséhez utat kell találnia a népesség minél szélesebb rétegeihez új platformokon is, például aktívan és professzionálisan, céljai elérése érdekébe állítva a közösségi médiát is.