„Szív érzelme, kegyes indulat, melyet mások szenvedéseinek, bajainak rokon érzete gerjeszt bennünk. Különösen hajlam, melynél fogva a bűnösöknek érdemlett büntetéseit elengedni készek vagyunk…”

Tegnap, órárakészülés közben kerestem rá az irgalmasság fogalmának pontos meghatározására. Szembe ötlő, hogy jó néhány, az utóbbi fél évszázadban megjelent szótárakból bizony hiányzik – nem tudni miért, talán az egymást váltó ordas eszmék törölték, töröltették ki. Így a marad a jó 150 esztendős Czuczor – Fogarasi, meg a józan paraszti ész. Az utóbbi például azt diktálja, hogy az irgalmasság olyan ajándék, amelyet nem lehet ki vagy megérdemelni. Nem más, mint a szeretet szabad odahajlása ahhoz, aki azt nem érdemli meg. Bizonyos fokig ellentmond az igazságosságnak, mert az irgalom által aránytalanná válik a bűn az érte járó retorzió viszonya. Aquinói Szent Tamás írja: „Az igazságosság irgalmasság nélkül kegyetlenség; az irgalmasság igazságosság nélkül könnyelműség.” Hitünk szerint a Teremtő vállalja, hogy Ő több mint igazságos, irgalmas, hiszen a legkisebb bűnt is elítéli, de a legnagyobb bűnösnek is meg tud bocsátani…