Programsorozat József Attila emlékére

A József Attila Társaság, a Ferenczi Sándor Egyesület, a Magyartanárok Egyesülete, az ELTE BTK Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézete és a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ Petőfi Irodalmi Múzeuma közös szervezésében tudományos konferencia-sorozat zajlott a Petőfi Irodalmi Múzeum és az ELTE helyszínein 2025. április 11–12-én. A Petőfi Irodalmi Múzeumban április 11-én délelőtt „Utak, tévutak és mellékutak a József Attila-kutatásban” címmel tartottak tudományos konferenciát, délután pedig a Reménytelenül című film apropóján kerekasztal-beszélgetést.

Az ELTE-n április 12-én vehettek részt a magyartanárok azon a konferencián, amelyen József Attila tanítási lehetőségeiről esett szó. A megjelenteket a József Attila Társaság részéről Széchenyi Ágnes, az ELTE Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézet részéről Gintli Tibor köszöntötte. Az első előadó, Szakács Emília (Szent Mór Iskolaközpont, Pécs) „mégiscsak/törvények szövedéke a világ” c. előadásában a Mozaik Kiadó vizsgafelkészítő anyagának József Attila-fejezetét mutatta be (Bálint Andrea–Oroszlán Anikó–Pethőné Nagy Csilla–Szakács Emília: Irodalom 11. 12. Emelt szintű érettségire készülőknek. Szeged. 2023, 2025). Szakács Emília egyetértett Gintli Tiborral abban, hogy József Attila megszólító erejű költő a középiskolában, utolsó esély a magyartanároknak, hogy megéreztessék az irodalom katartikus hatását. A választható tankönyvsorozat 11.-es kötete is tartalmaz József Attila verseket – Hazám, Téli éjszaka, Óda, Holt vidék, A Dunánál, Nem emel föl –, de a 12.-es kötet változatos feladatainak megoldásával a diákok komplex módon készülhetnek a 10 életmű közé tartozó témakörből. A feladatokra legalább másfél órás foglalkozásokat kell szánni, hiszen elmélyült ismeretszerzés, erős érzelmi kapcsolódás kialakítása a szöveghez – sőt jelen esetben a szerzőhöz, ahogy erre több előadó is utalt – hosszabb időt igényel. A motivikus elemzést kérő feladat a Tiszta szívvel című vers középpontba állításával, vagy a „semmi ágán” metafora-párhuzamok megfigyelése a rendszerszerű gondolkodást fejleszti, a lírapoétikai eszközök felismerése az ismétlést célozza. A fejezet a kortárs dalszövegértelmezés, illetve a szakszövegolvasás felé is kitekintést nyújt az emelt szintű szövegértési feladatlap sikeres megoldása érdekében.

Tamás Ferenc (Szilágyi Erzsébet Gimnázium, Budapest) előadásában követhettük, hogyan lehet a József Attila témakör első óráját megtartani („Bevezető látogatás. József Attila költészetének tornácán”). A képzeletbeli tanórát három töredék értelmezése köré szervezte: Csak az olvassa…, És ámulok, Örökkön háborog a tenger. A harmadik szöveget Sebő Ferenc feldolgozásában is meghallgattatja a diákokkal. Bevált módszere, hogy a felolvasás és megbeszélés után a tanulók újraolvassák magukban a szöveget, így megérinti őket, hogy a költő az olvasóra bízza magát, miközben szembenéz a létezés tragikumával. Tamás Ferenc számára József Attila tanítása ünnep, ezért a magyarórai segédanyagra a költőről, édesanyjáról és nagyapjáról mosolygós fényképeket válogatott a Fortepan archívumból.

Jéga-Szabó Krisztina (Leövey Klára Gimnázium, Budapest) „A Tiszta szívvel értelmezési keretéről” beszélt, és Tamás Ferenchez hasonlóan egy tanóra ötletét nyújtotta át a közönségnek. Az óra célja, hogy Veres András és Tverdota György kutatásai nyomán párhuzamba állítsa Petőfi és József Attila sajátos sorstörténetét, valamint betekintést adjon a költő alkotáslélektani mechanizmusába. A vers értelmezése Jordán Tamás szavalatára, három variánsra épül  (https://www.youtube.com/watch?v=esN8xV3LtHU). Az első variáns meghallgatása után megbeszéljük diákjainkkal, hogy az 1920-as évek elején József Attila barátaival alakítja ki azt a hetyke, vidám költőszerepet, amelyben a periferialitást (nyomort) lehetőségként használja ki. Ez a versbeszélői hang szólal meg a Tiszta szívvel 1-2. versszakában. A második variáns meghallgatásakor megfigyeltetjük a költőszerep változását: az elkomoruló hangot – ami a vers 3. versszakában szólal meg – a Horger-affért követő ideológiai-valláserkölcsi kritika váltotta ki. Tudatosan irányított önkép, az 1925-26-os évben Bécsig, Párizsig menekülő sorskép bontakozik ki előttünk.  A harmadik variánsban a színész felfokozott amplitúdójú szavalata jelzi, hogy a költőt elnyeli a szerep. Ez megfeleltethető a 4. versszakban megszólaló hangnak, amely mintegy előlegzi az életpálya 1934-től kezdődő kudarcait, a fokozatos összeomlást. Előadása végén Jéga-Szabó Krisztina megjegyezte, hogy a folklór hatását József Attila költészetére sok más, megzenésített vers hallgatásával illusztrálhatjuk (KEX, Hobo, Cseh Tamás, 30Y, Kávészünet, stb.).

