Mottó:  „A közforgalmú útra nyílik a vendéglátóipari egység nyílászáró szerkezete” (= utcára nyílik a kocsmaajtó)

Gyakran vetődik fel az a kérdés, hogy az állampolgárok mennyire értik meg a nekik küldött hivatalos levelet, szerződést, számlát, miegyebet. Nos, esetenként nehezen vagy sehogy. Ugyanis a hivatali zsargon és a jogi szaknyelv a szakmabeliek számára természetesen egyértelmű és világos, azonban korántsem mondhatja el azt az átlagemberek többsége. Pedig mindenkinek állampolgári joga, hogy a hozzá intézett üzenetet megértse. Természetesen a hivatalos nyelvváltozat tárgyilagos, szenvtelen. Tehát egy ügyintéző az életkorunkról érdeklődve nem teheti fel azt a kérdést, hogy „Hány tavasz suhant már el e feje felett?”, hanem csak azt, hogy „Mikor született?”. Azonban ez a szenvtelenség nem egyenlő a nyakatekertséggel. Íme, erre egy példa: „A befizetés elmulasztása esetén megkeresés hiányában letiltó végzést fogunk folyamatba helyezni.” Ez a mondat bizony fejtörést okozhat sokaknak, ugyanis egyetlen tagmondatba van zsúfolva három tagmondatnyi gondolatot, a következő: „Ha a befizetést elmulasztja, és hivatalunkat nem keresi föl, úgy a jelölt összeget a fizetéséből letiltatjuk.” Ugye mennyivel egyszerűbb és érthetőbb így! A hivatalokban javarészt olyan emberek ülnek, akik számára ez egyáltalán nem jelent gondot, ugyanis megtanulták, értik. Nyilván a fiatal kollégák öröklik az idősektől a szövegsablonokat, és új munkaerőként ők sem jelzik, hogy ezt át kellene írni, egyszerűsítésre volna szükség. És az is nyilvánvaló, hogy a jogi és a hivatali szaknyelvvel inkább kerül kapcsolatba az állampolgár, mint például a fizika vagy a földrajztudomány szaknyelvével.

A jogi szövegekben a hétköznapi nyelvhasználathoz képest jóval kevésbé engedhető meg a pontatlanság, és míg a szépirodalmi művekben a többértelműség művészi eszköz, addig a jog világában megengedhetetlen a kétértelműség.

A XXI. századi bírósági szervezet alapértéke kell, hogy legyen a nyitottság és a szolgáltató jelleg – hangzott el az Országos Bírósági Hivatal elnökétől, ezért 2017-ben képzések és konferenciák is szóltak a világos beszédről, a bírósági szervezetek felhasználóbarát kommunikációjáról mind írásban, mind szóban. Mivel a közérthető megfogalmazás soha nem mehet a szakszerűség rovására, és mert ezt az egyensúlyt kihívás megtalálni, a bírák kötelező továbbképzésébe is beépült a közérthető kommunikáció fejlesztése.

Összességében úgy is fogalmazhatunk, hogy a jogászszakmának ki kell mozdulnia a nyelvi komfortzónájából, a megszokott nyelvhasználatából azért, hogy az átlagpolgár minél jobban értse, és minél nagyobb anyanyelvi biztonságban érezze magát a különböző határozatok, ítéletek és egyéb jogi műfajba tartozó szövegek elolvasásakor, meghallgatásakor.

Az igés szerkezetek hiánya, a többszörösen bővített mondat okozhatja a megértési nehézséget a következőben: „A pénzmellékbüntetést meg nem fizetés esetén börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre kell átváltoztatni.” Átszerkesztve: „Amennyiben a vádlott a pénzmellékbüntetést nem fizeti meg, úgy azt börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre kell átváltoztatni.” A többszörös ‒ a példában négyszeres ‒ birtokos szerkezeteket is célszerű kerülni, valóban nagyon nehéz lehet az értelmezése: „A szerződés felmondása érvénytelenségének megállapítása iránt benyújtott kereseti kérelmet…” Helyette: „Azt a (kereseti) kérelmet, amelyet azért nyújtottak be, hogy megállapítsák a szerződés felmondásának az érvénytelenségét…”

