250 éve, 1775. február 9-én született Bolyai Farkas matematikus, a Magyar Tudós Társaság tagja (1832-), Bolyai János édesapja. Életrajzírója, Paul Stäckel szerint vele kezdődik a magyarországi matematika. Marosvásárhelyen halt meg 1856. november 20-án.

Bolyai Farkas vándordiáksága során búcsúzóul emléklapokat kért mindazoktól, akikkel barátságot kötött, vagy akik mélyebb benyomást tettek rá:

• Az új korsó sokáig megőrzi azt az illatot, mely először itatta át – Várhegyi János, Nagyenyed
• Ha rágalmazó nyelv szurkál, / Vigasztaljon téged: / Nem a legrosszabb gyümölcsöket / Dézsmálják a méhek.
• Biztosan elhagyod immár mégis az itthoni tájat / És verőfényes külföld lesz a hazád? (…)
• Sima legyen számodra az út, akárhová indulj / S illatot ontson a Föld, szűz liliom s ibolya, / És igyekezz, jöjj vissza hazádba, mert a barátok / Várják a napot, hogy házadba belépj. – Nánásy József
• Fiam, hétféle emberrel ne keveredj barátságba: azzal aki irigy, aki semmibe vesz, azzal aki hazug, aki bolond, aki fösvény, aki elnyom és azzal aki dőlyfös. – Matei Ion bolyai pópa
• De vigyázz, Nemzeted Szivedből ki ne ejtsd, / Magadat Magyarnak lenni el ne felejtsd. / Ne hogy a Frantz, Anglus s Német Palotái / Hazafi szívednek légyenek kriptái – Kakasi Márton
• Egész életünkben élni kell megtanulnunk – Váradi Ignác
• Oktalan minden dicsőség, ha nem hasznos az, amit cselekszünk – Kováts József, Nagyenyed
• Sokan sokmindent ismernek, de önmagát senki sem – Szegedi Sámuel, Nagyenyed

Bolyai Farkas és Bolyai János szobra, Marosvásárhely (BG felvétele)

Rendkívüli értékűnek tekinthető az a demokratikus oktatói liberalizmus, amely keretet adott a professzor-diák együttesnek közös gondolkodásra, közös kísérletezésre és nem egyszer a közös felfedezésre.

• Vidáman és bölcsen élni, / Okosan, szabadon gondolkodni, / Ez emel fel bennünket / Ez tesz boldoggá. – Karl Starnitz karmester, Jéna
• Amit keresel, magadban van, magadon kívül ne keress semmit – Friedrich Murhard, a filozófia doktora, Göttinga
• Jobbnak gondoljuk mindazt, ami ismeretlen – Wesselényi József, Göttinga

Göttingában kezdődött az a több évtizedes Gauss-Bolyai barátság, amely matematikatörténeti jelentőségű. 1798-ban ilyen emléklapokat kapott Bolyai búcsúzóul:

• Mivel már minden tudományban, mint sima és finom tükörben megjelennek a megismerhető igazság nyomai és képei, leginkább a többiek vezetője és középpontja – a geometria – serkenti és figyelmezteti az észt, mintegy megtisztítvva és lassanként megszabadítva azt az érzésektől. – Nicolaus Teodorus Reimer, a filozófia doktora, Göttinga
• Aki sokra törekszik, annak sok minden hiányzik – Zeyk Miklós, Göttinga
• A becsületesség csillaga ül a mellünkön, minden más csak tapad a ruhához – Franz Kern, Göttinga
• A természet számos titkát megfejti a bölcs, szeretet nélkül azonban a saját szívét sohasem – F. Furer, Göttinga
• Rend nélkül semmit sem lehet helyesen cselekedni. A rend minden cselekedet gyökere –Bánffi Ádám, Göttinga

Göttinga, Regensburg, Passau, Bécs, Pest a hazafelé tartó út. Elfogy Bolyai Farkas lába alól a kövezett út, szekerét majd elnyeli a sár. Megérkezik a Habsburg-birodalom legkeletibb, legelmaradottabb sarkába – Bolyába. Megkezdte a szolgálatot: leróni tartozását az alma maternek, a felnövekvő nemzedéknek. Halála órájában az emléklapokat nézegette. Utolsó leírt gondolata ez volt: Én mindennel megbékélve halok meg.

Bolyai Farkas emlékkönyvi levélkéi. A Bolyai Testamentum 1. kötet. Közzétette: Oláh Anna. Az összeállítást készítette: Balázs Géza.