422. „Szomjas vagyok. Kérhetnék egy korty verset?”
423. „Csillagtalannak látszik. Megkínálhatom egy verssel?”
424. Hódeszkámnak örülök. Szánom bánom.
425. A latin a szellemi anyanyelvünk. De már csak hallgatni tudunk rajta. – Más nyelveken szól ékesen a Szellem.
426. Beleszeretni Kis Szent Terézbe. (Blaszfémia? Infantilizmus? Misztika?)
427. Túlontúlvilág.
428. Buddhista: „Üresség! Végre.” Keresztény: „Üresség: végre van hely Istennek.”
429. Amikor nemcsak a Távollevőt: már a távolságot sem találjuk.
430. Tamás lehet hitetlen. De a hit sosem tamástalan. (Isten nem mond le egyetlen lemondóról sem.)
431. A „pokol” metafora a szamszárára? S a menny: a nirvána üdve? Ahol semmi-senki nincs már – más szóval: minden-mindenki egy?
432. Tenyérbe hajtott arc. – Saját keze? Vagy másé? Mindegy, ha kegyelem. (Kegyelemben Istené minden tenyér.)
433. Szűz fény: nem ért még anyaghoz.
434. Örömmel várja a reggelt, mióta Isten hajtja álomra a fejét.
435. A világtörténelem két legfontosabb szereplője (Jézus és te) ugyanazt akarja – ha te is akarod.
436.Isten nemcsak hogy szeret: szeret
437. Öröme oly tiszta: szentlelkesedik.
438. A bűnt nem az ördög tukmálja ránk: elkönyörögjük tőle.
439. Az (Isten léte fölött érzett) öröm mint istenérv.
440. Nem istenire: Istenre van szüksége.
Nincs hozzászólás!