A magyar kultúra bővelkedik kutyákban, gondoljunk olyanokra, mint Bogáncs, Csikasz, Kántor és Frakk. Az amerikai irodalom sem marad el a kutyák számában, de aligha van sokoldalúbb Snoopynál. Alakját 1950-ben alkotta meg Charles Monroe Schulz (1922-2000) a Peanuts (Földimogyorók, átvitt értelemben: Semmiségek) sorozat univerzumának részeként. Valóban, a makroszint felől „semmiségek” történnek a főszereplő gyerekekkel és a hozzájuk tartozó beagle kutyával meg Woodstockkal, a besorolhatatlan fajtájú sárga madárkával, ám a mikroszinten az ő életük sok meglepetést, örömöt és csalódást tartogat. Schulz eredetileg Sniffy névre akarta keresztelni a főszereplő fiú, Charlie Brown kutyáját, ám rájött, hogy ilyen nevű kutya már létezik. Snoopy egy farmon született (ennyiben hasonló az indulás Garfield gazdájával, Jon-nal, az ő útja is a farmról vezet a városba), hét testvére van, mind különbözőek mintázatban (nincs két egyforma beagle).

Schulz remekül kiaknázta a beagle kutyafajra jellemző nagyfokú önállóságot és önfejűséget. A filozófus hajlamú Snoopy szeret naphosszat az ólja tetején feküdni, elmélkedve, olykor regényt ír, de sosem jut túl a kezdő soron („Egy viharos éjszakán történt”), van amikor Joe Cool világháborús sztárpilótának képzeli magát, és van, amikor cserkészcsapatot vezet, vagy éppen Indiana Jones jelmezébe bújik, esetleg nyomoz. Ha elbandukol hazulról, a tálját a fejére teszi. Kedvenc étele a csokis süti, de azért óvnék bárkit attól, hogy kutyáját ilyennel etesse, a csokis süti csak a képregény-kutyákra nem ártalmas.

Snoopy mélyen beépült az amerikai kultúrába: jeles alkalmakkor lehet látni állandó kellékként Snoopy- és Charlie Brown-lufikat, és 1968-ban a NASA hivatalos kabalája lett. Vagyis a merchandising jelensége utolérte. Népszerűségéhez a kedves vonalvezetésen kívül hozzátartozik, hogy a Garfieldhoz hasonlóan itt sem találkozunk (direkt) közéleti utalással, miközben azért fű alatt láthatunk utalást az amerikai társadalomra és életmódra. A Snoopy, gyere haza című 1972-es alkotásban négyszer-ötször visszatérő helyzetkomikum, hogy Snoopy bemegy különböző helyekre, ahol nem látják szívesen, és a néző csak annyit lát, hogy Snoopy röpül vissza a strandról, a könyvtárból, a buszról stb. Pont, mint Okoska a Hupikék Törpikékben. A kutyus persze nem hagyja annyiban, haragos képet vágva panaszkodik, toporzékol, sőt levelet írat barátjával, a sárga kanárival, Woodstockkal a helyi szerkesztőségnek, hogy „adófizető állampolgárként tiltakozom ezen eljárás ellen.”

Schulz egymaga volt a képsorok írója és rajzolója. Halála előtt meghagyta, hogy senki se folytassa a Snoopy-képsorok írását.

A fehér kutya, az amerikai nemzet egyik szerethető arca halhatatlan.