402. Szerelmetes barátságok.

403. Visszaártatlanító viszonyok.

404. „Hiányzol – ha lehetek ilyen pórias.”

405. A szentek lelkivilága – ahogy titkon beragyogja a világot.

406. Szégyentelen a szeretet.

407. Vihart intonáló ég: angyalok harsány imája.

408. A test keresztje: a másik test.

409. Megtanulni – az ismeretek előtt –, mennyi mindent nem tudunk.

410. Az örömben megfeledkezünk Istenről (saját magunkról is); de talán ez a megfeledkezés az Isten.

411. Lábujjhegyre állva nem a menny esik közelebb, hanem a plafon.

412. Nem ismer rögös eget, aki madár.

413. Minden kis jótól megváltottabb lesz a világ.

414. Mikor oda kapcsol, a Katolikus Rádióban épp Vasadi Péter olvassa föl verseit. – Hány évmilliárd készítette elő ezt a pillanatot?

415. Katolikus egyház vs. kaotikus egymás.

416. Nem azért nem győz észérvekkel szemben a szív, mert nincs igaza. Hanem mert a vereségben hisz.

417. Ha kivonod magadból az angyalt, ki maradsz?

418. Az erdő nem fák összege, hanem fák testvérisége.

419. „Mindent tudok, de semmit se értek.”

420. A vallásközi párbeszédben tolmácsaink az angyalok legyenek.