Feltétlen szólnunk kell a hivatalos nyelv kapcsán a terpeszkedő kifejezésekről. Maga az elnevezés hordoz magában egy kis rosszallást. Még elítélőbben szószátyár szerkezeteknek is nevezik, ilyen például: késedelmet szenved, fejlődést tanúsít, változtatásokat eszközöl. Ezek a kifejezésegységek egy tartalmatlan, úgynevezett funkcióigéből és egy képzett főnévből állnak. Egyszerűen: késik, fejlődik, változtat. Nem kívánva teljes rehabilitációt és felmentést adni e szerkezeteknek, érdemes árnyalni a jelenséget. Nem tekinthető éktelen nagy hibának, csupán stiláris szeplőnek. Ez a hivatalos stílusréteg jellemzője, ugyanúgy, mint a szépirodalmi stílusrétegnek a képek és az alakzatok használata. Kétségtelen, hogy a bőbeszédűség látszólag tekintélynövelő szerepű is. De vigyázat, nehogy kiöntsük a fürdővízzel együtt a gyereket! A szerkezet annak a kifejezésére keletkezett, amikor nem tudjuk, vagy nem akarjuk megnevezni a cselekvő személyt. Sajnos a szenvedő ige – ami kitűnő lenne erre – kikopott a magyar nyelvből, archaikussá vált, például: Az új jogszabály bevezettetik. Ugyanakkor újabb kutatásokból az derül ki, a terpeszkedő szerkezet a beszélőnek megkönnyíti a szöveg megalkotását, a hosszabb megfogalmazásmóddal időt lehet nyerni, sőt begyakorolttá válva kisebb erőfeszítésbe kerül, igaz, a szöveg megértését, feldolgozását esetenként lassítja, megnehezíti.

A hivatalos nyelvhasználat alapja lehet paródiának is. Íme, ebben a regiszterben az Aki nem lép egyszerre kezdetű gyermekdal. Az eredeti: „Aki nem lép egyszerre, / Nem kap rétest estére, / Mert a rétes igen jó, / Katonának az való.” Hivatalosan: „Megkérünk mindenkit, aki lépéseit nem tudja az általunk megadott ritmushoz koordinálni, ne álljon sorba este az üzemi konyhán, mivel számukra rétest biztosítani nem áll módunkban. Emellett felhívnánk viszont a figyelmet az említett táplálék pozitív tulajdonságaira, valamint arra, hogy honvédségünk számára kifejezetten ezt az ételtípust írják elő a hivatalos szervek.”

A jogi szaknyelv egyszerűsítéséhez, közérthetővé tételéhez két tudomány művelőinek, alkalmazóinak összefogására van szükség: a jogászokéra és a nyelvészekére. A kölcsönös, jó szándékú egymást megértésre van szükség: a jogászok higgyék el, hogy az általuk használt szaknyelvet ők a tudománnyal együtt sajátították el, de az állampolgárok számára nehezen lesz érthető. A nyelvészek, nyelvművelők pedig fogadják el azt, hogy (többek között) a jogi zsargon létező nyelvhasználati forma, nem iktatható ki teljességgel a kommunikációból.

(Eredeti megjelenés: Interpress Magazin, 2021. május, XLI. évf. 5. szám, 102–103.)

**

A Magyar Nyelvstratégiai Kutatócsoport a kezdetektől foglalkozik a jogi nyelvvel és már több közérthetőségi munkát végzett: korábban az adóhivatal, egy lakossági bank szövegeinek egyszerűsítését, illetve részt vett az Igazságügyi Minisztérium és a Kúria jogi szövegeket egyszerűsítő munkájában. Elméleti jellegű törekvéseit pedig különösen a következő tanulmányokban fogalmazta meg:

Arató Balázs 2000. Quo vadis, igazságügyi nyelvészet? Magyar Jogi Nyelv 2. év.f.  8-15. https://joginyelv.hu/quo-vadis-igaszsagugyi-nyelveszet/

Arató, Balázs 2022. Norm clarity in the light of Hungarian case law. Magyar Nyelvőr 146; 2022; pp. 81–90.; DOI: 10.38143/Nyr.2022.5.81.

