382. Vagy egyszerre igaz minden (Zeusztól a húrelméletig), vagy – összes részletében – egyszerre hamis. (Valószerűtlen, hogy a számtalan világmagyarázat egyike érvényes, a többi nem.)

383. A halál: életszerűtlen.

384. Istennel (teológiával, filozófiával, esztétikával) kötjük le boldogtalan figyelmünket, mert magunkkal (egymással, az élettel, a világgal) nem jutunk dűlőre.

385. Ahogy anyanyelvünkön jajdulunk föl: anyavallásunk istenéhez fohászkodunk.

386. A kereszténység: spirituális anyanyelvünk. – De mások beszéde éppoly kedves Isten fülének.

387. Lépésnyire a part. Lehorgonyzott hajóból nézed.

388. Ünneplőben összegyűlő angyalok. Embertiszteletet tartanak.

389. Hálát ad azért is, hogy hálát adhat.

390. Hitből, reményből, szeretetből mi maradt? Bűntudat, félelem és képmutatás. – Ideje kipróbálni valóban a kereszténységet.

391. Tévedésből sajgó szív.

392. Mismásvilág.

393. Magammá szeretett.

394. Agyafúrt szív.

395. Az objektivitás alanya.

396. Istenkereső vándor, aki megreked a vallások közti senki földjén. Aztán rátalál a többi sehova-se-tartozóra. Egyre többen lesznek – így már Isten sem tévesztheti őket szem elől.

397. Aki keres: már megtalálta mint célt, mint eszmét, mint benső valóságot. (Akkor miért keresi?)

398. Akik Isten peremén élnek.

399. Lélekig vetkőztetik egymást.

400. Mennyei Elkövető – nem életedre: halálodra tör.