A „deepfake” kifejezés a „deep learning” (mélytanulás) és a „fake” (hamis) szavak összevonásából született, s ma olyan digitális eljárást jelöl, amely mesterséges intelligencia segítségével képes emberek arcát, hangját vagy akár teljes személyiségét valósághűen újrateremteni. Megjelenési formái sokrétűek: ide tartozik az arcok kicserélése mozgóképen, a szájmozgás manipulációja, a hangklónozás, de akár egész audiovizuális anyagok előállítása is. Aczél Petra megfogalmazásában a deepfake ,,a személy plágiuma”, vagyis olyan technológia, amely képes valakit olyan helyzetekben és környezetekben megjeleníteni, amelyekhez a valóságban semmi köze nem volt. Ez persze egyszerre lehet játékos és ártalmatlan, ugyanakkor komoly társadalmi veszélyeket is hordoz.

A digitális korszakban a filmvilág alkotóinak is szembe kell nézniük az új kihívásokkal, amelyek közül a dokumentumfilm készítői talán a legérzékenyebben tapasztalják meg a változásokat. A deepfake-technológia, a mesterséges intelligencia és az archív anyagok manipulációja egyszerre jelentenek veszélyt és lehetőséget: képesek elmosni a valóság és a fikció határait, ugyanakkor új formákat is adhatnak a múlt ábrázolásának. Nem véletlen, hogy ma már nemcsak a filmesek, hanem a jogalkotók is sürgető feladatnak tartják e kérdés szabályozását világszerte.

De mit jelent a „valóság” megőrzése akkor, amikor arcok, hangok és emlékek is mesterségesen újrateremthetővé válnak? A három tanulmány három különböző oldalról közelíti meg ezt a dilemmát: a deepfake etikai kérdésein keresztül, az MI és a történelmi dokumentumfilm kapcsolatán át egészen az archív anyagok kreatív, hibrid újraértelmezéséig. Digitális jelenünk ugyan ingoványos terep, de a dokumentumfilm jövője végső soron azon múlik, hogy megtaláljuk-e azt a törékeny egyensúlyt, ahol a mesterséges intelligencia nem elfedi, hanem új fénytörésben tárja fel a valóságot.

Mózes Gergely – az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem tanársegéde,

a Színház- és Filmművészeti Egyetem DLA-hallgatója,

a Bolyai Önképző Műhely és a Magyar Szemiotikai Társaság konferenciáinak előadója.

Szakirodalom:

Aczél Petra–Veszelszki Ágnes szerk. 2023: Deepfake: A valótlan valóság. Gondolat Kiadó

Aczél Petra 2023. A deepfake mint hazugság: együttműködés a megtévesztésben. In: Aczél–Veszelszki szerk., 2023.

Balázs Géza 2009. Az informatika hatása a nyelvre. 23-42. In. Bárdosi Vilmos szerk.: Quo vadis philologia temporum nostrorum? Korunk civilizációjának nyelvi képe, Tinta, Budapest.

Balázs Géza 2015. Netfolklór – intermedialitás és terjedés. Replika. Társadalomtudományi folyóirat. 1-2. (90-91. szám) 171–186.

Balázs Géza 2023. Az internet népe. Ludovika Egyetemi Kiadó, Budapest.

Balázs Géza 2024. Szélárnyékban. Művészetkritikai írások. Inter–IKU, Budapest.

Országgyűlés Hivatala, 2024. Deepfake, azaz mélyhamisítés: technológia és jog. Infojegyzet. https://www.parlament.hu/documents/d/guest/infojegyzet_2024_20_deepfake_technologia_es_jog