Arató Balázs 2023. A végrendeletek értelmezésének egyes kérdései. Magyar Nyelvőr 147. 2023: 78–92. : 10.38143/Nyr.2023.1.78

Arató Balázs–Balázs Géza 2022. The linguistic norm and norm of legal language. Magyar Nyelvőr 146: 91–103. DOI: 10.38143/Nyr.2022.5.91. https://nyelvor.mnyknt.hu/wp-content/uploads/146507.pdf

Balázs Géza 2007. A jogszabályok közérthetősége. Nyelvi követelmények a jogi szaknyelvben. In: Dr. Gyergyák Ferenc – Dr. Kiss László (szerk.): Általános jogalkotási ismeretek. Tankönyv a köztisztviselők továbbképzéséhez. Kormányzati Személyügyi Szolgáltató és Közigazgatási Képzési Központ. Budapest. 100–14.

Balázs Géza 2023. The Path of the Legal Language in the Hungarian Language. Acta Universitatis Christianae Partiensis – Studia culturale, 1: 89—102.

Czine Ágnes 2023. Az áldozat fogalmának változása és jelentéstartalmának sokszínűsége. Magyar Nyelvőr 147. 2023: 154–163. DOI: 10.38143/Nyr.2023.2.154

Fazakas Zoltán József 2024. A jogászképzés mint a kisebbségi nyelvi jogok egyik aspektusa. Magyar Nyelvőr 148. 2024: 236–251. DOI: 10.38143/Nyr.2024.2.236

Gombos Péter – Nagyházi Bernadette 2023. Bírósági ítéletek szövegeinek nyelvi sajátosságai. Magyar Nyelvőr 147. 2023: 493–513. DOI: 10.38143/Nyr.2023.4.493

Gyebrovszki Zsolt Dániel 2024. Nyelvi bizonytalanságok hatása a versenyjogi kártérítési perek szabályainak következetes alkalmazására. Acta Universitatis Christianae Partiensis – Studia culturale, 2: 39—59.

Minya Károly–Vinnai Edina 2018. Hogyan írjunk érthetően? Kilendülés a jogi szaknyelv komfortzónájából. Magyar Jogi Nyelv (2. évf.) 1: 13–18.

Stíluskönyv. Útmutató a kúriai határozatok szerkesztéséhez. Kúria, Budapest, 2013. (sokszorosított anyag) 41 oldal

Szöllősi-Baráth Szabolcs: A normavilágosság követelményének vizsgálata a közbeszerzési jogszabályok esetén. Magyar Nyelvőr 147. 2023: 93–107. : 10.38143/Nyr.2023.1.93

Tahin Szabolcs 2023. A jogalkotó nyelvi cselekvéséről: kimondott és ki nem mondott nyelvi tartalmak a jogszövegekben. Magyar Nyelvőr 147. 2023: 479–492. DOI: 10.38143/Nyr.2023.4.479

Vesszős Balázs 2022. A félreértés pragmatikája. Magyar Nyelvőr 146: 458—475. Magyar Nyelvőr 146. 2022: 458–475. DOI: 10.38143/Nyr.2022.4.458

Vesszős, Balázs 2023. The Language of Law in Intercultural Context in the Light of British and American English. Acta Universitatis Christianae Partinensis – Studia culturale, 2: 75—84.

**

További javasolt szakirodalom a jogi nyelv tanulmányozásához:

Antal Zsolt (szerk.) 2018. A bírósági szervezet sajtóközleményei a médiaképesség tükrében. Szerzők: Antal Zsolt, Bódi Zoltán, Toót-Holló Tamás). Országos Bírósági Hivatal, Budapest. + Függelék: A bírósági szervezet sajtóközleményei a médiaképesség tükrében. Készítették a Közérthetően a bíróságokról munkacsoport tagjai. Országos Bírósági Hivatal, Budapest, 2018.

Nagy Balázs Ágoston: Miért olyan nehéz a jogszabályok egyszerűsítése? Glossa Iuridica, I/2.; 2014; pp. 101–113. p.

Vinnai Edina 2017. Jog és nyelv határán. A jogi nyelvhasználat nemzetközi és hazai kutatása. Budapest: Gondolat

Vinnai Edina 2017.  Harc a szavakért – közérthetőség a jogban. Alkalmazott Nyelvészeti Közlemények, (Miskolc) XII/1: 42–53.