A mexikói Arturo González Cosío egyik költői mozgóképét idézem:

Juncos y jirafas

bambolean sus cuellos

en la margen del rio.

Nárciszok és zsiráfok

himbálják nyakukat

a folyó partoldalában.

A juncos többjelentésű szó. Amerikában nárcisz, Spanyolországban egyfajta nád, és giunco (gi=dzs) az olasz megfelelője. Ez szintén többjelentésű, azaz szittyó és sulyom, valamint ugyancsak nád a giunco d’India, azaz bambusznád kifejezésben. Bevallható, hogy szittyó és sulyom további szótárazást igényel, de szerencsére kéznél van a magyar értelmező szótár, máris belepillantok: szittyó tehát nedves réteken gyakori levéltelen vagy hengeres levelű, egyszikű növény (Juncus), sulyom pedig állóvizek, mocsarak felszínén tenyésző, ehető termésű növény (Trapa natans).

És most vizsgájuk meg giunco szinonimáját! Ehhez is van szótár, az egyik legkedvesebb könyvem, a Dizionario della Lingua Italiana. (A szerzők: Giacomo de Voto és Gian Carlo Oli.)

A lisca szóra keresek rá nevünk eredete után kutatva. Lisca nem érdektelen: a szerzők 17 sorban fejtik ki a róla szóló tudnivalókat. Lisca alapvetően a halak vázát jelenti, azon belül pedig szálkát, ahogy a kapcsolódó közmondás is mutatja: Ogni pesce ha la sua lisca. (Onnyi pesse a la szua liszka.) Minden halnak megvan a maga szálkája, avagy nincsen rózsa tövis nélkül, ahogy magyarul mondjuk.

A többes számú alak a senza elöljáróval olasz halkonzervek oldalán is fellelhető: senza lische (szendza liszke), azaz szálka nélküli; kecsegtető ígéret az árucikk leendő vásárlói számára.

Lisca másik jelentése giunco, azaz sulyom magyarul.

Lisca névként is ismert: nagylánykánk tavaly nyáron egy szép estét töltött társaságával Szardínia szigetén a Ristorante Liscában.

Nekem nem kellett olyan messzire utaznom; az elmúlt tavasszal Székesfehérváron fedeztem föl a nevet: szép, fiatal lányok óriásplakátokon a Lisca cég alsóneműiben domborították perfektnek mutatott és mutatkozó idomaikat.

Olaszliszka nevében tehát lisca tényleg olasz eredetű szó, ahogy a melléknév, az „Olasz” előtag is mutatja, és alighanem sulyom jelentésben értelmezendő. És könnyű hozzá történetet, szereplőket találni. Olasz barátokat, a keresztény hitet „ora et labora” szellemében hirdető bevándorlókat, akik a letelepedésük idején a lisca szót választották a megművelendő területük jellemzésére. Eszerint valami vizenyős mezőséget kellett lecsapolniuk.

Tiszta sor? Nem az a „hivatalos” nyelvésznek. Szláv, szláv, szláv, Olaszliszka valójában Szlávliszka, hallom és olvasom gyerekkorom óta.

Legutóbb az Egyetemi Könyvtárban akadt kezembe egy fércmű régi magyar családnevekről; a Liszkay címszónál a szláv mantrát ismételte meg. Le a nevemet is elferdítő népbutítással!