Az anyanyelvi piknik rendezvénysorozathoz is kapcsolódva közös filmnézésre és filmvitára is alkalom nyílik. Grácban a Larry, Berettyóújfaluban a Mindhalálig és a Lefkovicsék gyászolnak filmeket nézték meg és beszélték meg az érdeklődők – a rendezők társaságában.

Larry (rendező: Bernáth Szilárd, munkatársa: Breier Ádám, 2022. 108 perc). Ádám juhokat terel. Ádám állattartó segédmunkás (talán szakmunkás, de ezt nem tudjuk). Befelé fordult, dadogós, lehajtott fejű, tekintetkerülő; feszült helyzetben pánikoló. Ádám ritmusra talál: a sok gyaloglás-bandukolás során, a vasúti híd alatt.  Először azt hittem, hogy Ádám, a  dadogását javítandó magában beszél, majd kiderül, hogy ritmusos sorokat (rapet) mond. Amikor hazafelé megy a síneken, és rádudál a rendőrautó, azt hittem, hogy jön a hatóság, pedig csak az apja, aki rendőr. Az első konfliktus egy összetört Suzuki-lámpa. Majd kibomlik a történet, öngyilkos anya, agresszív apa, aki egy időre megszelidül a helyi szektában, Ádám-Larry kitörése a rap és a helyi srácok segítségével. Eljut egészen a budapesti tévéműsorig, ahol döbbenetet vált ki a nézőkből és a zsűriből – elakad tőle a lélegzetük, kötelezően vagy együttérzően hátbaveregetik; majd a Keleti pályaudvar, ahol kiderül, hogy már a hazaútra sincs pénz. Azt hittem, hogy a tehetségkutató felkarolja majd. Ehelyett marad a további, egyébként nem reménytelen próbálkozás lehetősége. A dadogás pszichológiai tünet. Férfiaknál gyakoribb. Kiválóoka rendszerint valamilyen trauma. Következménye lehet az a frusztráltság, befeléfordulás és ennek következtében kirekesztődés, ami Ádámot jellemzi (hitelesen alakítja Vilmányi Benett). Pesten romkocsmák vannak, de létezik romvalóság is. A film fontos híradás az ózdi mélyvalóságból: megérthető, hogy miért talál talajra a nálunk egyébként idegen, agresszív és monoton rap; átélhetőnek vélem rendőr-apa kapaszkodását és jobbá válási törekvését, sőt agresszivitásba fordulását, a szekta reményt adó szerepét, és a fiatalokban lévő totális tagadást. A megrendítő filmben van egy reménysugár. Felvillan egy másik élet is. Ki lehet törni. Larry-graffiti a vonat oldalán. Egy befogadó közösség, amelyben a dadogásról lehet viccelni. – A filmvitára a gráci anyanyelvi piknik rendezvényen került sor 2026. június 26-án.

Larry-filmvita Grácban (kép: Manyszi)

Beszélgetés a Mindhalálig című filmről (balról: Mózes Gergely, beszélgetőtárs: Balázs Géza)

Mindhalálig (rendező: Mózes Gergely, 2022. 46 perc). Mélység és magasság. Valakiből érzéketlen gazember, tömeggyilkos lesz, más pedig könnyedén fölvállalja az életveszélyes feladatot: embereket ment. Ráadásul mindkettő pap (vagy legalábbis úgy látszik), ugyanabban az időben, ugyanott. Kun páter és Baránszky Tibor. Mózes Gergelyt Baránszky, a „magyar Wallenberg” egyszerű, tiszta története ragadta meg. A Szálasi érában a pap besétált a vatikáni nagykövetségre, menleveleket kért ismerőseinek, majd a látván merészségét megbízták embermentéssel. A film három eleme szépen egybefonódik: a Baránszky-történet megjelenítve animációs technikával, ugrálós képkockákkal, szöszökkel teleszórva régiesítve, néhány dokumentumfilm-részlet, valamint történészek narrációi. A Baránszky-történet a maga egyszerűségével és tisztaságával ragad meg; a film pedig azzal, hogy mindvégig az emberre összpontosít: mi tesz valakit rosszat vagy jót cselekvővé. Minden negyedikes magyar- vagy történelemórán le kellene vetíteni. – A filmet 2026. július 7-én vetítettük le a berettyóújfalusi Makk Kálmán Moziban, utána pedig a rendezővel Balázs Géza beszélgetett.

Mózes Gergely (kép: Manyszi)

Breier Ádám (kép: Manyszi)

Lefkovicsék gyászolnak (rendező: Breier Ádám, 2024). A családi kapcsolatok elvben sokat elbírnak. A családban sok minden megeshet, ami a maszkos világban (Hamvas) nem. De mégis sokszor vakvágányra futnak a dolgok. Ez történt korábban a Lefkovics családban. Balesetben meghal az egyik fiú, a bokszedző apa mindent a másik fiából akar kihozni. A fiú Izraelbe és az ortodox zsidó vallásba menekül, Budapestről csak az anyával tartja a kapcsolatot. De az anya váratlanul meghal, kisfiával eljön Budapestre, hogy egyhetes gyászt, shivát tartsanak. Az apával való összezártság nagyon távolról indul, sok lépésben fut vakvágányra a közeledés, a nagyapa egyedül kisunokát tudja megszólítani. Általános tapasztalat, hogy a nagyszülők sokkal inkább tudnak szót érteni az unokákkal, mint a saját gyerekeikkel. Két, a maga nemében rokonszenves ember, a bokszedző (Bezerédi Zoltán) és fia (Szabó Kimmel Tamás), előbbi gyermekien makacs, utóbbi értetlenkedik és óriásiakat sóhajt, mindkettő közeledni szeretne, de mint a mágnesek azonos pólusai, egyre csak taszítják egymást. Sok jelenetben magunkra ismerhetünk; magam a szekrényösszerakásban, a régi szekrény közös cipelésében (minden ilyen apró közös munka pillanatok alatt kihozza az emberből a legrosszabbat). Kulturális antropológiai szempontból izgalmas a filmben a gyász többféle megélésnek finom ábrázolása, de talán még kedvesebb a két fél óvatos, olykor kikezdő, és ebből adódóan tréfás közeledése. Valamint Ferike (Váradi Roland), az ifjú boksztanítvány, aki a maga naiv természetes módján szemléli és olykor kommentálja az eseményeket. Mosolygunk, olykor nevetünk, magunkra ismerünk, és a végén megkönnyebbülünk, hogy talán nem minden kapcsolat fut vakvágányra. – „Minden apák filmje”, mondta egy hozzászóló a berettyóújfalusi Makk Kálmán Moziban rendezett beszélgetésen 2026. július 7-én (a rendezőt Balázs Géza kérdezte).

A képen Balázs Géza (balról) és Breier Ádám (jobbról) (kép: Manyszi)

Makk Kálmán Mozi, Berettyóújfalu (kép: Manyszi)