Fenyő D. György (ELTE Radnóti Miklós Gyakorló Általános Iskola és Gyakorló Gimnázium, Budapest) „Kitántorgott. Referencialitás és poétika a Hazám elemzésében” címmel folytatta az előadások sorát. A versekben a referencialitás – történelmi események, törekvések, a költő életrajzi eseményei, élethelyzetei, valamint intellektuális hatások, a költő olvasmányai – jelenik meg poétikaként, azaz formában, képekben, hangulatban. A versek értelmezése megnehezül, mert referencialitásuk mára elveszett. Az előadás az 1937-es szonettciklus referencialitását egyrészt képekkel, másrészt magyarázattal pótolta. Néhány példa: 1. rész: „s háltak az uccán”: az egyéni helyesírású tagmondat nem alkalmi, hanem állandósult társadalmi jelenségre utal. A hajléktalanság a legmélyebb társadalmi kiszolgáltatottságnak a megjelenítője (1936-os kép a Fortepan-archívumból). 2. rész: „elmebaj, egyke és sivár bűn, öngyilkosság, lelki restség”: a felsorolás és az áthajlás ráirányítja a figyelmet a szociológiai háttérre. József Attila tagja volt a Bartha Miklós társaságnak, ahol a népi írók falukutató mozgalmát elindították. Az egykeségről Illyés Gyula írt a Nyugat 1933-as évfolyamában (Pusztulás. Uti jegyzetek), és Kovács Imre A néma forradalom című könyvében (1937). Utóbbiban a nincstelen parasztság kivándorlásáról vagy öngyilkosságba meneküléséről is szó esik. Fenyő D. György azzal zárta a Hazám értelmezését, hogy a 7. részben a „… mi ne legyünk német gyarmat” sor nem mást jelent, mint a Duna völgyi népek önrendelkezési jogának tiszteletben tartását, amit a Márciusi Front 1937. március 15-i programjának 12. pontjában követelt. A vers ezekben a hónapokban felkérésre keletkezett, a Szép Szó 1937. júniusi, Mi a magyar most? tematikus számához.

Nényei Pál (Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium, Budapest) Tamás Ferenccel ellentétben nem hívogatja a diákokat a költő tornácára, hanem azokat a kérdéseket  viszi be órákra, amelyek őt aktuálisan érdeklik, mert így lehet hiteles a tanítása. Nényei Pál „Az igazi vers – és a valódi vers. Visszatérhet-e az életrajzfókuszú versolvasás” című előadásában abból az állításból indult ki, hogy József Attila tanításakor megbotlik a posztmodern narratíva, mert az életmű és a szerző elválasztása űrt hagy a szerző olvasásakor. Állítását a Szeretném, ha vadalmafa lennék! (1921), Tél (1922), Nem én kiáltok (1924), Üvegöntők (1923) című versek értelmezésével fejtette ki. József Attila költészete olyan kijelentésekkel van tele, amelyek nem szakíthatók el a fizikai léttől: táplálni, melegíteni, szeretni szeretné a világot. Az átlátszóvá válás, elrejtőzés közben frissen sült kenyérré változva lesz az emberiség tápláléka, amely kijelentés a Krisztus-sors gravitációs erejét bizonyítja. József Attila olvasója olyan helyzetbe kerül, mint az evangélium olvasója: a végső kérdésekkel foglalkozik. A Nem én kiáltok ars poeticaként mondja ki, hogy a költői én alá van vetve valami nagyobb hatalomnak, az apokalipszis a szó következménye. Vörösmartyval: „Hallgassatok, ne szóljon a dal, Most a világ beszél” (Az emberek). Mitől válik egy ennyire őszinte beszédmód költészetté? Ha igaz. József Attila egyszerre mond igazat és valódit.

A tanári konferenciát Zeman Csaba zárta (Aszódi Evangélikus Petőfi Gimnázium, Általános Iskola és Kollégium). „Nem: örvendezzünk!”. József Attila két műfordításának megközelítése a magyarórán című előadásában a költő sokak számára ismeretlen műfordításainak keletkezését, továbbélését követte nyomon. József Attila az evangélikus egyház jeligés pályázataira 1934-ben Luther Márton „Ein feste Burg ist unser Gott” himnuszát, 1935-ben pedig J. S. Bach 40. „Ébredjetek, szólít a hang” kantátáját fordította magyarra. Az 1934-es pályázat eredménytelenül zárult, de az „Erős vár a mi Istenünk, Kemény vasunk és vértünk” szövegváltozatot beemelték az evangélikus énekeskönyvbe. Arra csak az 1960-as években, Koren Emil kutatásának köszönhetően döbbentek rá, hogy ez József Attila műfordítása. Az 1935-ös pályázatot József Attila nyerte, a Bach korál 1936 virágvasárnapján hangzott el a Kálvin téri templomban.

Az előadások után hozzászólások, vita következett. majd a programsorozat IV. részeként kerekasztal-beszélgetést tartottak József Attila és a kortárs költők kapcsolatáról. A tanári konferencia tapasztalt előadói bepillantást engedtek attitűdjükbe, kifejezték ízlésüket. Egymásra is reflektáló gondolatmenetükkel segítették a hallgatóság soraiban helyet foglaló kollégáikat a konszenzusos ismeretanyag azonosításában.

Kép: József Attila a Kossuth Lajos téri Andrássy Gyula-szobor előtt 1927. (https://litera.hu/hirek/jozsef_attila_a_kossuthon.html; utolsó elérés 2025. április 18.)