Húz, rövid
Hányszor halljuk a sajnálkozó kijelentést, ha valaki rosszul járt, hogy „ő húzta a rövidebbet”!
Hányszor halljuk a sajnálkozó kijelentést, ha valaki rosszul járt, hogy „ő húzta a rövidebbet”!
Pontosan egy hónapja és három napja láttam a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház és a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház koprodukciójában színre vitt Magyar című előadást, de még most sem értem. Pontosabban nem értem meg, hogy a magyarságszimbólumokat ekkora blaszfémiaként előadva mi volt a rendező célja. De kezdjük az elején!
Valaki múltkor előre engedett a bejáratnál, pedig nem is volt sokkal fiatalabb. „Csak halálozási sorrendben” – köszöntem meg némi öniróniával a jól eső udvariasságot. Eszembe jutott, hogy alig negyven éve ezzel a vidám felkiáltással tártam szélesre jóval idősebb kollégáim előtt az ajtót. Érdekes, ők nem örültek annyira.
Lefordítottam a szetu eposzt, a Peko természetistenről szóló Vabarna-alkotást, valamint két, ugyancsak őtőle lejegyzett epikus éneket, A lány haláldalát és A nagy nászt. (Vabarnáról az előző havi jegyzetben már szóltam.) Ez alkalommal fordítói töprengéseimet osztom meg az olvasóval.
Megint kivett egy sört, igazán hozhatna ő is párat, tegnap is én töltöttem fel a hűtőt.
Egy nagyváradi konferencia kulturális kiegészítő programjaként látogattunk el Arany János szülővárosába. További szavak helyett álljon itt két, versben megörökített pillanatkép.
Ki ne találkozott volna mókásan esetlen emberekkel, akik, ha beteszik valahová lábukat, hát ott biztos a baleset, s ki ne halott volna olyanokat, akik született tapintatlanságukkal a legszentebb pillanatok varázsát is szertefoszlatják? Olyanok, mint elefánt a porcelánboltban. De miért épp elefántok? És miért pont porcelánboltban?
Közel egy éve, 2015. november 23-án fogadta el a Komi Köztársaság Oktatási Minisztériuma az etnokulturális képzés fejlesztési koncepcióját.
Nyár van, sokaknak szabadság, szünet. Megteltek az üdülők, a kedvelt turistahelyek, a nyaralók, a vízpartok. Én is a Balaton partjáról küldök egy kis irodalmi válogatást – kellemes pihenést kívánva.